Nyomtatóbaråt våltozat: GyogyszereszKepzesSzF_profdrEros.pdf

SokszĂ­nĹąsĂŠg versus kompetencia,
avagy
a szakgyĂłgyszerĂŠsz-kĂŠpzĂŠs szĂ­ne ĂŠs fonĂĄkja

A Magyar GyógyszerÊszi Kamara Oktatói Állandó Bizottsågånak vitaindítója

A szakgyógyszerész-képzés megújulás, átfogó tartalmi és szerkezeti reform előtt áll Magyarországon. Jelen sorok írója – aktív oktatói pályafutása alatt – a hatékony, színvonalas graduális és posztgraduális képzést tartotta legfontosabb feladatának. A képzéssel, szakképzéssel kapcsolatos elgondolásairól számos fórumon számolt be az elmúlt évek során, komoly vitákat generálva. Ilyen volt pl.

- A gyógyszerészképzés jelene és jövője (közlemény – Vállalkozó Gyógyszerész, 2003. április);

- Az élethosszig tartó tanulás jelentősége (közlemény – Vállalkozó Gyógyszerész, 2006. február);

- A gyógyszerészképzés távlatai (előadás – CPhH 2009.);

- A szakképzés helyzete és jövője Magyarországon és az Európai Unióban (előadás –MOSZ, 2007.);

- Magyar GyĂłgyszerĂŠszi Kamara megbeszĂŠlĂŠse a szakkĂŠpzĂŠsi rendszer ĂĄtalakĂ­tĂĄsĂĄrĂłl, 2010;

- Hány gyógyszerészre és asszisztensre van szükség a gyógyszertárakban (előadás – Magyar Gyógyszerészi Kamara II. vándorgyűlése, 2010.);

- A szakgyógyszerész képzésről – őszintén: viták, gondok, feladatok (előadás – az MGYT szakosztályi rendezvény, 2010.).

Jelen Ă­rĂĄsomat vitaindĂ­tĂłnak szĂĄnom.

A mĂşlt

A szakgyógyszerész-képzés 1972-ben a 16/1972 EüM rendelettel vette kezdetét és a szakma – joggal – sikertörténetként tartja számon. Valóban az volt, sikertörténet, tudomásom szerint az első szakgyógyszerész-képzés Európában. Számos országnak szolgáltattunk mintát, modellt a szakképzés tartalmát és formáját illetően. A szakképzés szakirányai 1978-ban bővültek, ill. átalakultak (9/1978 EüM rendelet), majd 1999-ben (66/1999 NM rendelet) teljesen átalakult a rendszer.

Szakképzésünk „mintája” a szakorvos képzés volt, némi gúnnyal azt szokták mondani, hogy mi, gyógyszerészek a szakorvos képzés „farvizein” hajóztunk. Ez részben hasznos volt, mivel a szakorvosképzés jól működő rendszer volt, ahol világosan elkülönültek az általános orvosi és a szakorvosi feladatok, ebből tanulhattunk (volna). Másrészt a szakorvosképzés megfelelő háttérintézménnyel rendelkezett (OTKI, OTE majd HIETE), a gyógyszerész szakmának komoly gondja lett volna a megfelelő háttérintézmény létrehozása. Hátrányai is voltak a szakorvosképzés mechanikus másolásának: nem törekedett a szakma a gyógyszerészi munka sajátosságait kiemelő szakképzési rendszer megalkotására.

A szakkĂŠpzĂŠs szakirĂĄnyait, ezek alakulĂĄsĂĄt, vĂĄltozĂĄsait az I. tĂĄblĂĄzat tartalmazza

I. tĂĄblĂĄzat

A szakgyógyszerész képzés tartalmi elemei, gyógyszerészek számára megszerezhető szakirányok

 

A tĂĄblĂĄzat adataibĂłl az alĂĄbbi fontos kĂśvetkeztetĂŠsek vonhatĂłk le:

- szakkĂŠpzĂŠsĂźnk sokszĂ­nĹą volt, egyre nagyobb szĂĄmĂş szakirĂĄnyt tartalmazott ĂŠs a gyĂłgyszerĂŠszeti tudomĂĄnyok teljes vertikumĂĄt felĂślelte,

- a szakképzési rendszerünk a gyógyszerészeti tudományok és nem a szakmai feladatok mentén szerveződött. Ennek hátrányait később látni fogjuk.

