Több a kérdés, mint a válasz ? Beszélgetés prof. dr. Paál Tamással


?Ha kérdezünk, talán lesznek válaszok, míg ha nem kérdezünk, biztosan nem lesznek? ? tartja prof. dr. Paál Tamás, akit az 1990-es évekt?l bekövetkezett változásokról, az új elvárásokról és az arra adott válaszokról kérdeztünk.


Ön az OGYI volt vezet?jeként, több szakmai szerezet élén betöltött pozíciója révén, professzor emeritusként, nagy rálátással bír gyógyszerészetben az utóbbi években bekövetkezett változásokra. Kezdjük a gyógyszertárakkal!

Több a kérdés, mint a válasz ? Beszélgetés prof. dr. Paál TamássalA rendszerváltás környékén egyértelm? volt, hogy az gy?z, akinek kész koncepciója van a szakma jöv?jét illet?en. Ezt tudva, villámgyorsan és változatlanul el?húztuk az államosítás el?tt már jól m?köd? régi modellt, és úgy mentünk a miniszterhez. Emlékszem, az orvosok csodálkoztak is, hogy a gyógyszerészek milyen gyorsan reagáltak az új kihívásra, nekik még másfél év múlva se sikerült.

Ma viszont azt a kérdést kell feltenni: Mi lenne a cél? A válasz csak egy lehet: Mi a beteg érdeke? Ez lehet csak mindennek a kiindulása, mert csak ez ?adható el? ? és nem az, hogy ?mi jó a gyógyszerésznek?. Ez utóbbi csak bennünket érdekel! Tehát a legfontosabb az, hogy a gyógyszertári rendszer a beteg érdeke szerint m?ködjön. A további célkit?zések közé tartozik, hogy a gyógyszerészi vezetés érvényesüljön, ahogy az is, hogy a gyógyszertár nyeresége biztosítsa a benne dolgozók életét tisztes, polgári szinten. A nyereség a korábbinál nagyobb legyen, ebb?l viszont fejlesszék a szolgáltatásokat a beteg érekében, valamint, hogy az országos rendszer biztosítsa/ne akadályozza a rátermett fiatalok el?menetelét a gyógyszertár-vezet?ségig. Tehát például egy tehetséges fiatal hallgatónak, ha nincs is gyógyszerész szül?je, akkor is egyenes útja legyen egy gyógyszertárvezet? pozícióig.

Az 1990-es évek célkit?zéseinek a 2006-ben bevezetésre kerül? liberalizáció nem felelt meg. Egyértelm?en félrelépés volt. Tapasztalatom szerint a szabadverseny ott m?ködik, ahol kicsi a profit, de ahol a rendszerben pénz van, ott a ?nagy hal megeszi a kis halat?? és szó sincs róla, az antitröszt-szabályozás ezt megakadályozná, az csak a ?nagyhalak? számát limitálja!

 De vajon a jelenlegi személyi jogos rendszer ennek mindenben megfelel? Néhány visszáságot azért itt is találni?.

Az akkori célkit?zéseinket arra vezettük vissza, hogy ha gyógyszerész a patikatulajdonos, akkor ? diplomájánál fogva ? biztosabb, hogy a beteg érdekében dolgozik, mint a laikus tulajdonos. De ma már vannak ijeszt?, ennek ellentmondó példák is: Megtörtént például, hogy az egyik gyógyszerész-továbbképzésen az oktató gyógyszerész szájából elhangzott, hogy ?több VN gyógyszert lehet eladni, ha 10-eset kérnek, de azt mondjuk, hogy csak 20-as kiszerelés? van?. Az ?etika vs. marketing? kérdéskörének több ?fokozata? is van: nem kell a betegnek, de ?rátukmálom? -  többet vetetek vele, mint ami kell neki - azt vegye, ami kell neki, de t?lem, ne mástól. Az utóbbit folytatva: és miért t?lem vegyenek? Mert akciózom (árengedményt, ajándékot), vagy mert jobb körülmények között több felvilágosítást nyújtok. Na, melyik az etikus?!

