?rz?k, vigyázzatok a strázsán! ? Beszélgetés prof. dr. Er?s Istvánnal


Az elmúlt évtizedek társadalmi változásai a gyógyszerészetet is új kihívások elé állították. Vajon sikerült-e szakmának, a szakma képvisel?inek megfelel? válaszokat adni, megfelelni az elvárásoknak? Egyebek mellett err?l kérdeztük prof. dr. Er?s Istvánt,  aki 50 esztend?vel ezel?tt szerzett gyógyszerészi diplomát, majd Kedvessy professzor még abban az évben meghívta egyetemi oktatói állásra, így oktatói pályafutása is kerek fél évszázada kezd?dött.

Ön negyvenöt évet töltött a magyar fels?oktatásban, egyebek mellett az SZTE Gyógyszerésztudományi Karának a dékánja is volt, ahogy a Szak- és Továbbképzési tagozat megszervez?je. Adja magát, hogy beszélgetésünket a gyógyszerészképzés kérdéskörével kezdjük. Számos ezzel foglalkozó el?adása, tanulmánya közül az egyik utóbbinak az ?rz?k, vigyázzatok a strázsán! címet adta.

?rz?k, vigyázzatok a strázsán! ? Beszélgetés prof. dr. Er?s IstvánnalValóban, Adynak ez a sora jól kifejezi mindazt, amit a képzés fontosságáról, lényegér?l gondolok. Ez a ? kissé talán hatásvadászónak t?n? ? verssor azt fejezi ki, hogy egyetemi munkám fókuszában mindig az oktatás állt. Legf?bb törekvésem és központi gondolatom volt az aktív pályafutásom 45 éve alatt: hogyan tudnék minél hatékonyabban, minél eredményesebben oktatni. Bár az egyetemi feladatkör másik területén, a kutatómunkában is értem el eredményeket (akadémiai doktori cím, közel 500 tudományos dolgozat, könyvek, könyvfejezetek, ipari kutatási-fejlesztési témák), mégis, én els?sorban oktatónak tartottam magam. Az ??rz?k? a képz?helyek vezet?it jelentik, tágabb értelemben a szakmai elitet, a szakmánk vezet? személyiségeit. Az ? figyelmüket szeretném az oktatás ellentmondásaira és a felel?s, átgondolt reform szükségességére felhívni.

Az oktatás az a terület, melyet legjobban ismerek, és amelyr?l felel?sséggel nyilatkozhatom. Itt is sok változás történt az elmúlt évtizedekben. Amikor én hallgató voltam, kémiai központú volt a gyógyszerészi képzés, az ilyen jelleg? tantárgyakat hallgattuk a legnagyobb óraszámban. Aztán a 60-as, 70-es években kezdett áttolódni a hangsúly orvosi-biológiai irányba, amelyhez az adta az indokot, hogy a hagyományos gyógyszertári gyógyszerészi munka, a magisztrális gyógyszer kezdett egyre kisebb volumen? lenni.

Az, hogy a biológiai tárgyak kerültek el?térbe, mára nagy jelent?séggel bír a gyógyszerészi gondozás szempontjából, ami a gyógyszerész tevékenységét újra felértékeli mind az orvosok, mind a betegek tekintetében. A gyógyszerészet ezzel fontos területet kapott ? növeli a tekintélyét az egészségügyi ellátáson belül és a társadalomban is. (El kell mondani azt is, hogy az orvosoknak nagy ellenállásuk volt kezdetben, amikor a patikusok elkezdtek például vércukorszintet mérni. Attól félhettek, elveszik a kenyerüket, de persze ez nem így történt, és mára megsz?nt az ellenérzésük.) Ahhoz, hogy a gyógyszerész jól tudjon gondozni, sokkal alaposabb medicinai tudás kell ? tudva persze, hogy soha nem helyettesíthetjük az orvost. Ezt a vonalat kéne jobban er?síteni ? több külföldi példa ezt támasztja alá.

