Kapcsolat
H-1068 Budapest, Dózsa György út 86/b.
Tel.: (+36-1) 351-9483, (+36-1) 413-1924,
Fax: (+36-1) 351-9485
E-mail: hivatal@mgyk.hu Hivatali kapu: MGYK
KRID azonosító: 338169369
Web: www.mgyk.hu
/magyargyogyszereszikamara
Nyomtatható változat
2010. január 28.
A gyógyszerészek kitartottak az MGYK mellett

A pharmanet.hu interjút készített Hankó Zoltánnal, az MGYK alelnökével az elmúlt év tapasztalatairól és a kitűzött célokról.

A gyógyszerészek kitartottak a Magyar Gyógyszerészi Kamara (MGYK) mellett, annak ellenére, hogy embert próbáló viszonyok között egyre kevesebb gyógyszerésznek van lehetősége arra, hogy közösségi munkát végezzen és tagsági díjával támogassa a kamara munkáját. Az idén is Dr. Hankó Zoltánnal, az MGYK alelnökével beszélgettünk az elmúlt év tapasztalatairól és jövőbeni céljairól.

- Ön szerint elégedett-e és kibírta a tagság a 2009-as évben a nyomáspróbát?

- Nem hiszem, hogy a kamarai tagok, illetve a kamara mint testület, vagy bármely vezetője elégedett lehetne az elmúlt évvel. Nincs miért elégedettnek lennünk, hiszen alapvető problémáinkat nem sikerült megoldanunk, s azok az eredmények, amelyeket elértünk, nem elégségesek ahhoz, hogy konszolidációt vizionáljunk. Azonban - a mazochistákat leszámítva - mások sem lehetnek elégedettek az elmúlt évvel. Különösen igaz ez az egészségügyben tevékenykedőkre. Működési feltételeink és eredményeink alakulása nem (csak) tőlünk függ, s ahogy ez decemberben az egészségügyi salátatörvény megszavazásakor ismét kiderült, a szükséges és reális változásokhoz olykor a közpolitikai érdekek, a hatékony meggyőzés, a kompromisszumkészség, sőt a döntéshozó belső meggyőződése is kevés lehet. A mai Magyarországon nincs egy fix pont sem, amelyhez az elvárásainkat viszonyíthatnánk, s úgyszólván már egy állami és politikai intézmény sincs, amelynek a működésében megbízhatnánk. Hiszen nem láthatók át azok az érdekviszonyok, amelyekben az egyes döntések megszületnek, vagy éppen elmaradnak. A közélet minden szintjén hiányzik a számon kérhető felelősség. Jelenlegi állapotunk és tevékenységünk jellemzésére és értékelésére ezért az elégedettség-elégedetlenség ellentétpárt nem tartom igazán alkalmasnak. Ilyenkor a lelkiismeret szava a döntő, amely - megfelelően karban tartva - alkalmas lehet arra, hogy az ember legalább a saját maga és szervezete teljesítményét mérlegre tegye, s el tudja dönteni, hogy megtett-e minden tőle telhetőt és elvárhatót vállalt feladatai és állapotbeli kötelességei teljesítése során.

A kamarai tagság évek óta hatalmas presszió alatt áll. Egzisztenciális túlélése a tét, miközben a tisztességéért és a szakmai önállóságáért is úgy kell küzdenie, hogy a gyógyszerellátásban a farkastörvények váltak uralkodóvá. Ugyanakkor a betegeit is szeretné ellátni, hiszen annak idején ez a cél vezette a gyógyszerészi pályára. Ezek között az embert próbáló viszonyok között egyre kevesebb gyógyszerésznek van lehetősége arra, hogy közösségi munkát végezzen, vagy tagsági díjával támogassa a kamara munkáját. Folyamatos tehát a morzsolódás, ennek ellenére jóval több tagja van most a kamarának, mint ahányra a 2006-os összeomlást követően személy szerint számítottam. Sőt egyre több olyan jelzést kapok, amely arról szól, hogy a kötelező tagság megszűntetése után a kamarától eltávolodott kollégáink rendezni szeretnék tagsági viszonyukat. Tagjaink hűsége nemcsak a kamarai gondolat továbbélésének vagy a kamarai vezetéssel szembeni bizalomnak köszönhető, hanem a közösségért vállalt felelősség megnyilvánulásaként értékelem, amiért elismerés illeti valamennyi régi és új kamarai tagunkat. Az ő hitük és elkötelezettségük nélkül esélyünk sem lehetne arra, hogy kiálljuk a nyomáspróbát.

