A Kamara elnöksége június 11-i ülésén megerÅ‘sÃtette azt a korábban már megfogalmazott álláspontot, hogy a vényköteles gyógyszerek TAJ-szám bemondására alapozó kiváltását minél hamarabb ki kell vezetni. Ez az álláspont harmóniában volt azzal az eredeti jogalkotói szándékkal, amelyik a veszélyhelyzet megszűnését követÅ‘en ezt még 90 napig lehetÅ‘vé tette volna. A három hónapos átmeneti határidÅ‘ azért tűnt ésszerű álláspontnak, mert a jelenlegi jogszabályi keretek között felÃrt gyógyszerek kiváltása fÅ‘szabály szerint ennyi ideig lehetséges.
A kérdéssel május 25-én a Kamara honlapján megjelent „Miért” c. Ãrásban már foglalkoztam. Felvetésem vegyes fogadtatásra talált, mert elsÅ‘ látásra kényelmi szempontból visszalépést jelent a jelenlegi gyakorlathoz képest, és népszerűvé vált mind a betegek, mind az orvosok körében. Most nem kÃvánok sem a gyógyszer- és betegbiztonságot érintÅ‘, sem az adherencia- és a patikai adminisztrációs kérdésekkel foglalkozni. Ezeket a kollégáim jól ismerik és a május 25-i Ãrásban is utaltam már rájuk. Az utóbbi napokban felszÃnre került szemléletbeli különbségeket pedig nem akarom tovább mélyÃteni. Csupán az adatvédelemmel kapcsolatos aggályaimat szeretném újra felidézni.
Evidencia, hogy a vényköteles gyógyszerek kiváltása során a kiváltó személynek (1) vagy birtokolnia kell egy dokumentumot (hagyományos vényt, felÃrási igazolást, kódot), (2) vagy igazolnia kell a jogosultságát a kiváltásra. Ha önmagának váltja ki a gyógyszert, az önazonosságát kell igazolnia (pl. e-személyivel), ha pedig másnak váltja ki, hiteles meghatalmazás szükséges attól, akinek a gyógyszerét ki akarja váltani. Önmagában tehát az, hogy a gyógyszert kiváltani szándékozó személy ismeri valakinek a taj-számát és „be is mondja” a patikában, még nem igazolja, hogy egyben jogosult is a gyógyszer kiváltására. Ezen még az sem változtat, ha az összes (!) természetes személyazonosÃtó adatát a patika rögzÃteni köteles (miért is?). A hiteles megbÃzás nemcsak azt jelenti, hogy a beteg gyógyszereinek a kiváltására jogosult, hanem azt is, hogy a beteg hozzájárult a gyógyszereléssel kapcsolatos egészségügyi adatainak a megismeréséhez.
Nem kell rosszindulatot feltételezni ahhoz, hogy ennek hiányában komoly konfliktusok adódhatnak. Hadd mondjak csak egy konkrét példát. Amikor a férfi kiváltotta a saját gyógyszereit, úgy döntött, hogy a feleségének felÃrt gyógyszereket is elviszi. Bemondta a felesége taj-számát, majd amikor kitették elé a már felÃrt, de még ki nem váltott gyógyszereket, megdöbbent, hogy a felesége fogamzásgátlót használ. Pedig bejelentkeztek a csokra…
Hogyan tudja a gyógyszertár garantálni annak a személynek az adatvédelmét, akinek szexuális úton terjedÅ‘ vagy pszichiátriai betegségére Ãrtak fel gyógyszert? Hogyan tudjuk megvédeni a stigmatizált betegek gyógyszerhasználathoz kapcsolódó adatainak védelmét? A rosszindulatú „lekérdezésre” vagy visszaélési szándékkal történÅ‘ taj-szám bemondásra (hiszen vannak gyógyszerek, amelyekhez több százezer forint támogatás is jár) most nem kÃvánok kitérni. Bár minden hasonlat sántÃt, de ha már a társadalombiztosÃtási támogatás szóba került, el tudom képzelni annak a banki alkalmazottnak az arckifejezését, akitÅ‘l azt kérném, hogy utaljon át a barátom bankszámlájáról 1 millió forintot az enyémre, mert ismerem a bankszámlaszámát és a barátom is megkért rá!
MielÅ‘tt bárki elkezdene azon gondolkodni, hogy itt gyógyszerekrÅ‘l van szó és nem egészségügyi adatokról, pláne nem pénzrÅ‘l, a GDPR egészségügyi adattal kapcsolatos definÃcióját kell felidéznem. E szerint ez „egy természetes személy testi vagy pszichikai egészségi állapotára vonatkozó személyes adat, ideértve a természetes személy számára nyújtott egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó olyan adatot is, amely információt hordoz a természetes személy egészségi állapotáról”. A TAJ-szám bemondásra alapozott gyógyszerkiváltás lehetÅ‘sége magában hordozza a sorozatos patikai adatvédelmi incidensek kockázatát!
Nem múltba révedés ez a részemrÅ‘l, és nem is a haladást akarom meggátolni. Jónak tartom én is, ha az EESZT nyújtotta lehetÅ‘ségeket megpróbáljuk kényelmi szempontból is kihasználni. Erre jó lehetÅ‘ségeket hordoz az e-recept, a papÃr- és elektronikus felÃrási igazolás, a meghatalmazás többcsatornás rendszere, vagy a bevezetésre váró speciális kódrendszer. De legalább ennyire fontos, hogy a rosszul értelmezett kényelmi vagy a népszerűségi szempontok ne menjenek se a gyógyszer- és betegbiztonság rovására, se az adatvédelmi elÅ‘Ãrások figyelmen kÃvül hagyására.
Az EESZT-ben végrehajtott fejlesztések és az EMMI-ben elÅ‘készÃtett rendelet-módosÃtások lehetÅ‘vé tennék, hogy a taj-szám bemondásra alapozott gyógyszerkiváltás kivezetése a kényelmi szempontok sérülése nélkül megtörténhessen.
Budapest, 2020. június 13.
 Dr. Hankó Zoltán
elnök, MGYK
Â
Â