Legyünk ?szinték: a jelenlegi személyi jogú rendszer sem mindenben felel meg az el?z? célkit?zéseknek! Csak egy példa: A nem-gyógyszertártulajdonos családból származó tehetséges gyógyszerész-fiatalok sorsa. Ma egy gyógyszertár-tulajdonos családból származó ? fogalmazzunk finoman ? nem kifejezetten jó képesség? gyógyszerész-gyermeknek nagyobb esélye van arra, hogy személyi jogos gyógyszerész lesz, mint egy jó képesség?nek, tulajdonosi szül?k nélkül. Ezért nagyon jó, amit a kamarai egyetértéssel bevezettek: a gyógyszerészhányad növelése valamennyi bent dolgozó gyógyszerész résztulajdonossá tételével a patikatulajdonlásnál. De említhetem azt is, hogy a MOSZ lapjában arról olvashattuk egy ? általam egyébként tisztelt ? kolléga véleményét arról, hogy a gyógyszerész családja birtokában maradhasson a patika akkor is, ha nincs gyógyszerész örökös. (Tehát a laikus tulajdonos nem felel meg, de az olyan laikus, akinek ükapja gyógyszerész volt, az igen?) Mindezzel csak azt kívántam jelezni, hogy a helyzet nem egyértelm?en ?fekete-fehér? a személyi jogon alapuló rendszerben sem.

 

A személyi jogos gyógyszertárak mellett egyre több hálózat is m?ködik?

Ne feledkezzünk meg arról, hogy a kollégák önként és dalolva lépnek be ezekbe a franchise-ba! Senki nem kényszeríti ?ket! Valami okuk biztosan van rá. Egyes kollégák nekiesnek a hálózatoknak, noha itt se ?fekete-fehér? minden. Nézzük csak a min?ségbiztosítás kérdést, ami vörös posztó! Sok személyi jogos jelezte: nem kíván vele foglalkozni, (pedig törvény írja el?!), ugyanakkor egyes gyógyszertár-hálózatok símán bevezették.

 

Folytassuk a magisztrális gyógyszerkészítés kérdéskörével! Sok külföldi ? els?sorban angolszász ? országban mára már ?kihalt??

El szoktak feledkezni arról, hogy ez kifejezetten gyógyszerészi szolgáltatás, egyetlen más diploma nem jogosít fel rá. Tény, sok rajta a munka, és kicsi a haszon. De szerintem az a magyarázat, hogy a gyári gyógyszerek számának növekedése miatt vált volna feleslegessé, az nem igaz! Ugyanakkor helyette a gyógyszerész olyan tevékenységeket végezzen, amit egy gyakorlott egészségügyi középkáder is, de orvos biztosan el tud látni, hogy csak a vércukorszint ellen?rzését említsem. Tehát feladunk egy kizárólag gyógyszerészi tevékenységet azért, amit más is el tud látni? Persze az is kell, de ez lenne a gyógyszerészet jöv?je?! Csupán azért, mert miután a kollégák külföldre szabadulnak, és látják, mi folyik ott -  ?ami külföldi, az biztosan jobb, mint a hazai? - , s hazatérésük után írják a beszámolókat a ?gyógyszerészeti világtrendekr?l?? Jó példa arra, hova jutunk magisztrális gyógyszerkészítés nélkül, hogy néhány éve ? amikor influenza-pandémiától féltünk ? az EU-ban útmutatókat adtak ki, hogy az oseltamivir-kapszulákat felnyitva a szül?k (!) hogyan csináljanak a gyerekeiknek kisebb hatóanyagú oldatokat. Miért nem a gyógyszerész? ?A gyógyszertárak Nyugat-Európában nem alkalmasak gyógyszerkészítésre? ? volt a válasz.

De a kérdésnek van egy másik oldala is? lásd új FoNo! Természetes elvárás, hogy a magisztrális gyógyszer-kombináció hatására is legyen némi bizonyíték, hasonlóan a gyári készítményekéhez. Legalább farmakológiai evidencia! E helyett országosan gy?jtik azt, hogy az orvosok (akiket egyébként egyre kevésbé képeznek magisztrális gyógyszerrendelésre) mit szoktak felírni, de azt nem, hogy ezek a vényösszetételek miért, honnan erednek. Ebb?l lenne az új, modern FoNo?

 

A gyógyszerhiányok kérdésköre is sokszor megoldatlan?