- Melyek voltak azok a lépések a Kamara részéről, amelyek erősítették a szakmai egyesületet és melyek azok lépések, amelyeket még nem tettek meg, de 2010-ben szükségesnek tartják meglépni a gyógyszerészek érdekeinek védelmében?

- A múlt év elején az egyik elnökségi ülésen részletesen végigbeszéltük a 2009-es év terveit és célkitűzéseit, s a végén elfogadtunk egy programot, melyet az év során igyekeztünk lelkiismeretesen végrehajtani. Ezek a célkitűzések illeszkedtek a kamara 2007-ben elkezdett programjához, melyben a gyógyszerészek/gyógyszertárak gazdasági, tulajdonosi pozíciójának stabilizálása, a gyógyszerészi kompetenciák rendezése és a kamara köztestületi működésének az erősítése volt a három legfőbb programelem. Az előbb említett egyeztetésen állapodtunk meg a főbb szakmai, szakmapolitikai és szervezeti teendőkről is. Ennek részeként voltunk pl. az első félévben valamennyi megyében, ahol a kollégáinkkal fórumokon találkoztunk. Meghatároztuk a főbb kommunikációs célokat és azokat a politikai, jogalkotási munkában képviselendő szempontokat is, amelyeket aztán a különböző egyeztetéseken képviseltünk.

A tavalyi év értékelése még hátravan és az elnökség véleményét nem szeretném megelőlegezni. Azonban azt tartanám célszerűnek, ha a kamara a jelenlegi helyzethez igazodva, a korábbi célokat is megtartva, módosítaná a stratégiai célkitűzéseit. Erről beszéltem az MGYT kongresszusán tartott előadásomban is, tavaly novemberben. A gazdasági világválság remélhetően a történelem szemétdombjára taszítja a neoliberalizmust. Változnia kell az állam szerepvállalásának a közszolgáltatások szervezésében és fel kell számolni azt a nagyon súlyos morális és bizalmi válságot is, ami a politikai-társadalmi életből mára a gyógyszerészetbe is begyűrűzött. Az egészségügyi közszolgáltatások nyújtása során ismét a betegérdeknek kellene középpontba kerülnie. Ezek a változások magában hordozzák a változtatás lehetőségét a gyógyszerészetben is, amire fel kell készülnünk. A jó szelet is csak az képes a vitorláiba fogni, aki tudja, hogy hová szeretne eljutni. A 2010-es év ráadásul annyival bonyolultabb az előzőnél, hogy az idei tervek készítésekor egy hosszabb távú programot is célszerű végig gondolni, hiszen a parlamenti választásokat követően az új kormányprogram is több évre készül. A jelenlegi ütemezés szerint a február 19-21. között Debrecenben megrendezésre kerülő kamarai vándorgyűlésen szeretnénk véglegesíteni az új helyzethez igazodó célkitűzéseket. Várunk tehát mindenkit, aki úgy gondolja, hogy érdemben hozzá tud tenni valamit ehhez a közös gondolkodáshoz.

- A gyógyszer-gazdaságossági törvény szerint eredetileg 2010. január 1-től szabaddá vált volna a patikalétesítés, tehát a kormánynak és az Országgyűlésnek egyaránt megszűnt volna minden joga arra, hogy bármilyen szabályozó elemet alkalmazzon. A Magyar Gyógyszerészi Kamara kiemelt céljának tartotta, hogy ez a rendelkezés kikerüljön a törvényből. A Kamara szerette volna elérni a patikalétesítés szabályainak szigorítását is, hogy csak valódi többletszolgáltatások teljesítésével lehessen új gyógyszertárat nyitni. Hogyan értékeli az egészségügyi kormányzattal folytatott tárgyalásokat ezekben a kérdésekben?

