Napirenden a szakmai és az etikai normarendszer megújítása - A normakövetés normájáért - Dr. Hankó Zoltán írása - Pirulatrend 2011. szeptember


Napirenden a szakmai és az etikai normarendszer megújítása

A normakövetés normájáért

A normakerülés ?kultúrája? helyett a normakövetés normáját kell kialakítani a gyógyszerészetben. Ez egyaránt vonatkozik a jogi, a szakmai és az etikai normák betartására. Ahhoz azonban, hogy ez az elvárás ne csak jámbor óhaj maradjon, mindhárom területen mélyreható változásokra van szükség. A jogi normák átalakítása már megkezd?dött, a szakmai és etikai normák megújításra várnak. Ennek lehet része az etikai audit bevezetése is.

A Pirulatrend el?z? számában megjelent írásban (A normakövetés normája, Pirulatrend, 2011. július-augusztus, 8?9. oldal) kifejtettem, hogy az átalakuló jogi keretek lehet?séget adnak a betegérdekek el?térbe kerülésére, a gyógyszerészet szakmai/min?ségi színvonalának emelésére és a gyógyszerészet morális megújulására. Ez a mindennapok gyakorlatában csupán akkor válhat realitássá, ha a szakmai és etikai normarendszer is megújul, a normakerülés normája helyett pedig a normakövetés normája válik általánossá. Ez egyaránt vonatkozik a jogi, a szakmai és az etikai normák szövegének és szellemiségének betartására.

Ezen általános elvek konkrét kérdéseket is felvetnek. Ilyen például, hogy milyen normák képezhet?k, és ki dönthet ezekr?l? Milyen mechanizmusok m?ködtethet?k a normakövetés kontrollálására, továbbá milyen eszközök alkalmazhatók a normasért? gyakorlat kizárására? Hasonlóképpen szükséges átgondolni azt is, hogy milyen módon érhet? el a normakövet? szemlélet általánossá válása.

Ebben a részben a normaképzéssel és a normakövetést el?segít? intézményrendszer kiépítésével kapcsolatos néhány felvetéssel folytatom az el?z? írás gondolatmenetét.

 

A változtatás igénye

Míg a jogi normák állításának mechanizmusa mindenki számára evidencia (bár a napi gyakorlat sok konfliktussal terhelt), a gyógyszerészi szakmai normák kontrolljában, folyamatos felülvizsgálatában és a változásokhoz igazodó el?írások megalkotásában régóta komoly zavar tapasztalható. Ennek több oka van. Hiányos a hatósági ellen?rzés személyi és tárgyi feltételrendszere, tisztázatlanok a tiszti gyógyszerészek jogkörei, ráadásul az elmúlt évek liberális szemlélete is mély nyomokat hagyott a tevékenységükben, illetve a hatósági munkával szembeni elvárásokban. Nem létezik szakfelügyeleti rendszer, és talán a gyógyszerészet az egyetlen olyan egészségügyi szakterület, ahol még a módszertani intézet hiánya is gátolja az el?relépést.

Hiányoznak a módszertani levelek, és alig vannak szakmai protokollok. Pedig az elmúlt évtizedekben igen nagy változások következtek be. Itt elég csupán a gyógyszertári profil b?vülésére és a patikai szakmai tevékenység ezzel kapcsolatos változásaira, a természetgyógyászat határterületeinek patikai megjelenésére, az öngyógyítás-öngyógyszerelés térnyerésére, az életstílus-gyógyszerek kihívásaira, az új gyógyszerformákhoz kapcsolódóan változó tájékoztatási kötelezettségre, valamint a prevencióban való részvételre és a gyógyszerészi gondozásra utalni, esetleg a megújuló min?ségbiztosítási követelményekre, vagy éppen a személyi jogos gyógyszerész menedzsmentjogaihoz tapadó kötelességek megvalósulására.

Sürg?s feladatunk tehát a szükséges változások kezdeményezése. Erre lehet?séget nyújt az új jogi szabályozás, valamint az, hogy a gyógyszerellátás egészségügybe történ? újbóli integrációjával nem a liberalizációt megel?z? patikai gyakorlat helyreállítását várják el a szakmától, hanem olyan új követelményeknek is meg kell felelnünk, amelyek számos eleme már a Semmelweis-tervben is megjelent.

A szakmai normák állításához a követelmények és az intézményrendszer újragondolása egyaránt szükség lenne. A szakpolitika, a szakhatóság, több intézmény és szervezet összefogására lenne szükség, beleértve a kamarát is, amelynek ? az új testületek felállását követ?en ? ebben a munkában kezdeményez? szerepet kell vállalnia.