Úgy látom, megint elérkezett a gyógyszerészképzés egy olyan pillanathoz, amikor nem lehet csak a régit foltozgatni, új koncepció kialakítása vált szükségessé. Véleményem, hogy jól reagált a kamara az egyetemi képzés, illetve a továbbképzés új elvárásaira. A komoly kamarai m?helymunka eredményeképpen megszületett A Magyar Gyógyszerészi Kamara állásfoglalása és ajánlásai a graduális gyógyszerészképzés megújításához cím? munka megfelel? irányvonalat ad a kor követelményeinek a teljesítéséhez, ahogy a továbbképzéssel kapcsolatos munka is.

Ugyanígy örömteli dolognak tartom, hogy az egyetemi felvételivel kapcsolatban a kamara az ügy élére állt, és sikerült megállapodást kötni az illetékesekkel a felvételi ponthatárok, illetve a felvehet? hallgatók létszámát illet?en. A kamara komoly harcot folytatott, de a logikus érvelésüknek köszönhet?en végül is sikerült elérni céljaikat.

 A kamarában a graduális képzéssel kapcsolatos állásfoglalás és ajánlás kialakításán kívül másfajta ?képzés? is folyik?

Okos dolognak tartom a Táltosképz?t, nagy ötlet volt a beindítása azoknak a fiataloknak a számára, akik többet is szeretnének, mint a tára mellett állni. Fontos, hogy legyen utánpótlás az egyes gyógyszerészeti szervezetek vezet?inek. számára. Jelenleg ugyanis az a szomorú helyzet, hogy több helyen is nehéz megyei kamarai vagy MGYT elnököt találni. Kellenek tehát az olyan fiatal kollégák, akik tudnak tárgyalni, megvan az a képességük, hogy átlátnak bizonyos dolgokat, ismerik az egészségügy gondjait, csínját-bínját?Mind a szakmának, mind magának hasznot hoz a közéleti szerepvállalásra való felkészítésük.

A háború el?tt a gyógyszertár az egyik legfontosabb értelmiségi találkozóhely, ?úri kaszinó? volt. Az oda betér? betegeknek a gyógyszerész sok mindenben tudott segíteni, például egy kérvényt megírni.  Nagy reputációja volt a patikusnak. Az elmúlt években sikerült ebb?l valamit visszaszerezni?

Igen, ez így volt, de az államosítás igencsak tönkretette ezt. A rendszerváltozáskor a kisvállalkozásokat akarták helyzetbe hozni, ez javított a helyzeten, ismét felértékel?dött a szakma, a társadalmi presztízsünk n?tt. De a liberalizáció, a nem szakmai tulajdonosok megjelenése újfent rontotta a megítélésünket.

Napjainkban az új kihívásra, a megbecsülés visszaszerzésére tett hasznos lépésnek tartom az önkormányzatokkal való megállapodást, ami alapján a gyógyszerészek fokozottabban vehetnek részt az egészségügyi felvilágosító munkában, illetve településük életében - a tekintélyünket fokozva ezzel.

?Újra vannak etikai ügyek? ? olvashatták a gyógyszerészek a Gyógyszerészi Hírlapban a kamarai elnök elégedettségre utaló sorait. Miért jó az a szakmának, ha egy köztestület foglalkozik a különféle jogsértésekkel?

Ha sz?nyeg alá seperjük a szabálytalanságokat, vétségeket, jogsértéseket, azzal nem oldunk meg semmit. Ne tegyünk úgy, mintha mindenrendbe lenne! Felszínre kell kerülniük ezeknek az ügyeknek. Ebben is el?relépés történt. Jó lenne azonban, ha valamilyen formában nagyobb publicitást kapnának ezek az ügyek. El kellene jutni a gyógyszerészek tömegéhez ezeknek az etikai döntéseknek A különféle összejöveteleken informálni kéne a kollégákat, mi történt a megyében, volt-e valamilyen etikai ügy.

Ön a kamara Felügyel? Bizottságának az elnöke. Ebb?l a helyzetéb?l hogyan látja az elmúlt évek kamarai munkáját?

