Örömmel hallottam, hogy dr. Tátrai Tibor (MGYK-KKTSZ) testvérével, Tátrai Teodórával idén is veszi a fáradságot és újabb remek tanulmányutat szervez nekünk. Sokat dolgozott dr. Szilvásy-Szabó Ágnes és testvére, dr. Szilvásy-Szabó Anett is, hogy Szlovénia legjavát megnézhessük, és idegenvezetésüknek köszönhetően rengeteg hasznos információval gazdagodjunk. Köszönet jár még az utazást támogató szponzoroknak is. De most ideje rátérni, hogy mi minden történt velünk.
Idén, a hosszú hétvégét kihasználva, október 20-án hajnalban indult útnak a társaság Budapestről. Tatabányán, valamint Szombathelyen is csatlakoztak még többen, míg teljesen megtelt a busz. A reggeli kiosztása után a legtöbben igyekeztünk pótolni a korai indulás miatti alváshiányt, hogy utána minél frissebbek legyünk az első célállomásunkon, Mariborban. Először közösen megnéztük a város nevezetességeit, a Városházát, a Zsinagógát, a Vízi-tornyot, az Öreg hidat, valamint a 400 éves szőlőt Lent városrészben, majd szabad program keretében élvezhettük ennek a csodás kis városnak a szépségeit, válogathattunk a fő téren éppen zajló kirakodóvásáron, és az ebédre is sort keríthettünk.
Innen tovább mentünk Ljubljanába elfoglalni a szállásunkat, majd kis felfrissülés után lehetőség volt városnézésre Ági vezetésével (Hármas híd, Preseren tér, Kongresszusi tér). Később Tibi elintézte, hogy megkapjuk a hotel egyik konferencia termét, ahol szervezett nekünk egy játékos ismerkedő estet. Sok nevetés és beszélgetés után mindenki nyugovóra tért.
Másnap, korai reggeli után indultunk a Skocjan barlangba, Szlovénia egyik hatalmas cseppkőbarlangjába. A barlang az UNESCO világörökség része, rengeteg kamrát, járatot, beomlott völgyet, természetes hidat és víznyelőt tartalmaz. A barlangot a Reka folyó alakította ki (érdekesség, hogy a Reka jelentése folyó). Mi a rövidebb, 3 km hosszú útvonalat tettük meg idegenvezető kíséretében, megcsodáltuk a csodás cseppköveket, amik a kiváló fémek hatására néhol színt is kaptak. Lementünk egészen 160 m-rel a felszín alá, hogy onnan visszatérve burjánzó zöld közegben találjuk magunkat, ahol egyszerre találhatóak meg a mediterrán és a hegyi vidékre jellemző növények és állatok.
A barlang csodái után tovább mentünk Portorozba, hogy megismerjük a sólepárlás csínját-bínját. A sómezőkön renováltak néhány régi lakóépületet, amiket átalakítottak múzeummá. Itt egy nagyon lelkes hölgy mesélt nekünk arról, hogyan éltek az emberek a szezon alatt, hogyan alakult ki és fejlődött az itteni sólepárló. A velenceiek fejlesztették tovább a technológiát egy speciális alga és néhány görög sókészítő segítségével, hogy a végeredmény nagy tisztaságú, fehér só legyen. Egy kis részen még jelenleg is párolják a sót, így megnézhettük az előző évek „terméseit”.
Hétfőn az idrijai higanybányába látogattunk. Megnéztünk egy kisfilmet a higanybánya történetéről, majd a megfelelő védőfelszerelésben, kis csoportokban lekísértek minket a bányába. Láttuk a különböző higanykristályokat, bepillantást nyertünk az egykori bányászok életébe, és az audioguide-nak köszönhetően megismertük, hogyan lendült fel a higany bányászata, legfőképp az aranyláz idején (több száz tonna higanyt bányásztak évente), milyen tulajdonságokat tulajdonítottak a higanynak, hogyan alkalmazták a gyógyászatban és a kozmetikában is, majd hogyan fejeződött be a kitermelés, amikor kimondták a higany káros hatását és elkezdték betiltani a használatát.
Következő állomásunk Kobarid volt, ahol egy I. világháborús múzeumot néztünk meg. Itt is videós előadással kezdtünk, majd a különböző termekben megismerhettük az isonzói front eseményit, rengeteg képpel, fegyverekkel és használati tárgyakkal illusztrálva. Egy bunkerbe bújva részletet hallgathattunk egy olasz katona naplójából. A térképes terem közepén egy nagy terepasztalon 3D-ben is végigkövethettük a csata menetét. A szállásra visszatérve a társaság nagy része még úgy döntött, hogy együtt kimegy a városba egy búcsúestet tartani.
Kedd reggel kijelentkeztünk a szállásról, majd a finom reggeli után, a csomagjainkat bepakolva indultunk Novo Mestoba, a Krka gyárba. Itt már nagyon vártak minket a gyár helyi és magyarországi (dr. Izsák Nóra) képviselői. Először megvendégeltek frissítőkkel, majd egy rövid előadás keretében megismerhettük, milyen szempontokat tart szem előtt a gyár. Az üzem a Krka folyó mellett fekszik egy természetvédelmi övezetben, ezért hatalmas hangsúlyt fektetnek arra, hogy a gyárból csakis megtisztított anyagok kerüljenek ki a környezetbe, és amit csak lehet, azt újrahasznosítanak. Környezetvédelmi kutatásokat is végeztek, amik megállapították, hogy a folyó még mindig tiszta, nem változott az élővilága a gyár hatására. Amit még kiemelten fontosnak tartanak, hogy a generikumok készítésénél ne egyszerűen lemásolják az originális készítményt, hanem az időközben kialakuló technológiák felhasználásával még jobb termékeket állítsanak elő. Bár nem lenne kötelező, klinikai vizsgálatokat is végeznek, hogy megbizonyosodjanak arról, megfelelően működik az általuk előállított gyógyszer. A gyár 9 gyógyszerészből álló kis laborból alakult. Különlegesség, hogy működése óta összesen 3 vezérigazgatója volt, ami a legtöbb cégről nem mondható el. Az előadás után körbevezettek az új gyárépületben, ahol külön vendég lift és üvegfolyosó van kialakítva a látogatóknak, így anélkül pillanthattunk bele az üzem életébe, hogy veszélyeztettük volna a gyógyszer előállítás menetét. Rengeteg gép és robot segíti a gyártást, valamint a csomagolás, raktározás műveleteit. A rendszer működése vertikális kialakítású, így elkülönítve egymástól a legfontosabb műveleteket, de mégis egy zárt láncban kezelve a termékeket a folyamat kezdetétől a legvégéig. Az érdekfeszítő látogatás után még egy finom ebéddel is megvendégeltek minket, így teli hassal és rengeteg élménnyel indulhattunk haza.
Dr. Hallgató Mónika