 

Az elvek és a gyakorlat összhangjának megteremtése

Az elmúlt években az etikai normaállítás terén is zavarosan alakult a helyzet. A hivatásetikai normák állításának jogát (és kötelességét) a patikaprivatizáció során önállósult gyógyszerészi kar a gyógyszerészkamarai törvény 1994-es megalkotásakor megkapta. A kamara a törvényi felhatalmazással élve megalkotta etikai kódexét és létrehozta mindazokat az intézményeket (bizottságokat), amelyek hivatottak voltak az etikai eljárások lefolytatására és a normasért? gyakorlat szankcionálására. Azonban hamar kiderült, hogy az etikai normák írásba foglalása és az intézményrendszer felállítása szükséges, de nem elégséges feltétele a hivatásetikai szempontok napi gyakorlatban való teljes kör? érvényesítésének. Az elvek és a gyakorlat összhangjának megteremtése, az eljárásjogi el?írások és az erkölcsi érzék konfliktusa, az egyéni, a csoport- és a hivatásérdek ütközése, a hivatásrendi és a vállalkozói identitás összhangjának zavara, a gyógyszerészek szakmai és egzisztenciális függetlenségének hiánya sok megoldandó feladatot rótt a hivatásetikai szabályok alkotóira és ?reire, akik ? lévén a gyógyszerellátó rendszer aktív szerepl?i ? a ?saját b?rükön? is érezhették a feszít? problémákat.

A korábbi kamarai törvény hatálytalanítása és az egészségügyi szakmai kamarákról szóló törvény 2006-os megalkotása felszámolta a kibontakozó hivatásetikai intézményrendszert. Ezután az önkéntes tagság alapján újjászervezett kamara etikai kódexe csak a kamarában maradt tagokra volt érvényes, a nem kamarai tagok számára összetákolt, alkotmányosan megkérd?jelezhet? módon megalkotott rendtartással pedig az esélye is megsz?nt annak, hogy a gyógyszerészetben egységes hivatásetikai rendszer legyen m?ködtethet?. Miközben a normakerülés vált normává és a további tisztulás helyett romlásnak indult a szakmai és etikai színvonal, sem a kamarában, sem az ?etikai tanácsokban? nem folyt (mert nem folyhatott!) normaalkotó tevékenység, s?t ?ügyek? sem voltak, holott mindenki tudta, hogy egyes patikákban mi folyik. A következmények közismertek.

Józan ésszel nem vitatható, hogy ? az egészségügybe való  újbóli integrációval párhuzamosan ? a gyógyszerészetben elengedhetetlen az egységes etikai norma- és intézményrendszer helyreállítása. Az sem vitatható, hogy ez a köztestületi jogosítványait visszaszerz? kamara feladata. Nemcsak azért, mert erre jogszabály hatalmazza fel, és nemcsak azért, mert hatósugara a betegellátásban részt vev? valamennyi gyógyszerészre kiterjed, hanem azért is, mert a kamarának a lényegéhez tartozik a hivatásrend etikai normáinak megalkotása és érvényre juttatása. Ezért érthetetlen, hogy vannak, akik megkérd?jelezik a kamara etikai normaállítási jogát és szándékainak tisztességét. S?t egyenesen megdöbbent?, ha mindezt olyanok teszik írásban és különböz? megnyilatkozásaikban rendszeresen vádaskodva, akik nem is lehetnek tagjai a kamarának; s?t az általuk képviselt befektet?k jelent?s hányada az elmúlt években dönt? mértékben járult hozzá a gyógyszerészet kriminalizálódásához.

Az új etikai norma- és intézményrendszer kialakítása során alapvet? kérdés, hogy milyen mértékben lehet a 2006-ig hatályos (illetve a 2007-ben GVH-felügyelettel módosított) etikai kódexre és intézményrendszerre támaszkodni. Összegeznünk kell a korábbi id?szak tapasztalatait, és fel kell mérnünk, hogy a 2006 óta eltelt közel öt esztend?ben milyen új kihívások keletkeztek. Ilyenek többek között az id?közben megváltozott jogszabályi el?írások; a kompetenciakörökben és a felel?sségi viszonyokban bekövetkezett változások; a tulajdonosi struktúra korábbi, folyamatban lév? és remélhet? átalakulása; a szindikátusi és a zsebszerz?dések; a gyógyszertárakban alkalmazott marketingelemek; de természetesen nem hagyhatók figyelmen kívül a részvényesek jogos elvárásai sem. További szempont lehet, hogy a gyógyszerészi kamarának ugyan nem tagjai a gyógyszertári vállalkozások, ám a gyógyszertári gazdasági tevékenység olyan hivatásra épül, amelynek lényege a bajban lév? embernek nyújtott segítség.

