A Táltosképző harmadik találkozójára május 30-án került sor a Kamara székházában. Dr. Hankó Zoltán, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke tartott előadást, amely a politika és a gyógyszerészet viszonyát vizsgálta.
A téma alaposabb megértésének érdekében, a programra regisztrálók előzetesen e-mailban kaptak egy rövid történelmi áttekintést. Ez az anyag Szent István korától, az első magyarországi patika megalapításától a XXI. század elejéig követte végig a gyógyszerészet fejlődését. Kitért a szakma kialakulására, az orvoslástól való fokozatos különválására, valamint arra a több évszázados harca, hogy a patikákat képzett gyógyszerészek ellenőrizzék és ne orvosok. A tanulmány központi gondolata az állam és a politika szabályozó szerepe volt a gyógyszertárak alapításában és működtetésében, valamint a gyógyszerészek életében. A jelenkorhoz érve rögzíti, hogy az állam szabályozó, ellenőrző és szankcionáló szerepét a lakossági gyógyszerellátásban közérdek indokolja, miközben a működtetés felelőssége szakmai és gazdasági szempontból a gyógyszerészé. Az államnak alkotmányos felelőssége van a gyógyszerellátás biztosításában, amelyet a gyógyszertár működtetőjével közösen visel. A gyógyszer- és betegbiztonság, a szolgáltatások színvonala, valamint a költséghatékonyság tekintetében tehát megosztott felelősségről beszélhetünk. Az előadásra való felkészülést másodsorban az előző táltosképzőn elhangzott prezentáció is segítette.
Dr. Hankó azzal kezdte, hogy „a politika nem az, aminek látszik, vagy aminek láttatják”. Előadása elején, az előző előadásra is utalva, kiemelte: ha a politika és a szakmapolitika kapcsolatát keressük, gyakran azt tapasztaljuk, hogy a kamarai vezetők fókuszát a környezetük rövid távú szempontok felé vezetik; a pillanat uralása, a taktikai döntések dominálnak. Fontos lenne azonban, hogy döntéshozóként figyelembe vegyük a hosszabb távú stratégiai célokat (több évre előre) és a döntések történelmi dimenzióit is.
A múltból a jövő felé tekintve az előadó felvetette a gyógyszerészet jelenlegi iránykeresését. Az angolszász rendszerben a bolti kereskedelmi jellegű „drug store”-ból egyre inkább a hagyományos patikák felé lépnek, addig a kontinentális Európában a klasszikus gyógyszertárak vesznek fel kereskedelmi mintázatokat. Ez a két modell láthatóan közeledik egymáshoz – hogy melyik válik uralkodóvá, a jövő dönti el.
A politika több különböző szintje határozza meg, hogy a társadalom, illetve bármely szakma milyen irányban fejlődik.
1.) A politika két részre osztható, pártpolitikára és közpolitikára. A pártpolitika nem más, mint pártok közötti versengés, vita. Célja a hatalom megszerzése és megtartása az intézményalakítás és a hatalmi szervezetrendszer működtetése. A közpolitika szól az államvezetésről, államigazgatásról, kormányzati irányításról, döntéshozatalról; a kormányzati cselekvés területe, ahogy gondolkodik a kormányzati vezetés a különböző köztevékenységek igazgatásának eljárásairól (pl. gazdasági, jogszabályalkotó, rendvédelmi, biztonsági,financiális).
2.) A szakpolitika (amit sokan összetévesztenek a szakmapolitikával), egy adott szakterületre vonatkozó irányok meghatározása. Többféle szakpolitika van (pl. önkormányzati, ifjúság, monetáris, drog, egészség, gyógyszer).
3.) Szakmapolitika (pl. kamara) Ebbe tartozik a szakmai és gazdasági érdekvédelem, a szakmai önkormányzatiság, a minőségi és etikai normák meghatározása.
Fontos megemlíteni, hogy a közpolitika része a társadalompolitika, amely meghatározott értékek és érdekek mentén kíván hatást gyakorolni a társadalomra. A közgazdasági megfogalmazás szerint célja az újratermelési folyamatok egyensúlyának biztosítása. E kereteken belül a társadalompolitikának lehetősége van a társadalom szerkezetének alakítására.
Kamarai vezetőként elérni (változtatni) valamit a mindenkori kormányzatnál elsődlegesen két lehetőség van. Legjobb, ha a kormányzat társadalom- és egészségpolitikájába beilleszthető a kamarai cél, és ekkor tárgyalással lehet felhívni a figyelmet a (szak)politikának és a szakterületnek fontos döntések mindkét fél számára előnyösek. Ha viszont a kamara szempontjai és a mindenkori kormányzat társadalom- és egészségpolitikai céljai, illetve az ebből eredő szakpolitikája között nézeteltérés van, akkor többnyire a károk minimalizálása lehet egy reális célkitűzés. Az előadó személyes tapasztalatain keresztül mutatta be, milyen cselekvési lehetőségek állnak rendelkezésre eltérő politikai helyzetekben.
Ezután rátért a különböző társadalompolitikai stratégiákra, nézőpontokra (pl. liberális, szocialista, konzervatív) és arra, hogy ebből milyen társadalom- és milyen szakpolitika (pl. adó-, szociális és egészségügyi politika) várható. Ezt is saját személyes tapasztalatból vett példákkal ábrázolta.
Arra a kérdésre, hogyan lehet eltérő a kormányzat deklarált társadalmi nézőpontja és a szakpolitikája, azt a választ kaptuk, hogy egy deklaráltan konzervatív kormány intézkedései között is vannak liberális és szocialista elemek, sőt újabban egyéb társadalompolitikai besorolások is ismertek (pl. globalista – lokalista; föderalista – patrióta). És az is kérdés, hogy az egyes háttérintézmények mennyire követik a kormányzat deklarált irányait.
Az előadás végén áttekintették az egészségpolitika legfontosabb dilemmáit a fent említett szempontok szerint. Ezek között hangsúlyosan foglalkoztak az egészségügyi rendszer struktúrájával, finanszírozásával, az egészségügyön belül a piaci és versenyszempontok különbözőségeivel, az egészségügyi költségrobbanással, a hozzáférhetőség-esélyegyenlőség-minőség együttes elvárásával, a priorizálások szintjeivel, az orvosilag lehetséges, gazdaságilag megengedhető és etikai vállalhatóság kihívásával.
Az előadást kötetlen beszélgetés zárta, amely során a résztvevők további kérdéseket tehettek fel, és személyes tapasztalataikat is megoszthatták.
Dr. Joó Kristóf