- Emlékszem, hogy már elfogadták, de még nem hirdették ki a gyógyszer-gazdaságossági törvényt, 2006 őszén, amikor már elkezdtük a lobbizást a 2010-es határidő törvényből való törléséért. Akkor az egyik kormánypárti képviselő úgy válaszolt a felvetésemre, hogy sok idő van még addig. Miután a 2008-as törvénymódosítás során is elvérzett ez a kezdeményezésünk, a kormánypárt parlamenti frakciójának társadalompolitikai kérdésekért felelős frakcióvezető-helyettese, a parlament jelenlegi elnöke adott "személyes garanciát" arra, hogy időben kikerül a törvényből ez a passzus, hiszen ők is látják, hogy sokkal több kárt okozna, mint amennyi haszonnal járhat. A szaktárcával folytatott egyeztetéseken, tavaly nyár végén azonban már csak egy olyan kompromisszumról lehetett egyezségre jutni, hogy a rendelkezés törlése helyett 2013-ig kerüljön halasztásra a teljeskörű liberalizáció. Ez a változat került a parlament elé, amit a kamara részéről támogattunk, mert aki időt nyer, életet nyer. Aztán az egészségügyi salátatörvény tárgyalása során a módosító indítványokról való szavazások lezárását követően, a zárószavazás előtt a koherencia-zavarok kiszűrésére szolgáló módosítás lehetőségével visszaélve került a parlament elé egy olyan változat, ami a 2013-as határidő helyett a "jogos piaci várakozásokra" hivatkozva, csupán 2011. január 1-ig tolja ki a patikalétesítés szabályozásának megszüntetését. Néhány hónapunk lesz tehát csak arra, hogy meggyőzzük az új kormányt: a jelenlegi szabályozás rossz, ezért változtatni kell rajta. Erre most reális esélyt látok.

A patikalétesítés szigorításáról folytatott tárgyalásokon is méltatlan, megalázó helyzetbe kerültünk. A patikalétesítés szigorítása már régóta napirenden van. Emlékszem, hogy 2008 őszén, az akkori törvénymódosításhoz kapcsolódóan egy gyógyszerészi nagygyűlésen, a miniszter és a parlamenti pártok képviselőinek jelenlétében, valamennyi gyógyszerészi szervezet egységesen felsorakozott a szigorítás mellett. Majd az uniós bíróság döntésének ismeretében, tavaly júniusban, az öt szervezet úgyszintén közösen kért létesítési moratóriumot. Aztán nyár végén a szaktárca képviselői közölték, hogy moratóriumról szó sem lehet, mert ehhez a politikai partner támogatását nem tudják megszerezni, és ők maguk sem értenek egyet vele. A többletszolgáltatások előírásáról azonban tárgyalhatunk. Született is egy kompromisszumos megállapodás, ami beépült a salátatörvény tervezetébe. A kormány és a kormánypárti képviselők mindvégig kiálltak mellette, a parlamentben és a nagynyilvánosság előtt is. Oly mértékben kötelezte el magát valamennyi, egészségügyért felelős pozícióban lévő politikus és kormányzati vezető, hogy úgy éreztem, ebből a saját személyes hitelük lerombolása nélkül már nem lehet kitáncolni. Ez mégis megtörtént, és ezt csak karakter-öngyilkosságként tudom értelmezni. A politikai partnerük ugyanis - ki tudja hányadszor - ismét megzsarolta őket, holott már nincsenek is bent a koalícióban, és a kormányzás felelőssége sem az övék. Pedig a szakminiszter szerint a liberálisok korábban írásban kötelezték el magukat a változtatás támogatása mellett. És megtörtént a fordulat, mert két nagyhatalmú gyógyszerpiaci szereplő vezetője is úgy gondolta, hogy kevés az a veszteség, amit a cége elszenvedett az elmúlt hónapokban, és neki az a jó, ha továbbra is megmarad a káosz. A történtek kronológiáját néhány héttel ezelőtt a kamara honlapján közzétettem, ott mindenki elolvashatja. Ezek után szánalmasnak tartom, hogy a salátatörvénnyel egy időben fogadott el a parlament egy olyan törvényt, ami a kormányzati munka átláthatóságát kívánja javítani, ráadásul a képviselők büszkék arra, hogy megint alkothattak egy korrupcióellenes törvényt.

