Kapcsolat
H-1068 Budapest, Dózsa György út 86/b.
Tel.: (+36-1) 351-9483, (+36-1) 413-1924,
Fax: (+36-1) 351-9485
E-mail: hivatal@mgyk.hu Hivatali kapu: MGYK
KRID azonosító: 338169369
Web: www.mgyk.hu
/magyargyogyszereszikamara
Nyomtatható változat
2011. február 24.
DR. RÉTHELYI MIKLÓS nemzeti erőforrás miniszter a kamarai törvény módosításáról - parlament.hu

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az egészségügyben dolgozók megbecsülése, hivatásuk elismerése nemcsak az egészségügy szereplőinek, hanem az egész társadalomnak kötelessége. Az egészség megőrzéséhez legalább három fontos szereplőre van szükség: a megbecsült orvosokra, a megbecsült nővérekre és a bennük bízó, megbecsült és tiszteletben tartott páciensekre. A szakmai kamarákról szóló törvénnyel megteremtjük e három szereplő együttműködésének az alapjait.

A nemzeti együttműködés kormánya tisztában van azzal, hogy csak felelősen gondolkodva dönthetünk az élet minden területén, különben a konkrét cselekedeteink eredménye a jövőnk feléléséhez vezethetne. Az elmúlt évek kormányzati elvei az emberi élet minden területén, így az egészségügyben is érvényüket veszítették. A szocialista kormányzat szembeállította egymással az orvosok és a betegek érdekeit, előbbre sorolta a pénzügyi szempontokat a szakmai feladatoknál. Nem volt hajlandó egyeztetni a szakmai kamarákkal, ezért megpróbálta ellehetetleníteni működésüket. Ezért új rendszer kialakítására van szükség. Az új egészségügyi rendszer felépítése alapvetően meg fogja változtatni a dolgok menetét. A legfontosabb, hogy itt is kiszámíthatóan és körültekintően kell dolgoznunk. Az emberekkel nem lehet kísérletezni. Bebizonyította ezt már számtalan utópisztikus elképzelés, néhányat a magyar nemzet is megszenvedett.

A nemzeti együttműködés kormánya azért erősíti meg a szakmai kamarákat, mert tudja, hogy a gyógyításhoz és a gyógyuláshoz szükségünk van minden orvos, ápoló és gyógyszerész tapasztalatára és tudására. Az életünk során összegyűjtött kis tudásokat szeretnénk egybetenni és alkalmazni, és ebből szeretnénk az egységet megteremteni.
Tudjuk, hogy a kormánynak nem az a feladata, hogy megmondja, hogyan gyógyítsanak, de nem is az, hogy tehetetlenül nézze, ahogy az egészségügy egész területén nő a bizonytalanság és a kiszolgáltatottság. A kormánynak az a feladata, hogy minél többféle lehetőséget biztosítson az egészségügyi dolgozók és a gyógyulásra váró betegek számára.

A kormánynak egy sokrétű problémát kell gyorsan és hatékonyan kezelnie. Fontos, hogy egyrészről a rendelkezésre álló gazdasági lehetőségeket állítsuk a gyógyítók szolgálatába, másrészről az embereket tegyük képessé arra, hogy a saját egészségükért felelősséget vállalva, a lehetőségekkel élni tudjanak. Emellett úgy kell átalakítani az egészségügyi rendszert, hogy egyértelmű üzenetet hordozzanak a hosszú távú fenntarthatóságra. Minderre csak akkor lesz képes a kormány, ha sikerül egy új szemlélettel közelíteni az összefüggésekhez, és nagyon pontosan meghatározni az egyes lépések értelmét. Csak akkor lehetünk sikeresek, ha megteremtjük a szakmai szervezetekkel az összefogás lehetőségét, és kölcsönösen segítjük egymást. Nemzeti erőforrásainkat csak együttműködve tudjuk mozgósítani, külön-külön erre képtelenek vagyunk. Ezért van nagy jelentősége ennek a törvénynek. Ha képesek leszünk egy összetartozó közösség tagjaként működni, akkor tudunk magunkért és egymásért is felelősséget vállalni. Valljuk, hogy az egészségügyben dolgozók minden tagja hozzá tud járulni a nemzeti erőforrásaink mozgósításához, a nemzet erejének növeléséhez.

