Kapcsolat
H-1068 Budapest, Dózsa György út 86/b.
Tel.: (+36-1) 351-9483, (+36-1) 413-1924,
Fax: (+36-1) 351-9485
E-mail: hivatal@mgyk.hu Hivatali kapu: MGYK
KRID azonosító: 338169369
Web: www.mgyk.hu
/magyargyogyszereszikamara
Nyomtatható változat
2009. május 25.
A kormánynak politikai, erkölcsi és szakmai kötelessége, hogy változtasson

A gyógyszerész nem csupán gazdasági céllal, hanem szakmai szempontból is megfelelően működteti a gyógyszertárat, szemben a nem gyógyszerész működtetővel és tulajdonossal, akinek alapvető a gazdasági célja - nyilatkozta Horváth Tamás a Kossuth Rádióban.

MR1 Kossuth – Közelről

2009.05.25.

15:34

15:34

Mv.: Régóta vitatott kérdés, ellentétes-e a közösségi joggal az a rendelkezés, mely szerint kizárólag gyógyszerészek lehetnek a gyógyszertárak tulajdonosai, illetőleg kizárólag ők üzemeltethetnek-e patikákat? Most az Unió döntött. Mi a magyar álláspont? Erről kérdezem Dr. Horváth Tamást, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnökét, aki itt van most velünk. Jó napot kívánok.

Horváth Tamás: Jó napot kívánok.

Mv.: Mi az álláspont, az önök álláspontja az uniós döntéssel kapcsolatban?

Horváth Tamás: Hát mi nagy örömmel és megelégedetten vesszük tudomásul az uniós bíróság döntését, amivel úgy gondoljuk, egyértelmű helyzetet hozott létre és jogbiztonságot azoknak az államoknak, amelyek fönntartották, vagy fönt kívánják a jövőben tartani a gyógyszerforgalmazásnak az úgynevezett etikus rendszerét, amikor is a többi terméktől a gyógyszer, igen sajátos jellege alapján, megkülönböztetett forgalmazási szabályokat is írnak e mellé a különleges áru mellé.

Mv.: Akkor most ez a döntés egyértelműen tisztázta az eddig többször hallott vitákat és ellentmondásokat itt a magyarországi szabályozással kapcsolatban?

Horváth Tamás: Így van. A döntés egyértelmű. Arról szól, hogy az uniós alapjogokkal, így a szabad letelepedés és a tőke szabad áramlásának alapjogával nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelyben egy tagállam a gyógyszertárak működtetésének és létesítésének jogát fönntartja kizárólag az erre hivatott szakemberek – nevezetesen a gyógyszerészek – részére. És kifejti egyébként indoklásában, hogy mi az érve és mi a magyarázata ennek a különleges szabályozásnak. S e mögött a különleges szabályozás mögött egyértelműen a beteg érdeke, a közegészségügy védelmének szintje, a gyógyszerellátás megbízhatósága, minősége és hatékonysága áll. És azt mondja az Európai Bíróság, hogy ezeknek a záloga egyértelműen az erre képzett szakember – a gyógyszerész – képzettsége, tapasztalata és felelősségvállalása. Ez a biztonság. És ezek a szempontok nem teljesülnek a nem gyógyszerész képzettségű gyógyszertár-tulajdonostól, aki ezt egy ugyanúgy kereskedelmi egységnek működteti, mintha egyébként nem gyógyszerrel, hanem egyéb áruval foglalkozna.

Mv.: Mi a külföldi gyakorlat ezzel a kérdéssel kapcsolatban? Mondjuk, nem csak európai uniós országra gondolok.

Horváth Tamás: Hát, ahogy a bevezetőben említettem, alapvetően úgy szoktuk említeni, hogy alapvetően kétféle szabályozás van. Van az úgynevezett etikus szabályozás. Ez mindenki találkozott vele, hiszen 2006 novemberéig Magyarországon másfél évtizedig ez a gyógyszertár-létesítési és -működtetési és gyógyszer-forgalmazási szabályrendszer működött. Úgy gondolom, mindannyiunk megelégedésére, európai színvonalon és megfelelő biztonságban. A másik az úgynevezett – jellemző neve van – merkantil szabályozás. Amikor ennek a tevékenységnek a kereskedelmi aspektusaiból közelíti meg az egész szabályozást és ennek következtében sokkal liberálisabb, a gyógyszer különleges áru jellegét nem annyira veszi figyelembe, így sokkal inkább a kereskedelem felé tolja ennek a szabályozását. Így jön az a felvetés, hogy miért csak adott szakemberek működtethetnek gyógyszertárat, hát miért ne lehetne, hogy akár külföldiek, akár off-shore cégek, akár kereskedők, akár bárki, ahogy ezt Magyarországon sajnos az elmúlt két és fél után meg is történt.

Mv.: Bár nem pont ehhez az előíráshoz kapcsolódik, de az is régóta vitatott téma, hogy bizonyos bevásárlóközpontokban lehet kapni különböző gyógyszereket. Itt is felmerül a példa – persze azokat nem ott készítik gyógyszerészek –, de mégis e körül is elég komoly aggályok voltak.

Horváth Tamás: Hát ugyanerre az alapgondolatra lehet visszavezetni és nem véletlen, hogy amit ön említ – a gyógyszertáron kívüli gyógyszer-forgalmazás – néhány országban engedélyezett csak Európában. Jellemzően az úgynevezett merkantil szabályozású államokban. Egyébként ugyanez az elvi alapvetés alapján, amikor is ugye a beteg biztonságát és annak a szabályozását, hogy ne legyen olyan veszély, hogy szükségtelenül, nem megfelelő módon, feleslegesen használnak gyógyszereket az emberek, ezért nem engedik azt, hogy gyógyszertáron kívül, szakember közreműködése nélkül jusson hozzá a fogyasztó, jelen esetben itt a beteg.