Meg kell fogalmazni néhány alapvető tényt a szakképzési rendszerünk tartalmával és formájával kapcsolatosan, ahhoz, hogy világosan lássuk a jelen mulasztásait és jövőbeli feladatainkat.

Nem történt meg a szakképzési rendszer átfogó elemzése, a pozitív és negatív jelenségek feltérképezése. (Bár a jelen sorok írója megkísérelte az ún. SWOT analízis alkalmazását, de ez – valószínűleg – nem jutott a szakmai elit és a döntéshozók tudomására.)

Nem történt meg az általános gyógyszerészi feladatok és a szakfeladatok elválasztása. Ebből kifolyólag nem tudott a szakma kompetenciákat rendelni a szakgyógyszerészi címek mellé. A kompetenciák hiánya – erre is rá fogok mutatni – komoly gátja egy jól működő szakképzési rendszer létrehozásának.

Jelen

A szakképzés jelenére a következő tények és adatok jellemzők. A szakgyógyszerész-képzés rezidensképzéssel, közvetlenül a végzés után kezdődik, majd a rezidensi két évet követi a szakgyakorlati idő. A rezidensi évek alatt a szakgyógyszerész-jelölt közalkalmazott, fizetését az egyetemmel kötött munkaszerződés alapján az egészségügyi tárcától kapta. Ez a jogviszony sajátos ellentmondásokat generált.

Nem vagyok meggyőződve arról, hogy szerencsés dolog-e közvetlenül a végzés után elkezdeni a szakképzést. Orvosok esetében a graduális képzés 6 éve alatt már kialakul(hat) egy határozott elképzelés a jövőt illetően. A pályakezdő gyógyszerész viszont még nem ismeri a szakma számos területét, pl. a gyógyszergyári munkát, a hatóságok, a nagykereskedelem, a minőségbiztosítás feladatkörét. Talán szerencsésebb lenne a végzés után 3-5 évvel szakképzési irányt választani.

Az előbb már említettem, hogy a rezidensek bérét a költségvetés fedezte. Gyakran előfordult viszont, hogy a tulajdonos ezt kiegészítette illegális formában, külön munkaszerződés nélkül (ún. zsebbe-fizetés). Ennek a gyakorlatnak legfőbb hátránya akkor jelentkezett, amikor a szakképzés állami finanszírozása megszűnt 2007-ben. Nem voltak érveink a tárcával történő vitában és egyeztetésben, a tárca illetékesei azt vágták a képzőhelyek szemébe, hogy nincs is szükség állami finanszírozásra, mert a tulajdonos illegális módon úgy is megfizeti a rezidenst.

A rezidensi időt ún. akkreditált munkahelyen kellett letölteni. Az akkreditáció iskolapéldája annak, hogyan változik egy alapvetően hasznos törekvés teljesen formálissá. Az akkreditáció a képzőhelyek feladata volt, a Kamara által kidolgozott szempontok alapján. A kérdőíveket a pályázó gyógyszertár kitöltötte és a kari tanácsok szavazták meg az akkreditációt. Az elv nagyon helyes és támogatandó: nem minden patika alkalmas szakgyógyszerész-képzésre (pl. ha a gyógyszertárban nincs magisztrális gyógyszerkészítés, ha nem végez a patika gondozási tevékenységet stb.). A beírt adatokat – pl. szakkönyvek, szakfolyóiratok, számítógépes háttér –  a képzőhelyek nem tudták ellenőrizni, ehhez hiányoztak az anyagi és személyi feltételek.