 

A jogkövet? magatartás vizsgálata

A jelenlegi gyógyszerellátó rendszerben, ahol a patikai vállalkozások nem kizárólag gyógyszerészek (többségi) tulajdonában m?ködnek, a gyógyszerészet társadalmi elvárásoknak megfelel? megújulása és az etikai rendszer m?köd?képessége szempontjából problémát jelenthet, hogy a gyógyszerészi eskü csak a gyógyszerészre vonatkozik és a gyógyszerészetikai normák csak a gyógyszerészen ?kérhet?k számon?. Ugyanakkor ? az idegen és a többes tulajdon jelent?s részaránya miatt ? a gyógyszerészi etika a vállalkozásban nehezen érvényesíthet?. További problémát jelenthet, hogy az etikai normagy?jteményeket általában olyan szabálygy?jteményként kezelik, amelynek a betartása csak jogilag megalapozott eljárásban kérhet? számon, ezáltal sérül az etikai normagy?jtemény etikus cselekvést és gondolkodást motiváló funkciója. Mindeközben az etikátlanság árát legtöbbször nem az etikai normákat megsért?, hanem mások fizetik meg, és a szakma is komoly árat kénytelen fizetni egyes gyógyszertárak nem etikus m?ködéséért.

Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a gazdálkodó szervezettel szemben konkrét etikai követelmények támaszthatók, amelyek egy auditálás során vizsgálhatók. Jól követhet? a jogkövet? magatartás a gyógyszertár szakmai irányítási struktúrájában (például a személyi jogos gyógyszerész menedzsmentjogainak érvényesítésében), az expediálásban vagy a marketingtevékenységben, a szakmai szabályok betartása során (például a gyógyszerkészítésben), a részvényesekkel (például beszállítókkal) való kapcsolat jellege, a betegek panaszainak kezelése, az alkalmazottak továbbképzéseken való részvétele és jó néhány olyan szempont alapján, amelyek közvetlenül levezethet?k az alapvet? szakmai el?írásokból és az etikai kódex szövegéb?l.

Amennyiben az így elvégzett auditálás követelményeinek a vállalkozás megfelel, hasonlóan a min?ségbiztosítási célú auditokhoz, olyan márka használatára nyílhat lehet?sége (például ?etikus gyógyszertár?), amelyet aztán kihelyezhet az officinában; amelynek elnyerése további (kamarai) projektekben való részvétel lehet?ségét hordozza; s amelynek léte a szakhatósági ellen?rzések rendszerében sem kerülhet? meg. A félreértések elkerülése végett, a rendszer bevezetése csak úgy képzelhet? el, hogy a gyógyszertárak önként kérik (vagy nem) az auditálást.

 

Az etikai audit kritériumai

Az etikai audit a gyógyszerészi etika és a gyógyszertári vállalkozás etikussága közötti harmónia megteremtésének az egyik lehetséges eszköze. Miután több gyógyszerészi fórumon, sok éve napirenden lév? lehet?ségként közismertté vált, a bevezetése a gyógyszerészi hivatás megújulását célzó kamarai egyeztetések során is felmerült. A kezdeményezésr?l viszont nyilván az újonnan létrejöv? kamarai testületek fognak dönteni. S ha a bevezetése mellett a gyógyszerészek is kiállnak, ugyancsak nekik kell arról is dönteni, hogy

A gyógyszerésztársadalomnak hatalmas a felel?ssége abban, hogy képes-e tanulni azokból a jelenségekb?l, amelyek a 2006 el?tti id?szakra voltak jellemz?ek; illetve, hogy képes-e megváltoztatni az elmúlt évek negatív szakmai és etikai folyamatait. Képesek leszünk-e szakmai és etikai normáink megújítására, és integrálni tudjuk-e mindazokat, akik különböz? okok folytán (akár önhibájukból, akár önhibájukon kívül) eltávolodtak attól a szemlélett?l, ami nélkül a gyógyszerészet sohasem tudja betölteni társadalmi hivatását.

A megfelel? norma- és intézményrendszer kialakítása mellett az integrálás egy másik el?feltétele a személyes elkötelezettség fundamentumainak a megteremtése. Err?l a következ? alkalommal szeretnék néhány gondolatot megosztani a kedves olvasóval.

 

dr. Hankó Zoltán,
a Magyar Gyógyszerészi Kamara alelnöke

Pirulatrend

 

A cikk nyomtatóbarát verziója:
PT_20110905_HZ_normakovetes_normajaert.pdf