Reformátusok Lapja - 2019.03.31. (30. oldal)
A Reformátusok Lapja Kassai Hajnalkát, a dunaújvárosi református gyülekezet presbiterét kérdezte.
– Gyógyszerész a szakmája, pedig családi hátterét tekintve lelkész is lehetett volna. Miért a fehér köpenyt választotta a palást helyett?
– Édesapám, Kassai Sándor ötven évig volt lelkész Dunaújvárosban, nevéhez kötÅ‘dik a templom épÃtése is. Sosem buzdÃtott arra, hogy lelkipásztor legyek. Mindig azt mondta, hogy ez elhÃvás, és ha érzem ezt magamban, akkor Å‘ szÃvesen támogat, de ezt nekem kell eldöntenem. Engem viszont a természettudomány vonzott, szerettem a kémiát, biológiát, matematikát. A helybeli gyógyszerész akkoriban a szomszédunkban lakott a családjával, én pedig a feleségéhez jártam zongorázni, aki zongoratanárnÅ‘ volt. Amikor órára mentem, mindig át kellett haladnom a patikán, és nagyon megszerettem a patikaszagot. A gyógyÃtás, a segÃtÅ‘Â feladat mindig vonzott engem, ezért elÅ‘ször orvos szerettem volna lenni. Végül édesanyám javaslatára választottam a gyógyszerészi pályát, mert szerinte ez sokkal nÅ‘iesebb szakma, és kevésbé megterhelÅ‘, mint az orvosoké...
...Közel húsz éve szolgálok presbiterként. Már fiatalon megismertem Isten bűnbocsátó szeretetét, ezért hálából örömmel dicsÅ‘Ãtem szolgálataimmal, és igyekszem mások javára használni talentumaimat. Minden dologban az Å‘ akaratát kerestem. Öröm az általa kijelölt úton járni...