A jelen gondjai kĂśzĂśtt kĂŠt fontos tĂŠnyt kell megemlĂ­teni:

1. A személyi jog követelmény-rendszeréből kivették a szakgyógyszerészi végzettséget, mint kötelező feltételt.
2. MegszĹąnt a szakkĂŠpzĂŠs ĂĄllami finanszĂ­rozĂĄsa. Itt talĂĄlkozunk drĂĄmai formĂĄban azzal a mulasztĂĄssal, hogy a szakgyĂłgyszerĂŠszi cĂ­mek mellĂŠ nem rendeltek kompetenciĂĄkat.

Mi is az a kompetencia? (Ennek fontosságát szakmai berkekben sokan nem értik.) Az Idegen szavak gyűjteménye szerint kompetencia: hatáskör, illetékesség, hozzáértés, alkalmasság, képesség. A pedagógiai-pszichológiai gyakorlatban a kompetencia: arra való képesség, hogy az élet különböző szituációiban alkalmazni tudjuk tudásunkat, tapasztalatainkat, személyes adottságainkat. A szakképzés területén a kompetencia hatáskört és illetékességet jelent.

Az orvosi és gyógyszerészi gyakorlatban a szakember feladatai két csoportba oszthatók: általános és szakfeladatokra. Az általános feladatok közé azokat soroljuk, amelyeket a pályakezdő szakember a végzés pillanatától kezdve el tud látni, megvan hozzá a szükséges ismeretanyag, elméleti és gyakorlati tudás. (Ezeket a feladatokat a Képesítési követelmények című kormányrendelet tételesen felsorolja.) Vannak azonban olyan feladatok is, amelyekhez a graduális képzés megadja ugyan az alapokat, de a feladat ellátásához szüksége tudás és készségek csak további képzés útján – szakképzés keretében – szerezhetők meg. Az orvosi gyakorlatban ez a rendszer jól működik, pl. sebészeti, szemészeti, szülészeti szakfeladatokat csak szakvizsga birtokában végezhet az orvos. Sajnos, nálunk az általános és szakfeladatok szétválasztása nem történt meg, illetve a rendeletek (pl. 41/2007 EüM) felsorolják a szakfeladatokat, de hiányzik annak deklarálása, hogy ezeket csak szakgyógyszerész végezheti, nem szakgyógyszerész csak kivételes esetben, illetve felügyelet mellett és a szakvizsga letétele után.

Az érv, amellyel a szakgyógyszerészi végzettséget, mint követelményt kivették a személyi jog és a gyógyszertár-vezetés feladatköréből, az volt, hogy az Európai Unióban nincs szakképzés, így ez a követelmény esélyegyenlőtlenséget teremt a magyar és a külföldről hazánkban munkát vállalni szándékozó gyógyszerészek között. Az érv már akkor sem volt igaz, ma pedig különösen nem, mert az Európai Unió számos országában van szakképzés (lásd IV. táblázat). Ha élt volna az elv, hogy szakfeladatot csak szakgyógyszerész végezhet, akkor ezt a hajótörést kivédhettük volna. Mert mi tekinthető igazán szakfeladatnak, ha nem a gyógyszertárvezetés? A graduális képzés az alapokat megteremti ugyan, de a vezetéshez szükséges speciális ismeretek és készségek (közgazdasági, jogi, vezetési ismeretek stb.) csak a posztgraduális képzés keretében sajátíthatók el.

A szakfeladatok deklarálása és annak ellenőrzése, hogy a gyógyszertárak rendelkeznek-e a forgalomnak megfelelő szakgyógyszerész létszámmal, fontos motivációs tényező lehet a szakképzési rendszerbe való belépésre. Különösen fontos és nem lebecsülendő tényező lehet az állami finanszírozás megszűnte után. 2007-ben ugyanis gyakorlatilag megszűnt a finanszírozás, az állam kivonult a szakképzésből. A fiatal gyógyszerészek szakmaszeretete és a gyógyszertár-tulajdonosok szakmai igényessége mentette meg a rendszert a teljes összeomlástól.

