A VIII. Országos Patika Nap vidéki megnyitójának Salgótarján adott otthont a közelmúltban. A rendezvény felpezsdítette a város életét. A szakmai és az egészségügyi tájékoztató előadásokon, az ingyenes szürővizsgálatokon, az elsősegélynyújtó, az újraélesztési bemutatókon sokan részt vettek.
fotó: Eöri Szabó Zsolt
A patika nap szervezésének, lebonyolításának oroszlánrészét Kerekesné dr. Vörös Erzsébet, a Pécskő patika vezetője vállalta. Hogy elfáradt-e a munkában? Azt mondja, a jól végzett szellemi és fizikai munka sokkal inkább segíti, hogy kipihenje fáradalmait.
Korona a pályán?
Mit gondol, miért esett a választás Salgótarjánra?
Nem vagyok szerénytelen, de úgy gondolom és ezt talán a visszajelzések is bizonyítják a 30 éves gyógyszerész pályámat, valamint a '89 óta végzett kamarai tevékenységemet ismerte el a Magyar Gyógyszerész Kamara vezetése.
Ez megtisztelő, de nem kis feladat volt.
Szinte gondolkodás nélkül igennel válaszoltam, amikor szóba került Salgótarján neve a patika nap vidéki megnyitója helyszínéül. Szakmai pályám elismerésének tartottam a feladatot.
De fontos volt számomra önmagam megmérettetése miatt is, hogyan tudom megszervezni, folyamatosan kézben tartani a sokirányú szervezési és tartalmi tennivalót. A munka során aztán az is kiderült, hihetetlenül sokan ajánlották fel, hogy segítenek. Most éreztem magam igazán salgótarjáninak és ez nagyon jó érzés volt. Mert maga a patika nap olyan, mint amikor az i-re feltesszük a pontot. A lényeg az út volt, amíg eljutottunk a kitűzött célig. Olyan volt ez számomra mint egy utazás, amelyet azért szeretünk, mert új dolgokkal, új emberekkel ismerkedünk meg.
Gazdag útipoggyász
Melyek voltak a legfontosabb dolgok, amelyek az útipoggyászba kerültek?
Mi az egészségügy helyzetét és ezzel összefüggő feladatainkat tartottuk a legfontosabbnak, mert ez minden állampolgárt érint. Sokan próbálnak tenni érte, nyilván jobbító szándékkal, a betegek ellátása, gyógyulása érdekében. Én most azt látom, hogy akár az orvosnál, akár a patikában jelentkezik a beteg, meglehetősen sok procedúrán megy keresztül. Azzal, hogy megvizsgálják, megkapja a gyógyszerét, koránt sincs rendben a dolog. Mert kissé magára marad, nem érzem azt, hogy az egészségügyben dolgozó szakemberek a továbbiakban közösen figyelemmel kísérik a beteg sorsát.
A patika nappal arra is szerettük volna felhívni a figyelmet, hogy ebben a számítógép uralta világban is szükség van az emberi kapcsolatokra, az orvos-gyógyszerész kommunikációra, konzultációra, éppen a beteg érdekében. Az orvosok elfogadták meghívásunkat és talán elindult egy pozitív gondolkodás is ebben az irányban.
Meggyőződésem, ha a beteg, a gyógyszerész és az orvos nem nem működik együtt, nem lehet sikeres az egészségügy reformja...
De sikerült megszólítanunk a lakosság különböző csoportjait is. Az volt a célunk, hogy az egészségtudatos, felelős életvitel fontosságát tudatosítsuk valamennyi korosztályban. Meg kell tanítani az embereket arra, hogy az egészségükkel drága kincsként bánjanak, óvják, védjék. A prevencióról nem csak beszélni kell, hanem megmutatni, hogyan lehet elkerülni a betegséget. Jó alkalom volt erre a Salgótarjánba elhozott szürőprogram és hasznosak voltak a gyakorlati bemutatók is. Nagyon sok embertársunkat veszítettük már el csak azért, mert egészségkultúránkhoz nem tartozott hozzá az újraélesztés. Itt a gyógyszertárunkban is volt már példa arra, hogy életeket mentettünk. Volt aki a kórházi ápolás után bejött és megköszönte az életbemaradását. S ha ez csak egyszer-kétszer fordul elő, már akkor is megérte.
fotó: Eöri Szabó Zsolt
Ugyancsak fontos dolognak ítéltük, hogy adjuk meg a tiszteletet elődeinknek, azoknak akiktől a szakmában és emberi tartásban is sokat tanultunk. Olyanokra gondolok, mint dr. Monoki Ferencné, az egykori Őrangyal patika vezetője, dr.Tarjáni Piroska, dr. Dénes Lajosné, vagy a gyógyszerész kamara alelnöke dr.Hankó Zoltán, aki itt volt fiatal gyógyszerész. De évről-évre megköszönöm a gyógyszertár valamennyi dolgozójának munkáját is. Amit itt végzünk, az csapatmunka. Egyedül nem sokra megy az ember, ők az én meghosszabbított kezeim. Szakmai végzettségük és a bennük lévő emberi értékek jogosítják fel őket arra, hogy részt vegyenek a betegellátásban. Valójában kevés a gyógyszerész, vannak akik elmennek és újak jönnek. De van olyan nyugdíjasunk is, aki visszajár, segít, ha szükségünk van rá. Így Lukácsné dr. Séter Erzsébet és Köröskényiné dr. Betíz Zsuzsanna.
