„Talán nincs még rajta kÃvül olyan tagja a magyar nemzetnek, aki nyolc egyetemi oklevéllel rendelkezne.” - Ãgy kezdÅ‘dik a „Gyógyszerész Szemle” c. folyóirat 1937. márciusi számának Atzél ElemérrÅ‘l szóló méltatása, majd Ãgy folytatódik: „Bennünket gyógyszerészeket nemcsak azért tölt el végtelen büszkeséggel dr. Atzél Elemér szépen ÃvelÅ‘ karrierje, mert sorainkból indult ki, hanem azért, mert Å‘ fényes közéleti pozÃciója dacára ma sem szűnt meg gyógyszerésznek vallani magát, és mint a közhatalom egyik részese, fontos állásában becsületesen igyekszik a köz érdekének megvédése mellett a gyógyszerészet igaz ügyét is szolgálni.” A méltató szavak azt az 1882-ben Kemenesmagasiban született férfiút illették, akinek tudományos karrierjét Németh Tibor helytörténeti kutatásaiból ismerjük.Â