A II. és a III. táblázat a szakképzési rendszerbe belépett gyógyszerészek számát szemlélteti. (Az eddigi teljes képzési ciklusra – 2000-2009 – csak szegedi adatok állnak rendelkezésre. A III. táblázatban azért csak három képzőhely szerepel, mert 2000-ben Pécsett még nem indult meg a képzés.)

II. tĂĄblĂĄzat

Rezidensek szĂĄmĂĄnak alakulĂĄsa a Szegedi TudomĂĄnyegyetem GyĂłgyszerĂŠsztudomĂĄnyi KarĂĄn

 

III. tĂĄblĂĄzat

Rezidensek számának alakulása három képzőhelyen

^* = kĂśzalkalmazotti jogviszony (ĂĄllamilag finanszĂ­rozott kĂŠpzĂŠs)
^**2 = rezidensi lĂŠtszĂĄmon kĂ­vĂźli, de ĂĄllamilag finanszĂ­rozott
^***3 = kĂśltsĂŠgtĂŠrĂ­tĂŠses

A III. táblázat adatai világosan mutatják, hogy a pályakezdő fiatalok körében nagyon népszerű volt a rezidens alapú szakképzés, az évfolyamok a végzés után majdnem teljes létszámban beléptek a rendszerbe. 2007 után éles váltás következett be, mivel az államilag finanszírozott keret jelentősen csökkent, majd teljesen meg is szűnt. A rendszer nem halt el, csak lényegesen kevesebb a belépők száma, mivel a képzés költségtérítéses és a gyógyszerészi szakfeladatok nincsenek szakvizsgához kötve.

A jövő

A jövő feladatai két irányból közelíthetők meg:

1. Melyek az Unió elvárásai és milyen szakirányok léteznek az Európai Unióban? (Ez nem a külföld majmolása, nekünk kötelességünk alkalmazkodni az Unió előírásaihoz és elvárásaihoz, ha nem akarjuk fiatal kollégáink uniós munkavállalását megakadályozni.)
   
   
2. Milyen szakképzést tartanak helyesnek és célravezetőnek a képzőhelyek, a szakmai szervezetek és a szakmai kollégiumok? Ezzel kapcsolatosan egy felmérés adatai állnak rendelkezésemre. Nagyon lényegesnek tartom, hogy a szakma felelősen gondolkodó gyógyszerészei is megszólalási lehetőséget kapjanak. Ezt szolgálja ez a vitaindító cikk.

 

A IV. tĂĄblĂĄzat bemutatja, hogy mely uniĂłs tagorszĂĄgokban van szakkĂŠpzĂŠs, ĂŠs ehhez milyen jogosĂ­tvĂĄnyok tĂĄrsulnak.

IV. tĂĄblĂĄzat

A szakgyĂłgyszerĂŠszi vĂŠgzettsĂŠg kompetenciĂĄi ĂŠs bĂŠrezĂŠse egyes uniĂłs tagorszĂĄgokban

Jelmagyarázat: + = van; – = nincs

Az Unió egyes országaiban bevezetett szakképzési irányokat áttekintve megállapítható volt, hogy ez a terület meglehetősen színes, egyes országokban számos szakirány található. Az 1. ábra alapján kiderül, hogy szinte valamennyi uniós tagállamban megtalálható három szakirány:

1. ĂĄbra: SzakirĂĄnyok az EurĂłpai UniĂł tagorszĂĄgaiban

Meg kell említenem, hogy az uniós tagországokban legfeljebb 5-6 szakirány található, nincs olyan „sokszínűség”, mint hazánkban. Viszont valamennyi szakirány mellé minden uniós tagországban kompetencia és magasabb bér társul. Így megvalósul az a fontos elv, hogy szakfeladatot csak az arra kiképzett szakember láthat el, és megvalósul a kvalifikáltabb szakemberek magasabb anyagi megbecsülése is. Nálunk mindkét tényező hiányzik (lásd IV. táblázat). A három alapszak mellett, pl. Belgiumban közegészségügyi feladatok ellátásából, Németországban népegészségtanból és klinikai kémiából, az Egyesült Királyságban állatgyógyászati ismeretekből is lehet speciális szakképzettséget szerezni. Kötelező a szakvizsga letétele Szlovákiában és Szlovéniában.

