A VIII. Országos Patika Nap vidéki megnyitójának Salgótarján adott otthont a közelmúltban. A rendezvény felpezsdítette a város életét. A szakmai és az egészségügyi tájékoztató előadásokon, az ingyenes szürővizsgálatokon, az elsősegélynyújtó, az újraélesztési bemutatókon sokan részt vettek.

fotó: Eöri Szabó Zsolt

A patika nap szervezésének, lebonyolításának oroszlánrészét Kerekesné dr. Vörös Erzsébet, a Pécskő patika vezetője vállalta. Hogy elfáradt-e a munkában? Azt mondja, a jól végzett szellemi és fizikai munka sokkal inkább segíti, hogy kipihenje fáradalmait.

 

Korona a pályán?

– Mit gondol, miért esett a választás Salgótarjánra?

– Nem vagyok szerénytelen, de úgy gondolom – és ezt talán a visszajelzések is bizonyítják – a 30 éves gyógyszerész pályámat, valamint a '89 óta végzett kamarai tevékenységemet ismerte el a Magyar Gyógyszerész Kamara vezetése.

– Ez megtisztelő, de nem kis feladat volt.

– Szinte gondolkodás nélkül igennel válaszoltam, amikor szóba került Salgótarján neve a patika nap vidéki megnyitója helyszínéül. Szakmai pályám elismerésének tartottam a feladatot.

De fontos volt számomra önmagam megmérettetése miatt is, hogyan tudom megszervezni, folyamatosan kézben tartani a sokirányú szervezési és tartalmi tennivalót. A munka során aztán az is kiderült, hihetetlenül sokan ajánlották fel, hogy segítenek. Most éreztem magam igazán salgótarjáninak és ez nagyon jó érzés volt. Mert maga a patika nap olyan, mint amikor az i-re feltesszük a pontot. A lényeg az út volt, amíg eljutottunk a kitűzött célig. Olyan volt ez számomra mint egy utazás, amelyet azért szeretünk, mert új dolgokkal, új emberekkel ismerkedünk meg.

Gazdag „útipoggyász”

– Melyek voltak a legfontosabb dolgok, amelyek az „útipoggyászba” kerültek?

– Mi az egészségügy helyzetét és ezzel összefüggő feladatainkat tartottuk a legfontosabbnak, mert ez minden állampolgárt érint. Sokan próbálnak tenni érte, nyilván jobbító szándékkal, a betegek ellátása, gyógyulása érdekében. Én most azt látom, hogy akár az orvosnál, akár a patikában jelentkezik a beteg, meglehetősen sok procedúrán megy keresztül. Azzal, hogy megvizsgálják, megkapja a gyógyszerét, koránt sincs rendben a dolog. Mert kissé magára marad, nem érzem azt, hogy az egészségügyben dolgozó szakemberek a továbbiakban közösen figyelemmel kísérik a beteg sorsát.

A patika nappal arra is szerettük volna felhívni a figyelmet, hogy ebben a számítógép uralta világban is szükség van az emberi kapcsolatokra, az orvos-gyógyszerész kommunikációra, konzultációra, éppen a beteg érdekében. Az orvosok elfogadták meghívásunkat és talán elindult egy pozitív gondolkodás is ebben az irányban.

Meggyőződésem, ha a beteg, a gyógyszerész és az orvos nem nem működik együtt, nem lehet sikeres az egészségügy reformja...

De sikerült megszólítanunk a lakosság különböző csoportjait is. Az volt a célunk, hogy az egészségtudatos, felelős életvitel fontosságát tudatosítsuk valamennyi korosztályban. Meg kell tanítani az embereket arra, hogy az egészségükkel drága kincsként bánjanak, óvják, védjék. A prevencióról nem csak beszélni kell, hanem megmutatni, hogyan lehet elkerülni a betegséget. Jó alkalom volt erre a Salgótarjánba elhozott szürőprogram és hasznosak voltak a gyakorlati bemutatók is. Nagyon sok embertársunkat veszítettük már el csak azért, mert egészségkultúránkhoz nem tartozott hozzá az újraélesztés. Itt a gyógyszertárunkban is volt már példa arra, hogy életeket mentettünk. Volt aki a kórházi ápolás után bejött és megköszönte az életbemaradását. S ha ez csak egyszer-kétszer fordul elő, már akkor is megérte.

fotó: Eöri Szabó Zsolt

Ugyancsak fontos dolognak ítéltük, hogy adjuk meg a tiszteletet elődeinknek, azoknak akiktől a szakmában és emberi tartásban is sokat tanultunk. Olyanokra gondolok, mint dr. Monoki Ferencné, az egykori Őrangyal patika vezetője, dr.Tarjáni Piroska, dr. Dénes Lajosné, vagy a gyógyszerész kamara alelnöke dr.Hankó Zoltán, aki itt volt fiatal gyógyszerész. De évről-évre megköszönöm a gyógyszertár valamennyi dolgozójának munkáját is. Amit itt végzünk, az csapatmunka. Egyedül nem sokra megy az ember, ők az én meghosszabbított kezeim. Szakmai végzettségük és a bennük lévő emberi értékek jogosítják fel őket arra, hogy részt vegyenek a betegellátásban. Valójában kevés a gyógyszerész, vannak akik elmennek és újak jönnek. De van olyan nyugdíjasunk is, aki visszajár, segít, ha szükségünk van rá. Így Lukácsné dr. Séter Erzsébet és Köröskényiné dr. Betíz Zsuzsanna.

