Napirenden a szakmai és az etikai normarendszer megújÃtása
A normakövetés normájáért
A normakerülés „kultúrája” helyett a normakövetés normáját kell kialakÃtani a gyógyszerészetben. Ez egyaránt vonatkozik a jogi, a szakmai és az etikai normák betartására. Ahhoz azonban, hogy ez az elvárás ne csak jámbor óhaj maradjon, mindhárom területen mélyreható változásokra van szükség. A jogi normák átalakÃtása már megkezdÅ‘dött, a szakmai és etikai normák megújÃtásra várnak. Ennek lehet része az etikai audit bevezetése is.
A Pirulatrend elÅ‘zÅ‘ számában megjelent Ãrásban (A normakövetés normája, Pirulatrend, 2011. július-augusztus, 8–9. oldal) kifejtettem, hogy az átalakuló jogi keretek lehetÅ‘séget adnak a betegérdekek elÅ‘térbe kerülésére, a gyógyszerészet szakmai/minÅ‘ségi szÃnvonalának emelésére és a gyógyszerészet morális megújulására. Ez a mindennapok gyakorlatában csupán akkor válhat realitássá, ha a szakmai és etikai normarendszer is megújul, a normakerülés normája helyett pedig a normakövetés normája válik általánossá. Ez egyaránt vonatkozik a jogi, a szakmai és az etikai normák szövegének és szellemiségének betartására.
Ezen általános elvek konkrét kérdéseket is felvetnek. Ilyen például, hogy milyen normák képezhetők, és ki dönthet ezekről? Milyen mechanizmusok működtethetők a normakövetés kontrollálására, továbbá milyen eszközök alkalmazhatók a normasértő gyakorlat kizárására? Hasonlóképpen szükséges átgondolni azt is, hogy milyen módon érhető el a normakövető szemlélet általánossá válása.
Ebben a részben a normaképzéssel és a normakövetést elÅ‘segÃtÅ‘ intézményrendszer kiépÃtésével kapcsolatos néhány felvetéssel folytatom az elÅ‘zÅ‘ Ãrás gondolatmenetét.
Â
A változtatás igénye
MÃg a jogi normák állÃtásának mechanizmusa mindenki számára evidencia (bár a napi gyakorlat sok konfliktussal terhelt), a gyógyszerészi szakmai normák kontrolljában, folyamatos felülvizsgálatában és a változásokhoz igazodó elÅ‘Ãrások megalkotásában régóta komoly zavar tapasztalható. Ennek több oka van. Hiányos a hatósági ellenÅ‘rzés személyi és tárgyi feltételrendszere, tisztázatlanok a tiszti gyógyszerészek jogkörei, ráadásul az elmúlt évek liberális szemlélete is mély nyomokat hagyott a tevékenységükben, illetve a hatósági munkával szembeni elvárásokban. Nem létezik szakfelügyeleti rendszer, és talán a gyógyszerészet az egyetlen olyan egészségügyi szakterület, ahol még a módszertani intézet hiánya is gátolja az elÅ‘relépést.
Hiányoznak a módszertani levelek, és alig vannak szakmai protokollok. Pedig az elmúlt évtizedekben igen nagy változások következtek be. Itt elég csupán a gyógyszertári profil bÅ‘vülésére és a patikai szakmai tevékenység ezzel kapcsolatos változásaira, a természetgyógyászat határterületeinek patikai megjelenésére, az öngyógyÃtás-öngyógyszerelés térnyerésére, az életstÃlus-gyógyszerek kihÃvásaira, az új gyógyszerformákhoz kapcsolódóan változó tájékoztatási kötelezettségre, valamint a prevencióban való részvételre és a gyógyszerészi gondozásra utalni, esetleg a megújuló minÅ‘ségbiztosÃtási követelményekre, vagy éppen a személyi jogos gyógyszerész menedzsmentjogaihoz tapadó kötelességek megvalósulására.
SürgÅ‘s feladatunk tehát a szükséges változások kezdeményezése. Erre lehetÅ‘séget nyújt az új jogi szabályozás, valamint az, hogy a gyógyszerellátás egészségügybe történÅ‘ újbóli integrációjával nem a liberalizációt megelÅ‘zÅ‘ patikai gyakorlat helyreállÃtását várják el a szakmától, hanem olyan új követelményeknek is meg kell felelnünk, amelyek számos eleme már a Semmelweis-tervben is megjelent.
A szakmai normák állÃtásához a követelmények és az intézményrendszer újragondolása egyaránt szükség lenne. A szakpolitika, a szakhatóság, több intézmény és szervezet összefogására lenne szükség, beleértve a kamarát is, amelynek – az új testületek felállását követÅ‘en – ebben a munkában kezdeményezÅ‘ szerepet kell vállalnia.