Itt maradtak
Hosszú az út, amelyet megtett. Hogyan indult? Szegeden végeztem az egyetemen 1980-ban és még abban az évben férjhez mentem. Férjem bányamérnök és szerződése volt a Nógrádi Szénbányákkal és Szorospatakon volt a munkahelye.
Ez egyértelműen meghatározta közös életünket. Én az Alföldön születtem és számomra akkor nyílt meg a nógrádi világ, amikor ide jöttünk. Nagybátonyban kaptam szolgálati lakást és a 3 gyermekünk is itt cseperedett fel. Azt nem mondom, hogy nem kacsingattunk más irányba, de itt maradtunk. Az első munkahelyem a nagybátonyi gyógyszertár volt, majd elkerültem a település ófalusi részében lévő patikába.
Közben önkormányzati képviselőnek is megválasztottak és 13 évig viseltem a tisztséget. Mikor került a Pécskő patikába? Még Nagybátonyban volt egy kis kitérőm, 17 év után a kisterenyei patikában dolgoztam 1 évig. Akkor a tulajdonos eladta a patikát és én Salgótarjánba kerültem. Egy egészen kis patikából, a város korábbi nagy gyógyszertárában vezető lettem. Ez szép feladat volt. A lakásunk ma is Bátonyterenyén van, onnan járok be Salgótarjánba. A gyerekeink közben felnőttek, a napokban megszületett az első unokám, s ez kimondhatatlan örömet jelent számomra.
A kamara élén
Régóta visel tisztséget a gyógyszerész kamarában?
Amikor 1997-ben Nógrád megyében elindult a privatizációs folyamat, már a Nógrád Megyei Gyógyszerész Kamara elnöke voltam. Nehéz időszak következett 2007-ben, mert megszüntették a kötelező kamarai tagságot. Az volt a feladatunk, hogy együtt tartsuk a tagságot, megmaradjon a szervezet. Én azt tartom, ha egy anya megszüli a gyermekét, felelőséget vállal érte. Fiatal gyógyszerészként, még 1989-ben vettem a bátorságot és összehívtam a megye gyógyszerészeit és az országban az elsők között megalakítottuk a Nógrád Megyei Gyógyszerész Kamara Egyesületet. Hát valahogy így indult a kamarai munka a megyében.
Hogyan folytatódott?
Elkezdtünk dolgozni és 2009-ben meghívtak a parlamentbe az ünnepélyes doktori díszoklevél átadására. Az ünnepi percekben arra gondoltam, felemelő lenne ezt Salgótarjánban is megszervezni. S az álom valóra vált: 84 gyógyszerészünknek budapesti és szegedi egyetemi dékánok adták át a doktori díszoklevelet. Sok más mellett, ide tartozik a legfrissebb rendezvényünk a patikanap is. S közben jó hír is érkezett, most június 1-től újra kötelező lett a kamarai tagság.
Miért tartja fontosnak ezt?
Mit kapnak a kamarától a tagok?
Azt hiszem nem csak az a fontos, hogy kapjunk valamit, nekünk is adnunk kell. Tagként fel kell vállalnunk a szakma etikus képviseletét és helyes ha ezt törvény szabályozza. A szakma védelme is megköveteli ezt. Az természetes, hogy a kamarai tagság előnyökkel is jár. Megismerhetjük és alkalmazhatjuk azokat az eredményeket, amelyet a szakma elért. Véleményünk, tanácsaink a kamarán keresztül eljutnak a döntéshozókhoz, a politikai és az állami szervekhez. A gyógyszerész szakma megbecsülésének tartom, hogy doktori címet kaphatnak a gyógyszerészek is. Régi vágyunk volt ez, mert azt gondolom, hogy mi is az egészségügy részei, munkásai vagyunk. Nem lehet nélkülözni azt a végzettséget, szakmai kapacitást amellyel a gyógyszerész szakma rendelkezik és ez indokolja, hogy azonos szakmai rangja legyen az orvos társadalommal.
-vg-
forrás: Nógrád Megyei Hírlap
A honlapunkon korábban megjelent - a "patikanap képes beszámolója" elérhető itt!