A bizalomromboló, közpolitikai érdekeket figyelmen kívül hagyó jogszabály-alkotás példájának tartom az év utolsó előtti napján megjelent miniszteri rendelkezést is a gyógyszer-automatákról. Néhány hónapja az egészségügyi miniszter még azt nyilatkozta, hogy a kamara álláspontját akceptálni fogja ebben a kérdésben, hiszen nem akar a szakma álláspontjával ellentétes szabályozást bevezetni, mégis bekerült a rendeletbe a gyógyszer-automaták patikai működtetése. Szívből sajnálom őt, hogy a szándéka és meggyőződése ellenére ilyen döntésekhez kellett adnia a nevét, hiszen korábban nem egyszer nyilvánította ki a gyógyszerészettel kapcsolatos támogató álláspontját. Ahogy azt korábban ígértük, ebben az ügyben az alkotmánybírósághoz fordulunk.

Mindezek ellenére a tavalyi évben is sikerült a jogalkotásban is előre lépni. Ilyennek tartom a felemás végeredmény ellenére a 2010-es határidő módosítását, mert a legrosszabbat sikerült elkerülnünk. Január eleje óta jogszabály mondja ki, hogy a közfinanszírozott gyógyszerek térítési díjából engedmény nem adható. Mivel a gyógyszer-gazdaságossági törvénynek van egy olyan passzusa is, ami a kormány hivatalos álláspontja szerint megtiltja a gyógyszerek patikai értékesítéséhez kapcsolódóan ajándékok és bónuszok adását, most már csak rajtunk, gyógyszerészeken és a hatóságokon múlik, hogy ebben a kérdésben érvényt tudunk-e szerezni a jogszabályi előírásoknak. Sikerült szigorítani a felelős vezetővel kapcsolatos szabályozást is, ami talán hozzájárul ahhoz, hogy a gyógyszertárak szakmai vezetése acélosabb legyen. Évek óta szerettük volna elérni, hogy a gyáraknak szűnjön meg a joga a fogyasztói ár meghatározására a nem támogatott gyógyszereknél, ez is sikerült. Visszakerült a rendszerbe a kisforgalmú gyógyszertárak kamatmentes támogatáselőlege, s ezt még akkor is előrelépésnek tekinthetjük, ha tudjuk, hogy ez önmagában nem elégséges az általános helyzet javítására. Előre léptünk az on-line elszámolás bevezetését célzó munkában és az extra vonalkód szabályozása is lassan a helyére kerül. Az év utolsó előtti napján jelent meg a 41/2007. (IX. 19.) sz. EüM rendelet módosítása, amelyben az automatával kapcsolatos szerencsétlen szabályozáson túl, sok régen várt intézkedésre is sor került. Kimondatott, hogy gyógyszertár csak gyógyszerész jelenlétében működhet. Jogszabály tiltja a gyógyszerek szabadpolcos értékesítését. Sok építészeti és patika-felszerelési előírás változott, többnyire racionálisan. Az eredmények között említem a gyógyszerészi gondozás részletes szabályozásának a megjelenését is, aminek az előkészítése során szintén kellett kötnünk kompromisszumokat, azonban mindazt vállalhatónak tartom, ami leírásra került. Az új szabályozás hozzájárulhat a gondozás tömegesítéséhez és mélyítéséhez. Rajtunk múlik, hogy ezzel a lehetőséggel hogyan élünk.

- Sokat hallani arról, hogy több száz gyógyszertár ment tönkre, de a kamara kommunikációjában ez sok év óta visszatérő elem. Mi az igazság?