Itt maradtak

– Hosszú az út, amelyet megtett. Hogyan indult? – Szegeden végeztem az egyetemen 1980-ban és még abban az évben férjhez mentem. Férjem bányamérnök és szerződése volt a Nógrádi Szénbányákkal és Szorospatakon volt a munkahelye.

Ez egyértelműen meghatározta közös életünket. Én az Alföldön születtem és számomra akkor nyílt meg a nógrádi világ, amikor ide jöttünk. Nagybátonyban kaptam szolgálati lakást és a 3 gyermekünk is itt cseperedett fel. Azt nem mondom, hogy nem kacsingattunk más irányba, de itt maradtunk. Az első munkahelyem a nagybátonyi gyógyszertár volt, majd elkerültem a település ófalusi részében lévő patikába.

Közben önkormányzati képviselőnek is megválasztottak és 13 évig viseltem a tisztséget. – Mikor került a Pécskő patikába? – Még Nagybátonyban volt egy kis kitérőm, 17 év után a kisterenyei patikában dolgoztam 1 évig. Akkor a tulajdonos eladta a patikát és én Salgótarjánba kerültem. Egy egészen kis patikából, a város korábbi nagy gyógyszertárában vezető lettem. Ez szép feladat volt. A lakásunk ma is Bátonyterenyén van, onnan járok be Salgótarjánba. A gyerekeink közben felnőttek, a napokban megszületett az első unokám, s ez kimondhatatlan örömet jelent számomra.

A kamara élén

– Régóta visel tisztséget a gyógyszerész kamarában?

– Amikor 1997-ben Nógrád megyében elindult a privatizációs folyamat, már a Nógrád Megyei Gyógyszerész Kamara elnöke voltam. Nehéz időszak következett 2007-ben, mert megszüntették a kötelező kamarai tagságot. Az volt a feladatunk, hogy együtt tartsuk a tagságot, megmaradjon a szervezet. Én azt tartom, ha egy anya megszüli a gyermekét, felelőséget vállal érte. Fiatal gyógyszerészként, még 1989-ben vettem a bátorságot és összehívtam a megye gyógyszerészeit és az országban az elsők között megalakítottuk a Nógrád Megyei Gyógyszerész Kamara Egyesületet. Hát valahogy így indult a kamarai munka a megyében.

– Hogyan folytatódott?

– Elkezdtünk dolgozni és 2009-ben meghívtak a parlamentbe az ünnepélyes doktori díszoklevél átadására. Az ünnepi percekben arra gondoltam, felemelő lenne ezt Salgótarjánban is megszervezni. S az álom valóra vált: 84 gyógyszerészünknek budapesti és szegedi egyetemi dékánok adták át a doktori díszoklevelet. Sok más mellett, ide tartozik a legfrissebb rendezvényünk a patikanap is. S közben jó hír is érkezett, most június 1-től újra kötelező lett a kamarai tagság.

– Miért tartja fontosnak ezt?

Mit kapnak a kamarától a tagok?

– Azt hiszem nem csak az a fontos, hogy kapjunk valamit, nekünk is adnunk kell. Tagként fel kell vállalnunk a szakma etikus képviseletét és helyes ha ezt törvény szabályozza. A szakma védelme is megköveteli ezt. Az természetes, hogy a kamarai tagság előnyökkel is jár. Megismerhetjük és alkalmazhatjuk azokat az eredményeket, amelyet a szakma elért. Véleményünk, tanácsaink a kamarán keresztül eljutnak a döntéshozókhoz, a politikai és az állami szervekhez. A gyógyszerész szakma megbecsülésének tartom, hogy doktori címet kaphatnak a gyógyszerészek is. Régi vágyunk volt ez, mert azt gondolom, hogy mi is az egészségügy részei, munkásai vagyunk. Nem lehet nélkülözni azt a végzettséget, szakmai kapacitást amellyel a gyógyszerész szakma rendelkezik és ez indokolja, hogy azonos szakmai rangja legyen az orvos társadalommal.

-vg-

forrás: Nógrád Megyei Hírlap

 

A honlapunkon korábban megjelent - a "patikanap képes beszámolója" elérhető itt!

vissza