Óriási a jelentősége a közösségek megerősítésének, támogatásának. A tapasztalataink azt mutatják, hogy egyedül nem tudjuk megoldani a gondjainkat, ehhez szükségünk van támogató közösségekre is. Erre jó példát szolgáltatnak az idei árvizeink, a szakemberek szerint az árvíz okozta károk nagysága csak részben függ az árvíz erejétől és váratlanságától, legalább ugyanennyire a helyi társadalmak felkészültségétől, a családok gyors reakciókészségétől és együttműködésétől. Azaz az emberi életek megmentésének és a vagyoni károk minimalizálásának a kulcskérdése a közösség állapota. Éppen így van az egészségügyben is. A kormány feladata, hogy felkutassa, támogassa és népszerűsítse azokat a kezdeményezéseket, amelyek hatékonyan támogatják ezeket a célokat. Az igazán hatékony cselekvéshez a különböző szakmai szervezetek összefogására van szükség.

A nemzeti együttműködés programjában a kormányzat egészségüggyel kapcsolatos célkitűzései között önálló pontként szerepel az egészségügyi kamarák működésének helyreállítása. A kormányprogram rögzíti, hogy a szocialista kormány által az árreform részeként jelentősen meggyengített egészségügyi hivatásrendi köztestületek szerepének újragondolása és megerősítése az egészségügy valamennyi szereplője számára kívánatos. A kamarák tekintélyének helyreállítása pedig nem öncél. A köztestületekbe tömörülő szakmák gyakorlóinak, az orvosoknak, a gyógyszerészeknek és az egészségügyi szakdolgozóknak mindennapos elhivatott, áldozatos munkája sokszor nehéz feltételek mellett biztosítja a magyar egészségügyi ellátórendszer működőképességét. A becsületes munka a társadalom részéről tiszteletet parancsol és tekintélyt érdemel. A benyújtott törvényjavaslat az egészségügyi kamarák megerősítésével ezt az alapvető célt szolgálja.

Magyarországon 2007. január 1-jén a kormányzat eltörölte az egészségügyben a kötelező kamarai tagságot, ezzel jelentősen meggyengítve a Magyar Orvosi Kamarát, a Magyar Gyógyszerészi Kamarát és a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamarát. A szocialista-szabad demokrata kormány célja a szakma tagjainak az "oszd meg és uralkodj!" elve alapján történő szembeállítása volt annak érdekében, hogy a szervezetek ne tudják felemelni szavukat a reformnak nevezett átgondolatlan, kapkodó átalakítások során.

A kötelező kamarai tagság eltörlésével együtt a kormány az egészségügyi kamarák közfeladatainak körét is jelentősen leszűkítette. Mára bebizonyosodott, hogy az önkéntes kamarai tagságon alapuló köztestületi működés számos anomáliával jár, különösen a szakmai, etikai felelősségi rendszer működik elégtelenül. Emellett a jelenlegi rendszer egyik fő hibájaként kell megemlíteni, hogy az egészségügyben működő szakmai kamarák szolgáltató, szakmai támogató szerepköre jelentősen visszaszorult. Így a kamarák nem tudtak a súlyuknak megfelelően részt venni a szakpolitikai döntések előkészítésében, ami rontotta a döntések minőségét, és egyben megkérdőjelezhetővé tette a kamarai érdekképviselet hatékonyságát.

A T/2099. számon benyújtott törvényjavaslatunk ezen a helyzeten gyökeresen változtatni kíván. A javaslat kiindulópontja az, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében az Országgyűlés és a kormány elismeri a hivatásrend képviselőinek szakmai önkormányzathoz való jogát, és újra partnernek tekinti őket az egészségügy működtetésében.
Ennek elérése érdekében a törvényjavaslat a következő fő szabályozási elemeket tartalmazza. Először is visszaállítjuk a teljes körű kötelező kamarai tagságot az egészségügyi szakmai kamarákban. Másodszor: a kamarák fogják működtetni a teljes körű, független etikai rendszert valamennyi hivatásgyakorlóra vonatkozóan. Harmadszor: kibővítjük az egészségügyi kamarák szakmai minőségbiztosítási feladatkörét. Negyedszer: kiterjesztjük a szakmai kamarák véleményezési jogköreit.

A törvényjavaslat fent említett tartalmi elemeivel kapcsolatosan néhány fontos részletre külön is szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét. A kötelező kamarai tagság visszaállítására irányuló jogalkotási célok a leghatékonyabban a jelenleg működő szakmai kamarák jogfolytonos működtetése mellett teljesülhetnek. Így a kötelező tagságra visszaállás gyakorlati intézkedéseinek megtételénél alapozni lehet és kell a jelenleg is működő kamarákra, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamarára, a Magyar Gyógyszerészi Kamarára és a Magyar Orvosi Kamarára.

A törvény elfogadása esetén néhány speciális, a törvényben meghatározott kivétellel csak az végezhet egészségügyi tevékenységet a jövőben, aki tagja a szakképesítése szerint illetékes egészségügyi szakmai kamarának. A törvény hatálybalépésekor - ez várhatóan 2011. április 1-je lehet - a kamarai tagsággal nem rendelkező egészségügyi dolgozók 60 napon belül, azaz legkésőbb 2011. május 31-éig kérhetik a kamarába történő felvételüket.

