Zuglói lapok - 2023.0 5.10. (13. oldal)

Hároméves korában már gyógyszert akart kiadni dr. Gaál Emese tősgyökeres zuglói gyógyszerész, akinek felmenői és családtagjai nagy része is patikusokból állt. A szakmáját szenvedélyesen szerető szakemberrel hivatásának érdekes állomásairól beszélgettek...

– Ez egy nagyon szerethető szakma. Jó elkészíteni egy jó gyógyszert, és ha egy betegem másnap visszajön megköszönni, hogy „használt a kenőcs”, az nekem öröm – mesélte dr. Gaál Eme se, viszszapörgetve az idő kerekét nagyapja révkomáromi patikájába, ahonnan édesanyja is elindult, és szerzett gyógyszerész diplomát a prágai egyetemen. – Hároméves voltam, amikor először akartam gyógyszert kiadni, éppen ebédidőben kopogtak be, én nyitottam ajtót, és megkérdeztem: Mi tetszik? Hogy mit keresett egy hároméves kislány a patikában? Apám katona volt, a háború vészterhes korát éltük. A gyógyszertárak váltásban tartottak ügyeletet, amikor édesanyám patikájára került sor, engem mindig vitt magával, hogy ha úgy alakul, együtt haljunk meg – elevenítette fel a gyógyszerész. A háború után újraindult az élet, 1958-ban Emese leérettségizett, de még – vagy éppen emiatt – ilyen családi háttérrel is csak harmadjára vették fel a gyógyszerész karra, mivel a szocializmusban nem akartak dinasztiákat támogatni. Végül sikerült bekerülnie. Végzése után Debrecenben kezdte a pályáját, két év után került vissza a fővárosba. „Pendliző gyógyszerészként” állandó helyettesítéseket vállalva sok patikában, így az összes zuglói gyógyszertárban is megfordult, mindenhol rengeteget tanult, e tudását, későbbi tapasztalatát a patika irányításában hasznosította. Ma már nyugdíjasként főként a gyógyszerészet története és többek között a zuglói patikák históriája érdekli, azt kutatja szenvedélyesen...