Kapcsolat
H-1068 Budapest, Dózsa György út 86/b.
Tel.: (+36-1) 351-9483, (+36-1) 413-1924,
Fax: (+36-1) 351-9485
E-mail: hivatal@mgyk.hu Hivatali kapu: MGYK
KRID azonosító: 338169369
Web: www.mgyk.hu
/magyargyogyszereszikamara
Nyomtatható változat
2010. március 26.
A gyógyszerpiac vitatott szabályozása

Magyar Nemzet 2010. március 26.

A gyógyszerpiac vitatott szabályozása

Ma szinte mindenki patikát akar nyitni, mert úgy gondolja, hogy ez nagy üzlet

SZABÓ FERENC ELNÖK, GYÓGYSZER-NAGYKERESKEDőK SZÖVETSÉGE

Biztosak lehetünk abban, hogy Magyarországnak hamarosan új kormánya lesz. Abban is biztosak lehetünk, hogy ez a kormány egy nagyon nehéz helyzetben lévő országot vesz át. Számos területen újra kell gondolni a szabályozást, és meg kell változtatni azt, ami eddig nem jól működött. Igaz ez a gyógyszer-kereskedelemre és a gyógyszerellátásra is, amely sok sebből vérzik.

Mint ismeretes, 2007-ig hazánkban az úgynevezett etikus gyógyszerellátási modell működött, majd az SZDSZ uralta egészségügyi vezetés megteremtette a liberális merkantil - modell jogszabályi hátterét. Először is szögezzük le, hogy Európa különböző országaiban mind a két modell alapján működik gyógyszerellátás, gyógyszer-kereskedelem. Ezzel együtt Európa egyetlen fejlett országában sem okoz problémát a gyógyszerek beszerzése, s egyetlen országban sem halnak meg tömegesen az emberek gyógyszermérgezésben, még ott sem, ahol hozzánk képest is liberalizáltabb modell működik, s akár a benzinkútnál is lehet gyógyszert kapni.

Természetesen minden ország küszködik problémákkal a gyógyszerek finanszírozása és forgalmazása kapcsán. A legfontosabb probléma azonban mindenütt elsősorban az a költségrobbanás, amely bizonyos modern terápiás kezelések rendkívül drága létéből fakad, s ami élénk vitákat generál az érintett gyógyszerek árát, elérhetőségét illetően. Ezekhez képest lényegesen könnyebben megoldható feladat maguknak a gyógyszereknek az eljuttatása a betegekig.

A 2007-es hazai modellváltás során - szokásos magyar recept szerint - nem a két modell előnyei érvényesültek, hanem egy sok szempontból valóban kusza helyzet alakult ki, ami a mai napig szélsőséges véleményeket generál. A Magyar Gyógyszerészi Kamara álláspontja szerint a liberalizáció szitokszó, és minden, ami a jogszabályi változások óta történt rossz, míg a Gazdasági Versenyhivatal (és időnként az Egészségügyi Minisztérium) maximálisan elégedett a liberalizáció eredményeivel (Hankó Zoltán: A beteg érdeke és a patikusszakma, Magyar Nemzet, március 12.).

A Magyar Gyógyszerészi Kamara szerint - különösen az idő megszépítő messzeségével operálva mondják ezt - az etikus rendszer tökéletesen működött. Az ellenkező álláspontot képviselők szerint viszont csak drágán és a szükségesnél kevesebb helyen lehetett akkoriban hozzájutni a gyógyszerekhez. A magam részéről egyik szélsőséges állásponttal sem tudok teljes mértékben egyetérteni. A helyzet ennél jóval bonyolultabb, ám az leszögezhető: a korábbi gyógyszerészkamara és Molnár Lajos köreinek közös történelmi bűne, hogy ide jutottunk.

Ha túlfűtött indulatok nélkül próbáljuk meg értékelni az egyes álláspontokat, megállapíthatjuk, hogy az etikus modellben alapvetően kiegyensúlyozott volt ugyan a gyógyszerellátás, ám az idő számos vonatkozásban túlhaladta a rendszert. A kamara akkori vezetői - ragaszkodva a gyógyszertárnyitás ellenőrzésének monopóliumához - a jogszabályokra hivatkozva meggátolták az új gyógyszertárak alapítását. A létrejövő' bevásárlóközpontokban, lakóparkokban, rendelőkben valós lakossági igény lett volna az új patikák szolgáltatásaira, ilyenek azonban - az "ötezer lakosonként egy patika" szabály miatt - nem nyílhattak.

Ezen túlmenően a gyógyszertárak között nemhogy árverseny, de gyakorlatilag semmilyen szolgáltatásverseny sem jött létre egy bő évtizedig, pedig a lakosság egyebek mellett hosszabb nyitvatartási időt is igényelt volna a gyógyszertáraktól. Ha a kamara hajlandó lett volna kompromisszumokra, s az etikus modell keretein belül kezelte volna ezeket az igényeket, meggyőződésem szerint nem került volna sor a rendszer teljes "felrobbantására".

A változásokkal természetesen átestünk a ló másik oldalára, s ma szinte mindenki szinte minden sarkon gyógyszertárat akar nyitni, mert úgy gondolja, hogy ez nagy üzlet. Egyre inkább látszik azonban, hogy ez nem így van, s a gyógyszertár-tulajdonos gyógyszerészek és befektetők a növekvő patikaszám és a stagnáló forgalom mellett romló jövedelmezőség miatt hatalmas anyagi károkat szenvednek el. Az ágazat jövedelmezősége egyébként önmagában is kritikus, hiszen európai mércével mérve az egyik legalacsonyabb kereskedelmi árrésből dolgozik. Kétségtelen tény azonban, hogy mindezek mellett a merkantil modell 2007-es indulását követően beindult egy erőteljes szolgáltatásverseny a gyógyszertárak között, s - még ha ez néha túlzó árversenybe is megy át - a fogyasztók minden bizonnyal jól jártak és járnak a kialakult helyzettel.

Bár a patikák egy jelentős része valóban nehéz gazdasági helyzetbe került, amely kihat a nagykereskedőkre is, viszont a kis vidéki patikák - kamarai vezetők által hangoztatott teljes csődjét a számok nem igazolják vissza. Az ötezer lakosnál kisebb településeken jelenleg mindössze hattal kevesebb gyógyszertár működik, mint 2007 januárjában. Cserébe viszont az ötezer lakosnál nagyobb lélekszámú településeken 360 patikával több közül választhat a beteg.

Valamit tenni kell a mostani helyzettel, ami azonban semmiképpen sem jelenthet teljes visszatérést egy olyan modellhez, amely végül már nem működött jól. Szerencsére szabad kezünk van abban, hogy a szabályozás terén mit tehetünk, hiszen az uniós bíróság is kimondta: az élet és az egészség védelmében megengedhetők bizonyos korlátozások az áru és tőke szabad áramlása terén. Ugyanakkor az Európai Bíróság ezen korlátozásokra semmiféle kötelezettséget nem ír elő, vagyis lehet hivatkozni az ítéletre, de tudni kell, hogy az EU szerint e téren lényegében minden s annak az ellenkezője is megengedett.

2018-2020 © MAGYAR GYÓGYSZERÉSZI KAMARA