A gyógyszerellátás társadalompolitikai szempontjai - Soltész Miklós országgyűlési képviselő előadása a Magyar Gyógyszerészi Kamara debreceni vándorgyűlésén

„Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ha szabad az elmúlt időszakot egy mondattal jellemeznem, talán a reklámból vett idézet átírása a legjobb: „Kérdezze meg gyógyszergyártóját és benzinkutasát!”

Ha megengedik, két részre bontanám az előadásomat. Az első részben arról beszélek, hogy mi történt és milyen helyzet alakult ki az elmúlt időszakban, majd arról, hogy április után, ha úgy alakulnak a választások, mit tehetnek a fideszes és KDNP-s képviselők, illetve ha minket bíznak meg a kormányzással, hogyan tudunk változtatni a jelenlegi helyzeten.

Ha azt nézzük, hogy mi történt az elmúlt időszakban, ketté kell bontani a múltat: egyrészt a 2006 előtti, másrészt a 2006-tól kezdődő időszakra. A 2006. előtti időszakra túl sok időt nem kell szánni, hiszen még mindenkinek él az emlékeiben, hogy egy jól működő, szükséglet-alapú rendszerben dolgozhattak, ahol fő szabályként ötezer főben volt meghatározva a patikalétesítés lehetősége. Ez persze zavarta azokat, akik be akartak lépni a patikai területre, mégis az állam alapvetően jól szabályozta ezt a piacot. Ennek következtében végre gyógyszerész-dinasztiák tudtak újra elindulni és megbecsültté vált az Önök hivatása. A rendszer része volt a személyi jog és a gyógyszertár-alapítás szabályozása. Amit azonban a leginkább hangsúlyoznék, hogy maga a gyógyszer-kiskereskedelem nemzeti és – lehetőség szerint – családi vagy kisközösségi kézben maradt. Ebben az időszakban a gyógyszerkassza túllépése ugyan kritikussá vált, azonban erről nem a gyógyszerészek tehettek. A gyógyszerkassza 2002-ben még 209 milliárd forint volt, míg négy évvel később már 385 milliárdra emelkedett, emiatt az államnak be kellett avatkozni és ezt meg is tette.

„Az Önök életében a fordulat a kamarák szétverésével kezdődött”

A fordulat a gyógyszerellátásban 2006-ban kezdődött el. Ez az év a politikában is a fordulat éve volt. Mindenki emlékezik arra a nagy törésre, amelyet a Magyar Köztársaság életében az öszödi beszéd okozott, amelyből kiderült, hogyan folyt addig a kormányzás és hogyan akarták működtetni tovább az országot. Az Önök életében a fordulat a kamarák szétverésével kezdődött. Bizonyára mindannyian emlékeznek arra, hogy akkoriban több nagy törvényt nyújtott be a szocialista-szabaddemokrata kormány, leginkább szabaddemokrata segédlettel. Az egyik a kamarákkal kapcsolatos, a másiknak már a címe is sokat elárul, hiszen az egészségügy öszödi kifejezéseit tartalmazza a „biztonságos” és „gazdaságos” gyógyszerellátás szabályairól. A harmadik nagy törvénynek is érdekes volt a címe, mert az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szólt. Erről most különösebben nem kell beszélni, de emlékezzenek arra, hogy ezután fejlesztés címén milyen leépítések történtek az egészségügyben, hogyan szűntek meg jól működő, európai hírű kórházak, és hogyan verték teljesen széjjel és zárták be pl. a svábhegyi gyermekgyógyintézetet vagy az OPNI-t.

Önöket nyilván az első és a második törvény érdekli leginkább, azon belül is a „biztonságos” és „gazdaságos” gyógyszerellátás szabályairól szóló törvény. De miért volt fontos az akkori miniszternek és az akkori politikai vezetőknek az új kamarai törvény? Azért, hogy Önök ne tudják felemelni a szavukat az Önök ellen hozott gyógyszer-gazdaságossági törvény ellen és ne tudjanak védekezni, hanem azzal legyen elfoglalva a kamara és a kamarai tagság, hogy az átalakulást előíró törvényi előírásoknak megfeleljen. Ennek következtében sokkal kisebb volt a hangja annak a gyógyszerész-közösségnek, amelynek az ereje – véleményem szerint – egyébként pedig sokkal nagyobb kell legyen.