Aki a megadott határidőn belül kéri a felvételét a kamarába, természetesen folyamatosan dolgozhat tovább a szakmájában.
A javaslat meghatározza az egyéves szakmai kamarai tagdíj legmagasabb mértékét is. A kibővült tagság körében soron kívüli kamarai választásokat és új országos küldöttközgyűlést kell tartani. A szakmai kamaráknak 2011. június és szeptember között új kamarai alapszabályt kell elfogadniuk, emellett legkésőbb 2011. október 31-éig új etikai kódexet kell alkotniuk.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni az etikai rendszer működtetésének a jelentőségét.
Az egészségügy a közszféra egyik legnagyobb ágazata, amelyben naponta több százezer ellátást nyújtanak. Mivel jelentős információs aszimmetria áll fenn az ellátást nyújtó egészségügyi dolgozó és az ellátott beteg között, a beteg sok szempontból kiszolgáltatott, vagy legalábbis annak érzi magát. Ki kell mondanunk, már csak az ellátások nagy számánál fogva is, mint minden emberi tevékenység esetében, a hiba itt is természetes jelenség, az egészségügyi dolgozó hibájának tétje azonban rendkívül komoly, végső esetben az emberi élet is lehet. Ezért van különlegesen nagy szükség arra, hogy a hibákat elkerüljük, az egészségügyi dolgozót és a beteget egyaránt védve ezzel.

Az etikai vétségek jelentős része olyan, amiből az érintettek a jövőre nézve megfelelő tanulságokat vonhatnak le. A hibákból tanulnunk kell, ez azonban csak úgy lehetséges, ha az egészségügyi dolgozó számára egyértelmű, egységes etikai szabályrendszert alkotunk, és biztosítjuk annak országosan egységes és következetes végrehajtását. A betegeket azzal is segíteni kell, hogy tudhatják, nem kiszolgáltatottak, mert a velük szemben álló orvosokra, szakdolgozókra vagy gyógyszerészekre szigorú etikai követelmények vonatkoznak, amelyek megszegése esetén a számonkérés nem elkerülhető, és végső esetben a szakmájuk gyakorlásának lehetősége a tét. A beteg védelme mellett a szakma gyakorlói számára is fontos annak bebizonyítása, hogy nem kell mindent eltűrniük, hogy van olyan magatartás, amelyet a szakma elfogadhatatlannak minősíthet a saját maga által megalkotandó etikai statútumban. Az etikai felelősségi rendszer helyreállítása az alapja a bizalom helyreállításának, mind az egészségügyi dolgozók és betegek, mind az egészségügyi dolgozók egymás közötti viszonyaiban.

A kamarák szakmai minőségbiztosítási feladatkörének bővítése körében érdemes kiemelni, hogy a jövőben a kamarák a kötelező továbbképzések szervezőinek tevékenységét rendszeresen minősíthetik. E minősítéseket a kamarai honlapokon közzé kell tenni. A kamara emellett a továbbképzés monitorozásában szerzett tapasztalatai alapján szükség esetén javaslatot is tehet a továbbképző intézménynek vagy az intézmény szakmai felügyeletét ellátó hatóságnak. A kamarák további egyes ügycsoportokban, hatósági ügyekben szakértőként fognak eljárni.

A szakmai kamarák véleményezési jogköreit is kiterjesztjük. A jövőben többek között kötelező lesz a kamarák véleményének kikérése a felvételi és a képzési szakmánkénti keretszámok vagy a szakképesítések hiányszakmáknak minősítése esetében. A kamarák továbbá véleményt nyilváníthatnak a szakmai vezetői beosztásra pályázó szakmai alkalmasságáról is.

A javaslat fontos eleme továbbá, hogy a kamarák feladatkörüknek megfelelően véleményezni fogják az orvosi hivatás gyakorlói, a közvetlen lakossági gyógyszerellátást végzők, illetve az előzőekben nem említett egészségügyi hivatásgyakorlók és az egészségbiztosítási szerv közötti szerződések általános szerződési feltételeit és az egyedi szerződések azonos feltételeit.

Meggyőződésem, hogy az új kamarai törvény az egészségügyben helyreállítja a korábban mások által meggyengített hivatásrendi köztestületek megbecsülését, erejét, ez az ágazatban dolgozók és a betegek érdekét egyaránt szolgáló fontos lépést jelent.

Köszönöm szépen a figyelmüket.” A felszólalás a parlament.hu oldalán is olvasható!

2018-2021 © MAGYAR GYÓGYSZERÉSZI KAMARA
hírlevél