Â
Az elvek és a gyakorlat összhangjának megteremtése
Az elmúlt években az etikai normaállÃtás terén is zavarosan alakult a helyzet. A hivatásetikai normák állÃtásának jogát (és kötelességét) a patikaprivatizáció során önállósult gyógyszerészi kar a gyógyszerészkamarai törvény 1994-es megalkotásakor megkapta. A kamara a törvényi felhatalmazással élve megalkotta etikai kódexét és létrehozta mindazokat az intézményeket (bizottságokat), amelyek hivatottak voltak az etikai eljárások lefolytatására és a normasértÅ‘ gyakorlat szankcionálására. Azonban hamar kiderült, hogy az etikai normák Ãrásba foglalása és az intézményrendszer felállÃtása szükséges, de nem elégséges feltétele a hivatásetikai szempontok napi gyakorlatban való teljes körű érvényesÃtésének. Az elvek és a gyakorlat összhangjának megteremtése, az eljárásjogi elÅ‘Ãrások és az erkölcsi érzék konfliktusa, az egyéni, a csoport- és a hivatásérdek ütközése, a hivatásrendi és a vállalkozói identitás összhangjának zavara, a gyógyszerészek szakmai és egzisztenciális függetlenségének hiánya sok megoldandó feladatot rótt a hivatásetikai szabályok alkotóira és Å‘reire, akik – lévén a gyógyszerellátó rendszer aktÃv szereplÅ‘i – a „saját bÅ‘rükön” is érezhették a feszÃtÅ‘ problémákat.
A korábbi kamarai törvény hatálytalanÃtása és az egészségügyi szakmai kamarákról szóló törvény 2006-os megalkotása felszámolta a kibontakozó hivatásetikai intézményrendszert. Ezután az önkéntes tagság alapján újjászervezett kamara etikai kódexe csak a kamarában maradt tagokra volt érvényes, a nem kamarai tagok számára összetákolt, alkotmányosan megkérdÅ‘jelezhetÅ‘ módon megalkotott rendtartással pedig az esélye is megszűnt annak, hogy a gyógyszerészetben egységes hivatásetikai rendszer legyen működtethetÅ‘. Miközben a normakerülés vált normává és a további tisztulás helyett romlásnak indult a szakmai és etikai szÃnvonal, sem a kamarában, sem az „etikai tanácsokban” nem folyt (mert nem folyhatott!) normaalkotó tevékenység, sÅ‘t „ügyek” sem voltak, holott mindenki tudta, hogy egyes patikákban mi folyik. A következmények közismertek.
Józan ésszel nem vitatható, hogy – az egészségügybe való  újbóli integrációval párhuzamosan – a gyógyszerészetben elengedhetetlen az egységes etikai norma- és intézményrendszer helyreállÃtása. Az sem vitatható, hogy ez a köztestületi jogosÃtványait visszaszerzÅ‘ kamara feladata. Nemcsak azért, mert erre jogszabály hatalmazza fel, és nemcsak azért, mert hatósugara a betegellátásban részt vevÅ‘ valamennyi gyógyszerészre kiterjed, hanem azért is, mert a kamarának a lényegéhez tartozik a hivatásrend etikai normáinak megalkotása és érvényre juttatása. Ezért érthetetlen, hogy vannak, akik megkérdÅ‘jelezik a kamara etikai normaállÃtási jogát és szándékainak tisztességét. SÅ‘t egyenesen megdöbbentÅ‘, ha mindezt olyanok teszik Ãrásban és különbözÅ‘ megnyilatkozásaikban rendszeresen vádaskodva, akik nem is lehetnek tagjai a kamarának; sÅ‘t az általuk képviselt befektetÅ‘k jelentÅ‘s hányada az elmúlt években döntÅ‘ mértékben járult hozzá a gyógyszerészet kriminalizálódásához.
Az új etikai norma- és intézményrendszer kialakÃtása során alapvetÅ‘ kérdés, hogy milyen mértékben lehet a 2006-ig hatályos (illetve a 2007-ben GVH-felügyelettel módosÃtott) etikai kódexre és intézményrendszerre támaszkodni. Összegeznünk kell a korábbi idÅ‘szak tapasztalatait, és fel kell mérnünk, hogy a 2006 óta eltelt közel öt esztendÅ‘ben milyen új kihÃvások keletkeztek. Ilyenek többek között az idÅ‘közben megváltozott jogszabályi elÅ‘Ãrások; a kompetenciakörökben és a felelÅ‘sségi viszonyokban bekövetkezett változások; a tulajdonosi struktúra korábbi, folyamatban lévÅ‘ és remélhetÅ‘ átalakulása; a szindikátusi és a zsebszerzÅ‘dések; a gyógyszertárakban alkalmazott marketingelemek; de természetesen nem hagyhatók figyelmen kÃvül a részvényesek jogos elvárásai sem. További szempont lehet, hogy a gyógyszerészi kamarának ugyan nem tagjai a gyógyszertári vállalkozások, ám a gyógyszertári gazdasági tevékenység olyan hivatásra épül, amelynek lényege a bajban lévÅ‘ embernek nyújtott segÃtség.
