Kapcsolat
H-1068 Budapest, Dózsa György út 86/b.
Tel.: (+36-1) 351-9483, (+36-1) 413-1924,
Fax: (+36-1) 351-9485
E-mail: hivatal@mgyk.hu Hivatali kapu: MGYK
KRID azonosító: 338169369
Web: www.mgyk.hu
/magyargyogyszereszikamara
Nyomtatható változat
2009. január 20.
Fejnehéz e-TAJ program
Két éven belül kézhez kapjuk plasztik e-TAJ kártyánkat, ami ugyan még nincs, de az állóvíz máris vadul felkavarodott körülötte.

A múlt év végén, különösebb csinnadratta nélkül fogadta el a kormány az e-TAJ kártya kibocsátásáról szóló rendeletet. A jelenlegi, papíralapú, könnyen elkenődő nyomtatással készült kártyákat a bankkártyához hasonló plasztiklapok váltanák fel. Ezek már nem csak annak igazolására szolgálnának, hogy jogosan vesszük igénybe a társadalombiztosítás által finanszírozott egészségügyi szolgáltatásokat, hanem kiváltanák a közgyógyigazolványokat, s egyúttal európai egészségbiztosítási kártyaként is működnének. S ha valakinek még ez sem elég, az okmányirodában olyan tanúsítvánnyal bővítetheti kártyáját, amelynek segítségével akár otthonról elérheti az elektronikus államigazgatási és közigazgatási rendszereket.

A Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) II. egyik zászlóshajójaként kezelt program gyakorlati megvalósítása két lépcsőben történne. Először a főváros lakosai kapnák kézhez az új TAJ kártyát, s csak ezt követően osztanák ki mindazoknak, akik rendelkeznek egészségbiztosítással.

A program nem teljesen előzmények nélkül való. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) 2006-ban alig 20 millió forintból, önerős tervezéssel, fejlesztéssel, s kivitelezéssel már kísérletezett hasonló TAJ-kártyával. Ekkor három dunántúli megye – Vas, Zala és Győr-Moson-Sopron – kilenc háziorvosa, 16 ezer biztosítottja, gyógyszertárak, szakrendelők és kórházak vettek részt a három hónapig zajló pilotban. S bár a program sikerrel zárult, lényegében szinte azonnal elfelejtődött. Ennek részben az lehetett az oka, hogy ugyanebben az időben zajlott a közgyógyellátottak felülvizsgálata, igazolványuk cseréje, patikák bevonásával jogosultságuk, valamint egyéni gyógyszerkeretük on-line ellenőrzésének bevezetése. S mivel ez több százezer embert érintett, így közfigyelemből is több jutott rá. Bár meglehet, más is szerepet játszott ebben.

A kártyakibocsátás híre mindig nagy piaci mozgásokat gerjeszt. Így volt ez már a kilencvenes évek legelején, az első TAJ kártyák kiosztása előtt is. A piac, az érintett-érdekelt vállalkozások akkor is rámozdultak a témára, harsány polémiákat folytatva arról, mágnescsíkos vagy chipkártya hordozza-e társadalombiztosítási azonosító jeletünket. A végeredmény közismert: 10 millió lakosnak kiosztott közel 12 millió hányászöld, méretét tekintve semmiféle tokba bele nem szuszakolható papírlap. Más kérdés persze, vajon akkor, amikor a lakosság épp csak ismerkedett a számítástechnikával, a bankkártyákkal, s a népességnyilvántartáson kívül vélhetően egyetlen megbízható háttér adatbázis sem állt rendelkezésre, nem lett volna-e óriási bukta a plasztiklap kibocsátása. Arról már nem is szólva, hogy akkor is hiányoztak az ehhez szükséges milliárdok, akárcsak utána majd húsz évig.

Döntően most sem saját forrás, hanem az uniótól elnyerhető támogatás teszi lehetővé az e-TAJ legyártását és kiosztását. Hogy mennyi az annyi, azt persze nem lehet pontosan tudni. Egy múlt év végi sajtótájékoztatón a megvalósítás teljes költségét – működtetés nélkül – 17,5 milliárd forintban határozta meg az Egészségügyi Minisztérium államtitkára, Vojnik Mária. A Miniszterelnöki Hivatal államtitkára – egyben az Elektronikuskormányzat Központ vezetője, a közigazgatási informatikáért felelős kormánybiztosi tisztséget is betöltő Baja Ferenc ennél lényegesen diszkrétebb választ adott a Weborvos kérdésére. „A tervezett költség 65 százaléka uniós forrás, az egyes költségelemek a közbeszerzési eljárások során véglegesítődnek."