Mv.: Egyébként azt miért tartották – múlt időben beszélünk róla – elképzelhetetlennek, hogy valaki, akinek van pénze, működtet egy gyógyszertárat, de nem ő készíti adott esetben a gyógyszereket, kenőcsöket hátul a pult mögött? Mert tulajdonképpen erről volt szó.

Horváth Tamás: Hát igen. Pontosan erről van szó. És ezt is a bíróság az indoklásban, az abban foglalt pontokban kifejti, hogy a gyógyszerész nem csupán gazdasági céllal, hanem szakmai szempontból is megfelelően működteti a gyógyszertárat, szemben a nem gyógyszerész működtetővel és tulajdonossal, akinek alapvető a gazdasági célja. Nincsenek meg ugyanazok a garanciák, nála sokkal meghatározóbb a profitérdek. Nem titok, senki nem vitatja, hogy a gyógyszerésznek is az üzleti eredmény számít. De ugyanakkor, ahogy mondtam, az ő képzettsége, tapasztalata, szakmai felelősségvállalása számos esetben felülírja és felülbírálja az üzleti érdekeit. És ez az a garancia, aminek eredménye a betegek biztonsága, az ellátásbiztonság és az ellátásminőség. És hozzá kell hogy tegyem, a költséghatékonyság is, hiszen adott esetben a fölösleges kiadásokat is gátoljuk azzal, míg egy nem gyógyszerész, szakmán kívüli befektetőnek alapérdeke, hogy a forgalmat minden lehető módon növelje, hiszen a bevételei, a profitja ezzel nő.

Mv.: De az a tulajdonos, aki nem gyógyszerész, az nem kényszerítheti arra a patikust, hogy mást vagy valamiféle más alapanyagot tegyen a kenőcsbe, mert erre éppen azért van ott a szaktudással rendelkező gyógyszerész.

Horváth Tamás: Igen, csak ugye az a helyzet, hogy a magyar példaként a magyar szabályozást mondom, a liberális átalakításnak részeként a gyógyszerészek szakmai kompetenciáit is gyakorlatilag lenullázták. Számos esetben elvették azokat a jogköröket. Nézzük például a gyógyszertárvezető szakember, a személy, úgynevezett személy jogos gyógyszerész jogait. A személy jogos gyógyszerésznek ma nem kell tulajdonosnak lennie működtető társaságban. Gyakorlatilag 0,1% tulajdonrésze. Magyarul, a döntéshozatalban nincs szava. Nem határozhatja meg, nem adhat iránymutatást, hogy milyen üzletpolitika szerint működjön a gyógyszertár mint gazdálkodó egység. Ugyanakkor szakmailag tele van, kétségtelen, egy csomó előírással, egy csomó kötelezettséggel. Ugyanakkor nincsenek meg a jogi lehetőségei, hiszen, ahogy mondtam, ebben a vállalkozásban neki nincsenek meg azok a vezetői, szakmai menedzsmentjogai, aminek eleget tud tenni ennek a kötelezettségének. Ma az állásával játszik az a gyógyszerész, aki egy üzleti befektetőnél gyógyszerész szakmai szempontokat akar előtérbe helyezni az üzleti szempontokkal. Erre számos eset van. Azt az utasítást adja a nem gyógyszerész tulajdonos, hogy például a vényköteles gyógyszereket is adjátok ki, mert ebből van a forgalom, akkor, ha azt mondja a gyógyszerész, hogy márpedig én ezt nem teszem vagy nem tehetem, akkor meglebegtetik az ő munkakönyvét, ha még van ilyen. De hát tudjuk, hogy miről beszélünk.

Mv.: Végül, akkor most elégedettek önök, vagy sem ezzel a döntéssel? Tehát mi lesz a jövőben?

Horváth Tamás: Hát én úgy gondolom, hogy amit mondtam, a jogbiztonságot teremtett ezen a téren az uniós bíróság döntése. S ebben a helyzetben, miután a liberalizáció irányában azzal indult el az akkori koalíciós kormány, hogy azt mondta a parlamentben a döntéshozóknak, hogy egyrészt uniós kötelezettség, hogy így át kell alakítani a gyógyszerforgalmazást, másrészt meg jobb lesz, hát két és fél év alatt egyértelműen látható, hogy itt nem lett jobb, hiszen mindennapi gondok vannak a gyógyszerellátással. A másik az, hogy nincs uniós kötelezettség. Ezt kimondta az uniós bíróság. Sőt, az indoklásában még azt is kifejtette, hogy nem is tud jobb lenni, mint az etikus szabályozás. Ebben a helyzetben úgy gondolom, jogos a felvetés, hogy a kormánynak politikai, erkölcsi, szakmai kötelessége, hogy e döntés figyelembevételével áttekintse, hogy ez a szabályozás teljesítette-e azt, amire létrehozták. Ha nem, akkor pedig a szükséges lépéseket a betegek érdekében, a gyógyszerellátás, az ellátásbiztonság érdekében tegye meg. Ezeken a tereken, ezekben a helyzetekben nagyon sok probléma van. Ezt február 18-án az Országgyűlés Egészségügyi bizottságában is tárgyaltuk, ott is elmondtam és a kormánypárti képviselők is azt mondták: valóban nagyon súlyos gondok vannak.

Mv.: Dr. Horváth Tamással, a Magyar Gyógyszerészi Kamra elnökével beszélgettünk. Még az Unió szerint sem szabálytan, ha kizárólag patikusok működtetnek és tulajdonolnak gyógyszertárat. Az Európai Bíróság tehát így döntött.

2018-2020 © MAGYAR GYÓGYSZERÉSZI KAMARA