Dr. Zalai Károly főtitkárral és dr. Sándor Csaba alelnökkel beszélgettünk a 2012. június 8-9. között megrendezésre kerülő XIV. Magyar Gyógyszerészi Napok (Részletes program itt elérhető!) kapcsán, melynek feladata, hogy szakmai oldalról közelítse meg a mindennapok kérdéseit.
- A helyes gyógyszertári gyakorlatról Magyarné dr. Pintér Gabriellával, az új munka törvénykönyve kapcsán dr. Sohajda Attilával, a kommunikáció kérdéseiről dr. Csóka Ildikóval készült interjú a közelmúltban. Ön miben látja e szakmai konferencia, a XIV. Magyar Gyógyszerészi Napok jelentőségét?
Sándor Csaba:
- Ezen a rendezvényen ismét olyan ismereteket szerezhetünk, amelyek a napi munkavégzés során elengedhetetlen. Számomra fontos, minden kamarai rendezvény lehetőséget teremt a közösségépítésre, az együttes gondolkodásra. Szükségünk van ezekre, hisz azt az utat, amelyet be kell járnunk együtt, egymást segítve kell megtennünk. A túlélő túra - amelyen jelenleg vagyunk - sajátja, hogy kizárólag egymást segítve teljesíthető!
 |
|
"A túlélő túra - amelyen jelenleg vagyunk - sajátja, hogy kizárólag egymást segítve teljesíthető!"
- dr. Sándor Csaba alelnök
|
Zalai Károly:
- A Magyar Gyógyszerész Napok olyan hagyományos rendezvénye a kamarának, amely gondolatiságában együtt kell, hogy lélegezzen a gyógyszerészekkel, ebben az értelemben tehát örökösen adaptálni kell tudni a rendezvény témáit a mindenkori igényekhez. A plenáris előadások és a három szekció ezt az igényt hivatott kielégíteni.
|
"amely gondolatiságában együtt kell, hogy lélegezzen a gyógyszerészekkel, ..."
- dr. Zalai Károly főtitkár
|
|
 |
- Az Országos Patikanap során és a Gyógyszerész Napokon is kiemelt szerep jut egy-egy patikamúzeumnak. Mi a szerepe, gyakorlati jelentősége a magyar patikamúzeumoknak?
SCs: - A múltunk megismerésén keresztül, a gyökereinktől juthatunk el a jelenünkhöz, tervezhetjük jövőnket. A fehérvári Fekete Sas Patikamúzeum barokk épületében található jezsuita fafaragók patikabútora emlékeztet mindenkit, hogy a szakmai követelmények mellett a gyógyszerészeknél milyen fontos volt a környezet, amiben dolgoztak.
ZK: - Régi gondolat, hogy ha a múltból merítünk, akkor a jövőt is építjük, de ennél többről van szó. A múltunk tárgyi emlékeinek forráshiány miatt egyre kevésbé finanszírozható megóvására, kezelésére fel kell hívni a figyelmet. Ez a műemlék védelmi tevékenység akár látványossá is válhat, megfelelő erkölcsi- és médiatámogatással.
- Milyen munkát, hozzáállást, hivatásgyakorlást ismer el a szakma 2012-ben Magyarországon? Mi mindenben kell összefogás? Milyen változtatások reálisak?
SCs: - A gyógyszerészet előtt kizárólag egy, a túlélést biztosító út áll, a jogkövető hivatásgyakorlás. Ennek középpontjában áll az ember, aki a gyógyszertárba betér. Sokáig a beteg emberekről beszéltünk, a betegségek gyógyításáról, de egyre inkább előtérbe kerül a prevenció, a betegek gyógyszerészi gondozása, amely során javulni fog az életminőség.
ZK: - A gyógyszerészek mindennapi munkájában jelenjen meg ismét, akár háttér tudatállapotként a hivatás gyakorlásának igénye, hiszen az egyetem elvégzésével erre esküdtek fel. Minél többen tudnak a fiatalok ennek az igénynek megfelelni és a gyógyszerészi hivatás védelme érdekében, gyógyszerészek nagy közösségével aktív csapatmunkát kialakítani, annál hasznosabb és magasabb színvonalú lesz az a munka, erősebb lesz gyógyszerészi kompetenciánk, szellemi identitásunk. Ehhez jövőképet mutató, hitet biztosító változtatásokra is szükség van.
- Az egészségügy, de pláne a gyógyszerkassza aktualitásai nem festenek pozitív környezetet?
SCs: - A gyógyszerkassza tervezett változásai megítélésem szerint egy zsákutcába vezetnek. Az eddig ismert számok alapján elmondható ezeket a változtatásokat a betegellátás színvonalának megtartásával, a minőségi gyógyszerellátás biztosításával nem lehet végrehajtani, csak akkor, ha a betegek terhei nagymértékben nőnek. Ismerve a lakosság anyagi helyzetét kimondható, újra kell gondolni a számokat. Biztosítani kell a patikai vállalkozások forrásait a minőségi gyógyszertári munkához, a csökkenő árrés-tömeg a már jelenleg is nehéz helyzetben lévő patikák sorozatos bezárásához, a munkanélküli szakemberek sokaságához vezethet.
