Öt kérdés – öt válasz – Reformátusok Lapja


Reformátusok Lapja - 2019.03.31. (30. oldal)

A Reformátusok Lapja Kassai Hajnalkát, a dunaújvárosi református gyülekezet presbiterét kérdezte.

– Gyógyszerész a szakmája, pedig családi hátterét tekintve lelkész is lehetett volna. Miért a fehér köpenyt választotta a palást helyett?

– Édesapám, Kassai Sándor ötven évig volt lelkész Dunaújvárosban, nevéhez köt?dik a templom építése is. Sosem buzdított arra, hogy lelkipásztor legyek. Mindig azt mondta, hogy ez elhívás, és ha érzem ezt magamban, akkor ? szívesen támogat, de ezt nekem kell eldöntenem. Engem viszont a természettudomány vonzott, szerettem a kémiát, biológiát, matematikát. A helybeli gyógyszerész akkoriban a szomszédunkban lakott a családjával, én pedig a feleségéhez jártam zongorázni, aki zongoratanárn? volt. Amikor órára mentem, mindig át kellett haladnom a patikán, és nagyon megszerettem a patikaszagot. A gyógyítás, a segít? feladat mindig vonzott engem, ezért el?ször orvos szerettem volna lenni. Végül édesanyám javaslatára választottam a gyógyszerészi pályát, mert szerinte ez sokkal n?iesebb szakma, és kevésbé megterhel?, mint az orvosoké...

...Közel húsz éve szolgálok presbiterként. Már fiatalon megismertem Isten b?nbocsátó szeretetét, ezért hálából örömmel dics?ítem szolgálataimmal, és igyekszem mások javára használni talentumaimat. Minden dologban az ? akaratát kerestem. Öröm az általa kijelölt úton járni...