A Felügyel? Bizottságok feladatait és jogosítványait jogszabály rögzíti. A Felügyel? Bizottság egyrészt a törvényesség ?re, folyamatosan vizsgálja, hogy az elnökség különböz? döntései, határozatai nem ütköznek-e jogszabályba, pl. a kamarai törvénybe, az Alapszabályba vagy Szervezeti és M?ködési Szabályzatunkba. Tehát ez a feladatkör az Alkotmánybíróság funkciójával rokon. Másrészt a Felügyel? Bizottság a Kamara egész tevékenységét ellen?rzi, különös tekintettel a pénzügyi tevékenységre, tehát egy bels? min?ségbiztosítási feladatkört is ellátunk. Nagy örömöm, hogy a Felügyel? Bizottság tagjai nagyon éles szem?, kritikus gondolkodású fiatal kollégák, akik komolyan veszik ezt a megbízatást. Kapcsolatunk a Kamara vezet? szerveivel súrlódásmentes, az Elnökség minden javaslatunkat, észrevételünket megvizsgálta, és az esetek nagyobb részében el is fogadta.

Mivel a Kamara alapításának évében lettem kamarai tag, két cikluson át elnökségi tag is voltam, van rálátásom és összehasonlítási alapom a vezet? testületek tevékenységét illet?en. Túlzás nélkül elmondhatom, hogy a kamara munkája nyugodt, kiegyensúlyozott, személyi ellentétekt?l mentes.

Véleménye szerint milyen új feladatok, elvárások állnak még a szakma képvisel?i el?tt, illetve hogyan reagáltak a korábbiakra?

Úgy látom, az új kihívásokra a szakma képvisel?i kell?képpen reagáltak, ahogy az említett példák is mutatják. De a munkának soha nincs vége, folyamatosan meg kell felelni az újabb és újabb elvárásoknak. Itt van például a magisztrális gyógyszerkészítés kérdése. (Én abban a látom ennek a fontosságát, hogy ezek a készítmények olcsóak, ami nagyon is számít a nyugdíjasoknak és a kis kereset?eknek.) Ha ez kiszorul, az nem azért történik, mert az el?nyei elt?ntek volna, hanem a nagykeresked?k miatt.

Aztán itt van az ügyeleti rendszer átalakításának a kérdése. Meglehet?sen irritáló volt, hogy éveken keresztül nem született rá megnyugtató megoldás. Ez most talán rendez?dni látszik, ami szintén nagymértékben a kamarai munkának köszönhet?, ami során kidolgozták az ezzel kapcsolatos koncepciójukat.

Ne feledkezzünk meg arról a kérdésr?l sem, hogy az Unióban gyógyszert, illetve ezzel kapcsolatos információt csak gyógyszerész adhat. Nálunk ezt az expediáló szakasszisztensek is végezhetik - ez ellentmond az uniós törvényeknek. Felülvizsgálatra szorulnának az asszisztensképz? helyek is, ugyanis sok a visszásság körülöttük.  De nem egy olyan új megoldásra váró feladat bukkan föl, amir?l húsz éve még nem is hallottunk, hogy csak az adatbányászat kérdését említsem. De minden bizonnyal ezekre is meglesz a válasz. Úgy látom, a kamara a helyén van, és azt teszi, amit egy hivatásrendi köztestületnek tennie kell. Jól képviseli a gyógyszerészeket, az új kihívásokra tud elfogadható válaszokat adni ? mindez a szakma megbecsülésüket fokozza.

Az a tény, hogy a Kamarán belül létrejött az Ipari Tagozat és elkezdte munkáját a képz?helyek képvisel?ib?l álló Oktatási Bizottság, azt fejezi ki, hogy a Kamara nemcsak a közforgalomban és a kórházakban dolgozó gyógyszerészek érdekérvényesít? szervezete akar lenni, hanem felvállalja az iparban dolgozó gyógyszerészek és az akadémiai szféra gyógyszerészeinek gondját-baját is. Ehhez szeretnék a magam képességeivel és eszközeivel hozzájárulni.

B. Zs.