A nagy pénz azonban – bár a közel 20 milliárd sem lebecsülendő – nem a kártya első körös kibocsátásában, vagy például a leolvasók beszerzésében van, sokkal inkább a működtetésben. A lapunk által megkérdezett – obligon kívüli, ám ennek ellenére nevük elhallgatását kérő – szakértők szerint éves szinten ez két milliárd forint értékű tuti munkát és biztos bevételt jelenthet a későbbi megbízottnak – vagy ugyanekkora kiadást az OEP-nek, ha mint szamáron a fül, rajta marad a munka. Amibe egyébként beletartozna többek között a kiosztandó, körülbelül 40 ezer kártyaleolvasó karbantartása, a biztosítotti kártyák – pótlásuk, cseréjük, visszavonásuk – gondozása, illetve ugyanez a feladat a több tízezres nagyságban egészségügyi szolgáltatóknak adott kártyák esetében. Paciens és kliens kártya ugyanis egyaránt szükséges a rendszer működtetéséhez.

A tervezett e-TAJ „tartalmáról" ma még legfeljebb szűk, szakmai körökben zajlik a disputa, ám borítékolható, hangos viták is lesznek majd. Míg a tervek szerint az e-TAJ kizárólag jogosultságokat ellenőriz, az OEP alig két évvel ezelőtti kísérleti kártyája némileg többet tudott ennél. Alapban ugyancsak TAJ, Európai Egészségbiztosítási valamint közgyógyellátási kártyaként funkcionált, ám ügyfélkapu belépőként is használható volt. Ez lehetővé tette az e-ügyintézési rendszer kártyatulajdonosra vonatkozó OEP szekciójába való belépést, s annak ellenőrzését, valódi adatok szerepelnek-e róla az egészségpénztár adatbázisában. Mivel a kártyán külön jelölték a nyugdíjasokat, így, ahol kellett, e státusz igazolására is szolgálhatott. Megfelelő vizsgálat alapján, aki akarta, kérhette vércsoportjának feltüntetését is, bár ez egyesek szerint a „majomvakítás" tipikus esete volt, mivel nincs mentős, aki egy hármas közúti balesetnél a táskák, kártyák és sérültek összepárosításával kezdené az elsősegélynyújtást. A receptfelírás, a beutalás, az utazási utalvány kiállítása épp úgy lehetőségként szerepelt a kártyára helyett chipen, mint az egyik önkéntes egészségbiztosítási pénztárnál vezetett egyéni számla egyenlegének lekérdezése. Az OEP-féle kártya lényegében a biztosítottat (egészségkártyaként), a biztosítót (jogviszonyellenőrként), s az egészségügyi szolgáltatókat (multifunkcionális feladatokkal) egyaránt szolgálta volna.

A lapunk által megkérdezett szakértők szerint a mostani kártyaprogramban Baja Ferenc személyében erős aktorral képviselteti magát a közigazgatás. Igaz, ugyanők úgy látják, ez egyben a program megvalósulásának záloga is, mivel az államtitkárt a szakma jó projekt vezetőnek tartja. Arctalanabbnak, s talán súlytalanabbnak tűnik azonban az egészségbiztosító és az Egészségügyi Minisztérium. E két szervezet egyelőre el is zárkózik a nyilatkozattól.

Nem így a MeH államtitkára, aki lapunknak reagálva úgy vélte: az OEP kísérletéhez képest előrelépés a jelenlegi koncepció, amelyen a hírekkel ellentétben nem egymás mellett, hanem együtt dolgozik az Egészségügyi Minisztérium és az államtitkárság. „A két évvel ezelőtti pilothoz képest most kiépülnek azok az országos központi rendszerek, amelyek lehetővé teszik a kártyák hosszú távú, stabil használatát. Ami pedig az államigazgatási rendszerek távoli igénybevételét illeti, az e-TAJ csupán lehetőség erre, mindenki maga dönti el, szeretne-e ehhez jogosultságot kapni az okmányirodában vagy sem." Baja szerint az önkéntességből adódóan a várható államigazgatási alkalmazások volumene csupán töredéke lesz az egészségügyiekének. Ami pedig az egyéb tartalmi kérdéseket illeti, az államtitkár szerint sokféle tévhit él a chipen tárolható adatok mennyiségét illetően, amelyek legkorszerűbbjének adattároló kapacitása is kevesebb, mint 80Kb, így képek tárolására például fizikailag is alkalmatlan. „Más egy pilot néhány száz vagy ezer, mint egy országos rendszer százmillió tranzakcióval. Ami pedig a nyugdíjigazolványkénti – bár ilyen jelenleg sincs – vagy szociális igazolványkénti funkcionálást illeti, ezekhez először is az országos rendszer kell kiépíteni. Erre a későbbiekben lesz lehetőség."

Forrás: Weborvos - Horváth Judit

2018-2021 © MAGYAR GYÓGYSZERÉSZI KAMARA
hírlevél