Nem új jelenség, mindig is voltak! A ?80-as évek elején azért, mert ?dollár-elszámolású? gyógyszert az akkori Minisztérium csak kisebb kontingensekben engedett behozni. Ha valaki rosszul határozta meg, hogy mennyi kell majd, akkor nem volt megoldás, akár egy nemzeti katasztrófa, nem lehet orvosolni. Kés?bb ezt az id?nként túlzóan restriktív gyógyszertámogatási politika helyettesítette. Majd jöttek a tenderek. Ha a nyertes mégsem tudta ellátni az országot, akkor? vagy megint itt a nemzeti katasztrófa vagy idehaza nem engedélyezettet helyette. (Tényleg, miért is vannak szigorú szabályai a gyógyszer-engedélyezésnek, ha aztán ? hiányt elkerülend? ? bárhonnan bármit behozunk helyette?) Persze vannak ?objektív? gyógyszerhiányok is, például amikor üzleti okokból a cégek felvásárolják egymást, a termelést egy-két helyre koncentrálják, annak minden következményével együtt. Jó, ha tudjuk: Európában alig van hatóanyaggyártás, elszervezték a harmadik világba (így üzletileg rentábilisabb), ott úgy tesznek, mintha GMP-szerint gyártanának, aztán id?nként kiderül, hogy nem, s lehet kivonni a gyógyszereket. Csak örülni tudok annak, hogy az OGYÉI egyre többször jelzi honlapján, hogy adott gyógyszerhiány magisztrális gyógyszerkészítéssel is elhárítható!

 

A gyógyhatású termékek, étrend-kiegészít?k dömpingjével találkozunk a reklámokban?

És nemcsak a reklámokban, hanem a gyógyszertárakban is! Hála az EU szabályozásának! Mindez számos kérdést felvet. Ebb?l éljenek a gyógyszerészek? Kérdéseink lehetnek az ásványi anyagokkal, a vitaminokkal kapcsolatban is: tudjuk, hogy ha kevés, az is rossz, de ha sok, az is! Nemrég például egy klinikai vizsgálat kimutatta, hogy a napi szükségletnél több E-vitamin és szelén bevitele nem hogy csökkentené, de növeli a prosztatarák kockázatát. A vizsgált készítménnyel azonos (nagy) mennyiségeket tartalmazó étrend-kiegészít?k Magyarországon forgalomban vannak. Más ?étrend-kiegészít?kr?l? pedig gyakran nem világos, hogy mit és miért egészítenének ki?

 

Hogyan látja, az elmúlt 25 év kihívásaira hogyan reagált a kamara?

A kamara úgy reagált, ahogy lehetett. Hogy csak néhány példát kiemeljek, nagyon jó, hogy a kamarai egyetértéssel bevezették a gyógyszerészhányad növelését a patikatulajdonlásnál.

De említhetem a graduális és továbbképzéssel kapcsolatos m?helymunkát is. Nagy szükség volt erre, mert sajnálatos módon a kollégák nem olvassák a szaksajtót, továbbképzést megoldották távoktatással, és mi megelégszünk ezekkel a ?távoktatási gyorstalpalókkal?! Ez is kell, de pl. a Gyógyszerészet olvasásakor elgondolkozom, hogy az ott leírtak miért, mikor lehetnek fontosak, a távoktatás esetében pedig csak a kész kérdésre keresem meg a kész választ. Nem ugyanaz! (Más: gyakran különféle cégek szerveznek tanfolyamokat ? ahol érdekes módon a szervez? cég termékei kerülnek leggyakrabban említésre.) De arra is választ kéne találni, vajon képezik-e akár a graduális vagy posztgraduális képzés során a gyógyszerészt, hogy az étrend-kiegészít?kkel kapcsolatban felvetett kérdésekben tisztán lásson? S ha tisztán lát, mit tegyen?

Úgy látom, a kamara vezet?inek egyrészt tudnia kell lépnie akkor, amikor etikátlánságot tapasztal, hiszen ez idáig fel se merült, hogy történik valami azokkal a kollégákkal, akik az említett marketingfogásokat alkalmazzák. Másrészt az oktatás területén kéne er?södni, itt a liberalizáció idején sok visszáság fordult el?. Például az egyik egyetem liberális közgazdászokat hívott el?adni, ahol megmagyarázták a gyógyszerészeknek, miért jó, ha nem patikatulajdonosok. Ilyenkor fel kellene tudni lépni. Két kulcsszót érzek: oktatás és etika. Az oktatásnak nemcsak tudományos része van, hanem etika is.

Én azért is vállaltam munkát a kamara szakmai bizottságában, mert éreztem, id?nként hallgatnak rám, és lehet javítani a helyzeten, meg lehet oldani a felmerül? kérdéseket, még ha csak apró lépésekkel jutunk csak el?bbre. Igaz, egyel?re több a kérdés, mint a válasz. Azonban, ha kérdezünk, talán lesznek válaszok, míg ha nem kérdezünk, biztosan nem lesznek!

 

B. Zs.

fotó: pharmaconnect.eu