Egy kis kitekintővel szeretnék kezdeni, de ha azzal kapcsolatban kérdezz bárki, hogy mit várok ettől a vándorgyűléstől, akkor fontosnak érzem ezeket megemlíteni.

A mezőkövesdi vándorgyűlés, életemben a negyedik, amin részt veszek. Ez nagyon kicsi szám, így a tapasztalataimat és a véleményemet erre a kis számra kell, hogy korlátozzam.

Először 2018-ban Tatán volt szerencsém ilyen jellegű rendezvényen részt venni, majd 2019-ben Lillafüreden. Ebben az időszakban már patika vezetőként tevékenykedtem, és lehetőségem nyílt, hogy a Kamara életébe, ha felületesen is, be tudjak pillantani. Mindig is vonzott ez a világ, hiszen, ki ne lenne kíváncsi arra a testületnek a vezetésére, amely a szakmánkat az útvesztőkön keresztül próbálja irányítani, és valljuk meg, ez néha igazán nem egyszerű. Érdekes volt számomra már akkor is, hogy az ilyen jellegű kamarai programokon kortól és nemtől függetlenül gyógyszertár tulajdonos kollégák vesznek részt elsősorban, pár kisebbségi tulajdonos személyi jogos, viszont a beosztott gyógyszerészek nagyon kis számban fordultak csak elő. A Covid-19 pandémia hatása miatt 2019 után három teljes év kimaradt a Kamara vándorgyűléseinek sorából. 2023-ban Bikalon tudtunk legközelebb összejönni, ahol már magam is kamarai tisztségviselőként lehettem jelen.

A kimaradt évek, a pandémia emléke és a közben kialakult politikai légkör miatt, a nagyon fásult kollégákat nehezen lehetett mozgósítani. Ettől függetlenül nagyon színvonalas összejövetel alakult ki. 2023-ban Bikalon, már egy teljesen új elnökség mutatkozott be, hiszen 2019-ben kamarai választások voltak, valamint az országos Kamarához köthető állandó és ad hoc munkabizottságok vezetői adtak elő. 2019-től kezdve, közelről néztem végig, hogy a Covid-19 pandémia, a megváltozott egyéb szakmapolitikai légkör ellenére mekkora energiákat fektet az Országos Elnökség a Kamara megújításába, a szakmai irányok fenntartásába. Sajnos a helyzetre való tekintettel, közel három évig a személyes találkozások elmaradtak, és hiába a kommunikáció folyamatos fenntartása, az írott szó a személyes beszélgetéseket nem tudta pótolni.

De térjünk rá a jelenre és a jövőre! Mit várok ettől a mostani vándorgyűléstől?

Konstruktív, előremutató beszélgetéseket, amivel a közforgalmú gyógyszerészet jövőképét, minimum 15 évre előre meg tudjuk határozni. Én közforgalmú gyógyszerésznek tartom magamat, és kiemelten fontos számomra, ennek az ágazatnak a jövője. Kell, hogy legyen jövője!

Nagyon remélem, hogy ezen a vándorgyűlésen már több fiatal, vagy fiatalabb gyógyszerész tulajdonos, személyi jogos, beosztott kolléga is meg fog jelenni, mert nélkülük nem lehet tervezni.

Tudom, hogy a közforgalomban, tulajdonos, személyi jogos, beosztott gyógyszerész között, a helyzetükből adódóan kisebb, nagyobb érdekellentétek vannak, de véleményem szerint ez kiküszöbölhető. Én a közforgalmú gyógyszerészetet a kettősfogathajtáshoz tudom hasonlítani, ahol az egyik lovunk a Szakmaiság, a másik a Kereskedelem. Ennek a kettőnek fej-fej mellett kell ahhoz hajtani, hogy a kocsink egyenletesen guruljon. Ha bármelyik ló kiugrik, akkor a kocsi borul, vagy ha az egyik ló lesántul, akkor a másik már nem tudja olyan erővel húzni.  Fej-fej mellett kell haladniuk, hogy egyenletesen tudjunk az úton maradni. Pont emiatt a kettősség miatt gondolom azt, hogy a közforgalomban, különböző szinteken dolgozó gyógyszerészek mégis csak megtalálhatják a közös, együttes irányt, ami életben tartja a szakmaiságunkat, de közben nem elfelejtve, hogy vállalkozások is vagyunk, a bevételi oldalt is növelni tudja.

Nagy a felelősségünk mindnyájunknak! A szakma elérkezett egy olyan ponthoz, ahol döntést kell tudnunk hozni! Mit akarunk?! És ennek a döntésnek széleskörű, konszenzuson alapuló döntésnek kell lennie! Ebben mindenkinek felelőssége van, nem csak a Kamarának!

Egyet nem szabad elfelejteni! Csak együtt tudunk tervezni! Csak együtt tudjuk megoldani!

Dr. Gyarmati Kinga

A vándorgyűlés programtervezetét itt talája.