Mit is akartak a biztonságos és gazdaságos gyógyszerellátásról szóló törvénnyel és mik lettek a következmények? Megváltoztatták a patika-alapítás lehetőségét és a gyógyszer-forgalmazás feltételeit. Ez az alapja az addig jól működő rendszer szétverésének.

A patika-alapítás szabályainak a megváltoztatásáról nem kell sokat beszélni: a következményeit már többen is említették. Ez a kisforgalmú és a vidéki patikák tönkremeneteléhez vezetett, de magam is látom, aki több fővárosi patikát is ismerek, hogy milyen lecsúszás történt az elmúlt években azokban a patikákban is, ahol korábban nagyobb volt a forgalom, azonban a liberalizáció következtében kialakult versenyt nem bírják, mert nem áll mögöttük nagy tőkeerő és befektetői háttér. A gyógyszer-forgalmazás szabályozásával kapcsolatban pedig érdemes a kormány gondolkodását is figyelni. Amikor kiderült, hogy nem tudjuk megakadályozni a törvény elfogadását, megpróbáltunk néhány módosító indítványt benyújtani. Az egyikkel azt akartuk elérni, hogy érvényesüljön a benzinkutakra és az üzletekre is a patikákkal szemben alkalmazott elv, miszerint ha olyan hibát vétenek, az akár az engedély ideiglenes felfüggesztését jelenthesse vagy pedig a végleges bezárást is el lehessen rendelni. Mert ha gyógyszereket is árulhatnak, ők is feleljenek meg azoknak a szakmai feltételeknek, amelyeket Önöktől egyébként teljesen jogosan vár el az ország. Nem ez volt a legfontosabb módosító indítványunk, de az üzenete egyértelmű volt. Ezt is ugyanúgy lesöpörték az asztalról, mint a többi módosító indítványunkat. Ez a hozzáállás jelezte igazán, hogy sokkal nagyobb gazdasági érdekekről van szó és sokkal nagyobb gazdasági szereplők vesznek részt a törvény megalkotásában, mintsem hogy a szakmának a becsülete fontos lenne.

Még néhány lényeges adatról hadd szóljak Önöknek. A patikák száma 2000-ről kb. 2400-ra emelkedett. Erre lehetne azt is mondani, hogy az emberek ellátása javult. Milyen jó például, hogy itt Debrecenben, egy viszonylag szűk körön belül négy új patika is megjelent. De az is igaz, amit Rácz Róbert úr a Hajdu-Bihar Megyei Közgyűlés elnöke a köszöntőben mondott, hogy a patikák növekvő száma nem az ellátást javította, mert a leginkább elszegényedett és hátrányos helyzetű területeken sorra dőlnek be vagy mennek tönkre a patikák. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a kisforgalmú patikák működési támogatására a költségvetésből 2008-ban még 490 millió forintot fordítottak, 2009-ben 410-et, 2010-ben pedig már teljesen megszüntették a költségvetési támogatást, ez jelzi igazán, hogy a jelenlegi kormány mennyire veszi komolyan az ígéreteit, másrészt mennyire fontos neki a vidéken dolgozó gyógyszerészek, asszisztensek, illetve az ott élő betegek élete. Ezzel a lépéssel az a gyógyszerész-tulajdonosi pozíció, amely korábban stabil volt és tisztességes megélhetést tett lehetővé a gyógyszerészeknek, végképp megrendült és teljesen bizonytalanná vált.

„Azok ellen is fellépett a kormány, akikért Önök dolgoznak”