Â
A jogkövető magatartás vizsgálata
A jelenlegi gyógyszerellátó rendszerben, ahol a patikai vállalkozások nem kizárólag gyógyszerészek (többségi) tulajdonában működnek, a gyógyszerészet társadalmi elvárásoknak megfelelÅ‘ megújulása és az etikai rendszer működÅ‘képessége szempontjából problémát jelenthet, hogy a gyógyszerészi eskü csak a gyógyszerészre vonatkozik és a gyógyszerészetikai normák csak a gyógyszerészen „kérhetÅ‘k számon”. Ugyanakkor – az idegen és a többes tulajdon jelentÅ‘s részaránya miatt – a gyógyszerészi etika a vállalkozásban nehezen érvényesÃthetÅ‘. További problémát jelenthet, hogy az etikai normagyűjteményeket általában olyan szabálygyűjteményként kezelik, amelynek a betartása csak jogilag megalapozott eljárásban kérhetÅ‘ számon, ezáltal sérül az etikai normagyűjtemény etikus cselekvést és gondolkodást motiváló funkciója. Mindeközben az etikátlanság árát legtöbbször nem az etikai normákat megsértÅ‘, hanem mások fizetik meg, és a szakma is komoly árat kénytelen fizetni egyes gyógyszertárak nem etikus működéséért.
Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a gazdálkodó szervezettel szemben konkrét etikai követelmények támaszthatók, amelyek egy auditálás során vizsgálhatók. Jól követhetÅ‘ a jogkövetÅ‘ magatartás a gyógyszertár szakmai irányÃtási struktúrájában (például a személyi jogos gyógyszerész menedzsmentjogainak érvényesÃtésében), az expediálásban vagy a marketingtevékenységben, a szakmai szabályok betartása során (például a gyógyszerkészÃtésben), a részvényesekkel (például beszállÃtókkal) való kapcsolat jellege, a betegek panaszainak kezelése, az alkalmazottak továbbképzéseken való részvétele és jó néhány olyan szempont alapján, amelyek közvetlenül levezethetÅ‘k az alapvetÅ‘ szakmai elÅ‘Ãrásokból és az etikai kódex szövegébÅ‘l.
Amennyiben az Ãgy elvégzett auditálás követelményeinek a vállalkozás megfelel, hasonlóan a minÅ‘ségbiztosÃtási célú auditokhoz, olyan márka használatára nyÃlhat lehetÅ‘sége (például „etikus gyógyszertár”), amelyet aztán kihelyezhet az officinában; amelynek elnyerése további (kamarai) projektekben való részvétel lehetÅ‘ségét hordozza; s amelynek léte a szakhatósági ellenÅ‘rzések rendszerében sem kerülhetÅ‘ meg. A félreértések elkerülése végett, a rendszer bevezetése csak úgy képzelhetÅ‘ el, hogy a gyógyszertárak önként kérik (vagy nem) az auditálást.
Â
Az etikai audit kritériumai
Az etikai audit a gyógyszerészi etika és a gyógyszertári vállalkozás etikussága közötti harmónia megteremtésének az egyik lehetséges eszköze. Miután több gyógyszerészi fórumon, sok éve napirenden lévő lehetőségként közismertté vált, a bevezetése a gyógyszerészi hivatás megújulását célzó kamarai egyeztetések során is felmerült. A kezdeményezésről viszont nyilván az újonnan létrejövő kamarai testületek fognak dönteni. S ha a bevezetése mellett a gyógyszerészek is kiállnak, ugyancsak nekik kell arról is dönteni, hogy
A gyógyszerésztársadalomnak hatalmas a felelÅ‘ssége abban, hogy képes-e tanulni azokból a jelenségekbÅ‘l, amelyek a 2006 elÅ‘tti idÅ‘szakra voltak jellemzÅ‘ek; illetve, hogy képes-e megváltoztatni az elmúlt évek negatÃv szakmai és etikai folyamatait. Képesek leszünk-e szakmai és etikai normáink megújÃtására, és integrálni tudjuk-e mindazokat, akik különbözÅ‘ okok folytán (akár önhibájukból, akár önhibájukon kÃvül) eltávolodtak attól a szemlélettÅ‘l, ami nélkül a gyógyszerészet sohasem tudja betölteni társadalmi hivatását.
A megfelelÅ‘ norma- és intézményrendszer kialakÃtása mellett az integrálás egy másik elÅ‘feltétele a személyes elkötelezettség fundamentumainak a megteremtése. ErrÅ‘l a következÅ‘ alkalommal szeretnék néhány gondolatot megosztani a kedves olvasóval.
Â
dr. Hankó Zoltán,
a Magyar Gyógyszerészi Kamara alelnöke
Pirulatrend
Â
A cikk nyomtatóbarát verziója:
PT_20110905_HZ_normakovetes_normajaert.pdf