- Ön néhány héttel ezelőtt ebben a témában készített egy nagyszerű interjút a kamara közgazdasági szakértőjével, és azt a PharmaNet szíves engedelmével a kamara honlapja át is vette. Annak az interjúnak minden szavát érdemes lehet újra felidézni. Tény, hogy 2007-től évről-évre emelkedik az éves adóbevallásában veszteséget kimutató gyógyszertári vállalkozások száma. Hivatalos adatok szerint 2008-ban ez a szám megközelítette a 600-at, ami azt jelenti, hogy legalább ennyi gyógyszertár veszteségesen működött 2008-ban. A kimutatott veszteség összértéke elérte a 6 milliárd forintot. Ezek az adatok összecsengenek azokkal, amelyeket tavaly és tavalyelőtt hangoztattunk, és semmi okunk nincs feltételezni, hogy ez a tendencia 2009-ben megváltozott volna. Az előbb említett interjúban a közgazdasági szakértőnk arra is választ adott, hogy ezeknek a gyógyszertáraknak a többsége miért nem zárt be, illetve az elszenvedett veszteségek kezelésének milyen módját választották a patikák. Nagy a baj, és ennek a felismeréséhez minden felelős politikai és szakmai vezető rendelkezik a szükséges információkkal. A kamara politikai vezetőkkel és vezető gyógyszerpiaci cégek képviselőivel is egyeztetéseket kezdeményezett az összehangolt válságmenedzsment megkezdéséért. Úgy tűnik azonban, hogy egyelőre nem akarja senki sem tudomásul venni, hogy a gyógyszerpiacon ma már érvényesül a közlegelők tragédiája, ahol a rövidtávú egyéni hasznok hajszolása az összes veszteség aránytalan növekedésével jár. Nem tehetünk mást, újra és újra szólunk és kezdeményezzük az egyeztetéseket. Sajnos nem vagyunk döntési pozícióban.

- 2010 végére milyen eredménnyel lenne elégedett?

- Előbb már szóba kerültek a 2010-ben várható változások. Reálisan lehet számítani arra, hogy a parlamenti választásokat követően felálló új kormány foglalkozni fog a gyógyszerpiaccal, és nemcsak azért, mert az elmúlt években bizonyos irányok mellett a politikusai elkötelezték magukat, hanem a gyógyszerkassza komoly költségvetési tényező, továbbá a gyógyszerellátás szervezésében és felügyeletében az államnak is felelőssége van. Úgyszintén számítani lehet arra, hogy a jelenlegi kamarai szabályozást is áttekinti az új kormány. Felvettük a kapcsolatot a jelenlegi parlamenti ellenzék vezetőivel és szeretnénk, ha ebben a munkában kifejthetnénk az álláspontunkat, s minél több beépülhetne belőle a leendő kormányprogramba.

Aki csak egy kicsit is reálisan látja az ország jelenlegi helyzetét, nem számíthat arra, hogy az egészségügy vagy a gyógyszerügy a jelenleginél több pénzzel gazdálkodhatna. A legfontosabb egészség- illetve gyógyszerpolitikai célokra azonban az új kormánynak több figyelmet kell fordítania. S ami talán még ezeknél is fontosabb, nagyon hamar helyre kell állítani a politikai intézményrendszerbe vetett bizalmat, mert olyan körülmények között, amelyekre előbb is utaltam, és ahol a politika nem ura a saját szavának és döntéseinek, hosszú távon nem lehet a közösségi intézményeket fenntartani.

Szeretném, ha olyan léptékű változásokat tudnánk elérni, amelyek érdemben segítik az ágazat konszolidációját, a gyógyszerészi kompetenciák megerősítését és a kamara köztestületiségének a helyreállítását, hogy mindannyian azzal tudjunk foglalkozni, ami a gyógyszerészet társadalmi küldetése: a gyógyszer- és betegbiztonság erősítésével, valamint a patikai szolgáltatások javításával.

- Köszönöm az interjút.

Tóth Ilona

2018-2020 © MAGYAR GYÓGYSZERÉSZI KAMARA
hírlevél