ZK: - A gyógyszerellátás jelenlegi frusztrált helyzetéből a kiutat csak a gyógyszerpiac szereplőinek együttes gondolkodásával, a nemzetgazdasági helyzet figyelembe vételével a szereplők jogos igényeinek összehangolásával látom lehetségesnek. Ugyanakkor a gyógyszerkassza gazdasági kérdésként való kezelése az egészségpolitikai szempontból megalázó, különösen akkor, ha ez a világot uraló pénzpiac igényeként jelenik meg.
- Feltehető a kérdés úgy is, hogy a Gyógyszerészi kompetenciák ellensúlyozzák és a Széll-Kálmán- tervet? De meddig feszíthető a húr?
SCs: - Minden további feszítés beláthatatlan következménnyel jár. A további forráskivonás ellehetetleníti a patikai vállalkozásokat!
ZK: - Van erősödő gyógyszerészi kompetenciánk, de nincs megfelelő gazdasági háttérrel biztonságosan működtethető gyógyszertári vállalkozásunk. Nem vagyok benne biztos, hogy ezt a kérdést a törvényhozók a lakosság gyógyszerellátása szempontjából így látják.
- A gyógyszertárak minőségügyi rendszere és a hivatástudat szükséges és elégséges feltételei a helyes gyógyszertári gyakorlatnak? Miben kell minden gyógyszerész közös szándéka?
SCs: - A hivatástudat nagyon fontos eleme a munkának, a betegközpontúsággal együtt. Fontos minden patika a megszokott magas színvonalú, egységes minőségű készítményekkel lássa el a lakosságot. Ehhez ad segítséget a patikai minőségügyi rendszer. A közös szándék csak az lehet, jogkövető módon magas színvonalú, betegközpontú szolgáltatás biztosítása az ország minden pontján található patikákban.
ZK: - A gyógyszertár az egészség védelmének centruma, a beteg emberek gyógyulásának egyik szentélye. A gyógyszer magas hozzáadott szellemi értékkel rendelkező termék, ezért a gyógyszerekkel a szentélyben végzett tevékenység is csak magas hozzáadott szellemi értékkel végezhető. Ezt hívhatjuk helyes gyógyszertári gyakorlatnak is.
- Mennyi időt, energiát kell/lehet a betegkommunikáció fejlesztésére fordítani egy gyógyszertárban? Fejleszthetőek az Expediálási praktikák?
SCs: - A kommunikáció az, amikor mindent elronthatunk. Hiába a jó ellátás, hiába a szolgáltatások, egy rossz szó, mozdulat vagy gesztus egy pillanat alatt a kiépített bizalmi rendszert,- amely feltétele a gyógyszerészi munkának - összerombolhatja. Fontos a kommunikáció az expediálás során , de a mindennapi életben a személyes példamutatás is egy adott településen . A kommunikáció most a generikus helyettesítés és hatóanyag alapú felírás során még fontosabbá vált , hisz a gyógyszer készletgazdálkodásunkra súlyozottabban hat, mint eddig. Igen fejleszthető, és fejleszteni is kell! Ezért került a rendezvény fő témái közé.
ZK: - Fogadjuk el azt a célt, hogy az egyre gyakrabban jelentkező stressz faktorokat csökkentenünk kell annak érdekében, hogy a gyógyszertári tevékenység hatékony és lendületes legyen. A kommunikáció fejlesztésének ebben is óriási szerepe van. A gyógyszertári stresszt általában ugyanis önmagában nem a munka volumene, vagy az abban rejlő szakmai nehézségek jelentik, hanem a belső és külső kommunikáció hiánya. Megfelelő kommunikációval nő az elismertség, az önbizalom és mindezzel más a munkakedv is. A kommunikáció fejlesztésével ezek a jellegek markánsan megjelennek és az adott vállalkozás belső kultúrájába integrálódnak.
- A gyógyszerészetet és a gyógyszertárakat érintő aktuális szakmai és gazdálkodási kérdések is terítékre kerülnek a Székesfehérvárott megrendezésre kerülő XIV. Magyar Gyógyszerész Napokon?
SCs: - Igen, a fórum nagyon jó lehetőséget ad erre. Ezért is kérek minden gyógyszerész kollégámat, tisztelje meg jelenlétével a rendezvényt.
ZK: - Az elmúlt évek rendezvényeinek tapasztalata, az ilyen fórumoknak a pozitív visszajelzésekben megmutatkozó támogatottsága is mutatja, szükség van ügyeink, gondjaink kibeszélésére. Az itt elhangzottak nagymértékben orientálják a kamara vezetését, hogy milyen úton kell haladnunk, melyek azok a sarkalatos pontok, amelyeken nem szabad változtatnunk kitűzött céljaink elérése érdekében. Úgy gondolom, hogy ezért egy fórumon van szükség az aktív résztvevőkre, a szókimondásra és természetesen a kritikákra is, nem pedig háttérből, a partvonalról bekiabáló sárdobálókra.
- Köszönöm a válaszokat!
(szente)