A „biztonságos” ellátás kapcsán érdemes megemlíteni azt is, hogy a betegterhek – leginkább az első időszakban – drámaian emelkedtek. A KSH felmérése szerint 2007-ben az előző évinél 17 százalékkal többet fizettek a gyógyszerekért a betegek, miközben a gyógyszerfogyasztásuk jelentősen csökkent. Tehát nem lett olcsóbb a gyógyszer a betegeknek és nem lett jobb az ellátás az adott időszakban. Van egy másik felmérés is, ami szerint a krónikus betegek a vényköteles gyógyszerek tekintetében három év alatt összesen 70 százalékos térítésidíj-emelkedést szenvedtek el. Ez katasztrófa, és azt gondolom, itt valami óriási baj történt. Azok ellen is fellépett a kormány, akikért Önök dolgoznak és akikért elvileg a gyógyszer-gazdaságossági törvényt meghozta. Szeretném megvilágítani azt is, hogy ez a törvénykezés a kistelepüléseken milyen szociális katasztrófát okoz. A KSH felmérése szerint a leginkább hátrányos helyzetű országrészeken, pl. Borsodban, Szabolcsban, Dél-Baranyában, vagy Tolna megye egyes részein, az emberek egészségi állapota sokkal rosszabb, mint pl. Debrecenben, Budapesten, vagy a jobb lehetőségekkel rendelkező területeken. S pontosan ezeken a helyeken szűnnek meg vagy gyengülnek el teljesen a patikák, és az a segítség, amelyet Önöktől megkaphatnának, nem jut el az emberekhez.

„…a patika-létesítést és a működtetést újra szabályozzuk”

Éppen ezért, tisztelt Hölgyeim és Uraim, adott a feladat, amelyet abban az esetben, ha áprilisban a választásokat a Fidesz-KDNP az Önök és a választók bizalmából megnyeri, mindenképpen közösen kell elvégezni. Véleményem szerint a szociális terület és az egészségügy, ezen belül természetesen a gyógyszerellátás mindannyiunk közös nemzeti ügye. Ha pedig a nemzeti ügy egyben nemzeti érdek is, akkor sok olyan intézkedést kell hozni, amely az Önök munkáját újra megbecsüli és értelmet ad neki. Kiemelten fogjuk támogatni a családi mikro-, kis- és középvállalkozásokat, ami teljesen összecseng a patikák nemzeti kézben tartásának céljával, mert hosszú távon az országnak ez az érdeke. Ezzel párhuzamosan, az elmúlt években súlyosan sérült betegérdekeket is figyelembe kell venni. A patika-liberalizáció 2011-re vonatkozó passzusát meg fogjuk szüntetni, a patika-létesítést és a működtetést újra szabályozzuk és ezzel együtt a gyógyszer-biztonság kérdését más alapokra helyezzük. Ehhez szorosan és természetes módon kapcsolódik a gyógyszerészszakma presztízsének a visszaállítása. Erre azért van szükség, mert azok az emberek, akik öt évet tanulnak az egyetemen, majd utána a betegek sorsa nagyrészt az ő munkájuktól függ, csak akkor végezhetik el magas színvonalon a feladatukat, ha ehhez megkapják a segítséget és a társadalom elfogadja a munkájukat.

Meg szeretnénk erősíteni a hivatásrendi köztestületeket. Szeretnénk helyreállítani a presztízsüket, és ahogy más területek köztestületeire, úgy az Önök munkájára és segítségére is számítunk. Akár úgy is fogalmazhatok, hogy stratégiai partnernek tekintjük Önöket. Nem szeretem és nem tudom elfogadni, amikor a minisztériumokban az asztalukhoz ragaszkodó emberek döntik el, hogy mi legyen az életben. Az élet Önöknél zajlik! Ezért akár érdemes lenne pár politikai vagy minisztériumi vezetőnek néhány napot eltölteni egy gyógyszertárban, hogy lássák, mi a problémája az embereknek, illetve egy-egy döntésük után szembesüljenek azzal, hogy ez mit is jelent az ott dolgozók számára a mindennapokban.

„…figyelembe kell venni az Európai Közösség Bíróságának a 2009. évi döntését”

Fontos kiemelni, hogy nem szabad hinni a piac mindenhatóságában. Ne értse félre senki a szavaimat: a kommunizmust nem kívánom vissza és nem szeretném államosítani a különböző nemzetgazdasági területeket sem. De vannak olyan területek – márpedig az egészségügy nagy része ilyen –, ahol csupán a piacra támaszkodva a gyengék és azok, akiknek az anyagi lehetőségei nem elegendőek, nem kapják meg ugyanazt az ellátást, amely egyébként nemcsak alkotmányos, hanem emberiességi szempontból is megilleti őket. Éppen ezért, figyelembe kell venni az Európai Közösség Bíróságának azt a 2009. évi döntését, amely kimondja, hogy a patika-létesítés, -tulajdonlás és -működtetés eltérhet a versenypiaci szabályoktól. Magyarán: ne hivatkozzon nekünk sem Horváth Ágnes, sem más arra, hogy a patikaliberalizáció az Európai Unió szabályainak megfelelő döntés volt és az uniós előírások miatt született meg a liberalizációs törvény.