 

A kompetenciĂĄk tekintetĂŠben is merĂ­thetĂźnk az EurĂłpai UniĂł direktĂ­vĂĄibĂłl. A 854/432 EEC direktĂ­va szerint csak gyĂłgyszerĂŠsz vĂŠgezheti el az alĂĄbbi szakfeladatokat.

- gyógyszerek gyártása és ellenőrzése,

- gyĂłgyszervizsgĂĄlĂł laboratĂłriumok vezetĂŠse

- gyĂłgyszer-nagykereskedelem szakmai irĂĄnyĂ­tĂĄsa,

- gyógyszerek gyógyszertári előállítása, vizsgálata és kiadása,

- kórházi gyógyszertárak gyógyszerkészítő és kiadó tevékenysége,

- gyĂłgyszer-informĂĄciĂł ĂŠs tanĂĄcsadĂĄs.

 

A fentiek alapján a Magyar Gyógyszerészi Kamara Oktatói Bizottsága összeállított egy ajánlást – figyelembe véve a képzőhelyek, a szakmai szervezetek és a szakmai kollégiumok elképzeléseit –, amely mind az Európai Unióban megtalálható szakirányokat, mind az uniós direktívákat ötvözi. Ezt mutatom be az V. táblázatban.

V. tĂĄblĂĄzat

A Magyar GyógyszerÊszi Kamara Oktatói Állandó Bizottsågånak javaslata

a szakgyógyszerész-képzés jövőbeli szakirányaira

 

Az egyes szakirĂĄnyokra ĂŠpĂ­tett szaktevĂŠkenysĂŠgek kĂśre

Úgy gondolom, hogy érdemes lenne ezt a rendszert, a szakgyógyszerész képzést közös bölcsességgel újra felépíteni. A következő kérdéseket ajánlom megvitatásra. (A kérdések egy része erősen provokatív):

- SzĂźksĂŠg van e szakkĂŠpzĂŠsre?

- Vannak-e a gyakorlĂł gyĂłgyszerĂŠszet terĂźletĂŠn olyan feladatok, amelyek a graduĂĄlis kĂŠpzĂŠs utĂĄn speciĂĄlis kĂŠpzĂŠst igĂŠnyelnek? Ha igen, melyek azok?

- Ha az előbbi két kérdésre „igen” a válaszunk, akkor újabb kérdéseket teszek fel:

- Milyen legyen az Ăşj szakkĂŠpzĂŠs a felĂŠpĂ­tĂŠs (tagozĂłdĂĄs) ĂŠs a szakirĂĄnyok tekintetĂŠben?

- Mikor lĂŠpjen be a szakgyĂłgyszerĂŠsz jelĂślt a szakkĂŠpzĂŠs rendszerĂŠbe, kĂśzvetlenĂźl a vĂŠgzĂŠs utĂĄn vagy a szakma egyes terĂźleteinek megismerĂŠse utĂĄn?

- Kell-e rezidens rendszerű alapképzés vagy azonnal a szakterület elméletével és gyakorlatával kezdődjön a képzés?

- A jelenlegi szakirĂĄnyok szĹąkĂ­tĂŠsĂŠt, bizonyos szakirĂĄnyok megszĹąntetĂŠsĂŠt javasolja?

- A jelenlegi szakirányok bővítése lenne érdemes. Milyen szakfeladatokra való képzést hiányol a jelenlegi rendszerből?

- Legyen-e valamennyi szakirĂĄny mellett olyan kompetencia, tehĂĄt ezt vagy azt a feladatot csak ilyen vagy olyan szakkĂŠpzettsĂŠg birtokĂĄban lehet vĂŠgezni?

Ha a fenti kérdésekre választ kapunk, akkor eldönthető a dolgozat címében felvetett dilemma: sokszínű vagy kompetencia-alapú legyen a szakképzésünk?

 

Prof. dr. Erős István