Hadd térjek ki arra is, hogy az egészségügy egyben piacteremtő ágazat, amely az ország felemelkedését is támogathatja a rátelepedő kutatás-fejlesztéssel, gyártással és kereskedelemmel. Ma a GDP két százalékát a gyógyszeripar adja Magyarországon. Ez óriási lehetőség és egyben óriási felelősség is. Ha van olyan közöttünk, aki úgy érzékelné, hogy a multiknak nem akarunk szerepet adni a jövőben, mert a patika-alapítási tevékenységüket teljesen vissza akarjuk fogni, akkor én ezzel szemben olyan ajánlattal élek, amely az egész gyógyszerész szakmának nyújthat lehetőséget a jövőben. A gyógyszerkassza közelít a 350 milliárdhoz és a gyógyászati segédeszközök támogatása is mintegy 45 milliárd forint, tehát a kettő együtt majdnem 400 milliárd forintot tesz ki. Ebben persze benne foglaltatik a magyar gyógyszergyártók és –fejlesztők termékeinek a támogatása is, de a többségét külföldi gyógyszerekre és gyógyászati segédeszközökre költjük. Azt gondolom, ha a magyar adófizetők pénzéből ekkora mértékben támogatjuk a külföldi gyógyszereket, akkor a gyógyszergyártókat meg kell győznünk arról, hogy a kutatás-fejlesztés vagy a gyártás egy részét hozzák Magyarországra. Ha pedig ide hozzák, nemcsak adóbevételünk és járulékbevételünk lesz belőle, hanem a gyógyszerész szakma presztízse is tovább nőhet, hiszen ahol a kutatás erősödik, javul a társadalmi megítélés. Példaként el szeretném mondani, hogy amikor 2001-ben a polgári kormány pályázatot írt ki az elővárosi vasutak fejlesztésére és ezen különböző országok pályázói is részt vehettek, az ár és a minőség mellett az elbírálás egyik fő szempontja az volt, hogy idehozzák a termelés és a karbantartás egy részét, vagy sem. Ezért a nagy világcégek mind úgy pályáztak, hogy az ajánlatnak része volt a gyártás vagy a felújítás egy részének magyarországi megszervezése. Ha ebben a multik partnerek lesznek, rájöhetnek, hogy nem kell a kicsiktől elvenni a kenyeret, akiknek ez az egyetlen megélhetésük, nekik pedig csak egy ujjgyakorlat, hogy egy gyógyszertárat vagy gyógyszerláncot üzemeltessenek az országban.

„…az üzenet jusson el az emberekhez”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az a munka, amelyet Önök végeznek, és amelyet Önökkel próbáltak elvégeztetni az elmúlt időszakban, emberfeletti erőt kívánt Önöktől. Nem véletlen, hogy csak ennyien vagyunk most itt. Azok közül, akik most nincsenek közöttünk, sokan a talpon maradásért küzdenek és sokkal több munkát kell ahhoz elvégezniük, hogy fennmaradjanak. Tisztában vagyok azzal is, hogy rosszak a hitellehetőségek és már a gyógyszer-nagykereskedők sem adnak hitelre gyógyszert. Így aztán nem mindegy, hogy a vezető vagy a tulajdonos gyógyszerész jelen van-e a patikában. Éppen ezért nem látom olyan tragikusnak, hogy most viszonylag kevesen vagyunk itt. De nagyon fontos, hogy az az üzenet, amiről itt szóltam, eljusson az emberekhez. S nekik dönteniük kell, hogy kik azok, akik az ő érdeküket meg fogják védeni a jövőben és kik azok, akik ezt a szakmát is ellehetetlenítették. Arra teszek Önöknek ígéretet és arra vállalkozom a jövőben, hogy amennyire tudásom, lehetőségem és erőm engedi, az Önök segítségével, együttműködésével a szakmát újra felemeljük és a presztízsét visszaállítjuk.

Köszönöm a figyelmüket!”

vissza