Kapcsolat
H-1068 Budapest, Dózsa György út 86/b.
Tel.: (+36-1) 351-9483, (+36-1) 413-1924, Fax: (+36-1) 351-9485
E-mail: hivatal@mgyk.hu  Hivatali kapu: MGYK
Web: www.mgyk.hu
Nyomtatható változat
2011. július 04.
Felejtsük el a kiskapukat! - A normakövetés normája - dr. Hankó Zoltán írása - Marketingpirula

A cikk pdf-je elérhető itt: A normakövetés normája.pdf

 

(folytatás)

„Nem tartom helyesnek, de...”

Az elmúlt két évtizedben a gyógyszerellátásban is végigéltük ennek a szemléletnek a megjelenését, pedig a gyógyszerészet mindig is szigorú normák által meghatározott hivatás volt: ezt kívánta meg a betegek biztonsága, illetve a gyógyszerbiztonság szavatolása. Már évszázadokkal ezelőtt sem engedték, hogy a gyógyszertár és a gyógyszerész megfelelő szabályok és kontrollmechanizmusok nélkül működjön: az engedélykötelezettség, a szabályozás, a hatósági kontroll, a gyógyszerkönyvek és az árszabások alkalmazása, valamint a gyógyszerészi eskü (!) idejekorán kereteket szabott a gyógyszertárak és a gyógyszerészek tevékenységének.

A mögöttünk hagyott évtizedekben azonban a fentebb említett szemlélet térhódítása, a félremagyarázható jogszabályok sora, a politikai keretektől (is) függő szakmai követelmények és az etikai szabályozás következetlenségei az alapokig hatóan írták felül a gyógyszerészet évszázados belső normáit. A liberalizációs szabályozás pedig olyan új jogi, gazdasági, szakmai és etikai kereteket állított, amelyek még a normakövetésre leginkább kondicionált gyógyszerészeket is gyakran (a már eleve fellazított) normarendszer figyelmen kívül hagyására kényszerítették.

Számtalan példát tudunk a jogszabályi előírásokat tudatosan kikerülő tulajdonosi és patikairányítási struktúrákról, a vényköteles gyógyszerek vénynélküli árusításáról, a patikaműködtetés és az expediálás személyi feltételeinek figyelmen kívül hagyásáról, a generikus szabályozással ellentétes gyakorlatról, vagy éppen a marketingszabályok „kreatív” értelmezéséről.

Vajon hányszor hallottuk az utóbbi években, hogy „nem tartom helyesnek, de ha nem igazodom a másik patika gyakorlatához, bezárhatom a gyógyszertáramat”? Amikor a jogi, szakmai és etikai normákat nem csupán az ügyeskedés, hanem az egzisztenciális kényszer is egyre gyakrabban felülírja, nagyon erős hivatástudatra és morális elkötelezettségre van szüksége annak, aki a szabályoknak ilyen körülmények között is meg akar felelni.

 

Jogi, szakmai és hivatásetikai normák

A gyógyszerészet jogi, szakmai és etikai normarendszer által behatárolt hivatás. A jogi normákat az állami hatalom állapítja meg. Ezek célja a társas együttélés szabályozása és a társadalmi/gazdasági élet feltételeinek a biztosítása. Megtartásukat és megtartatásukat az állam a maga szervezeteivel kényszeríti ki, megszegőivel szemben adminisztratív gazdasági és büntetőszankciókat alkalmaz.

A szakmai szabályok a szakma művelésének legalapvetőbb szabályait összegzik, betartásuk biztosítja a kor tudományos színvonalának és követelményeinek megfelelő és jó minőségű szakmai tevékenységet. A szakmai szabályok szintén írásban (tankönyvekben, módszertani levelekben, publikációkban) rögzítettek, betartásukat hatósági jogkörrel felruházott szervezetek és személyek ellenőrzik. A szakmai (minőségi) szabályok megsértőivel szemben a szankciók többnyire államigazgatási eljárás keretében realizálódnak, de a szabályok megszegése (súlyának vagy következményeinek a függvényében) akár polgári vagy büntetőjogi peres eljárást is maga után vonhat.

Az etikai normákat többnyire a közvélemény formálja, a szankciókat a társadalom, a környezet, a család, a szakma és az etikai bizottságok hozzák meg. Az általános etikai normák rendszerint nem írottak, a szakmai etika viszont írásban rögzített. A szakmai etika (hivatásetika) mindig az aktuális erkölcsi rendnek van alárendelve, választott testületek őrködnek felette és megszegésük szankcionálható.

A jogi, szakmai és hivatásetikai normák az időben változnak, sőt egymással nem egyszer átfedésben is vannak: a szakmai szabályok jogi normává válnak (vagy fordítva), a jogszabályi előírások az etikai szabályok között is megjelennek. Például az expediálás szakmai szabályainak jelentős hányadát miniszteri rendelet rögzíti, a titoktartás ősi etikai követelményét pedig törvény szabályozza. Hasonlóképpen változásban és egymással átfedésben lehetnek a kontrollmechanizmusok is: a kamara például szakértőként vehet részt szakhatósági eljárásokban, és az etikai bizottságnak is feladatot adhat a jogi vagy szakmai előírásokat vétkesen megszegő gyógyszerész.

A változásokat és következményeiket jól nyomon követhettük az elmúlt években. Nem véletlen, hogy a liberalizáció évei után szigorúbb jogi szabályozás lépett életbe, és folyamatban van a szakmai/minőségi normák megerősítése, továbbá előkészítés alatt áll a gyógyszerészet etikai intézmény- és normarendszerének megújítása is.

 

A szabályok szövegének és szellemiségének betartása

A kialakult és még formálódó új jogi keretek lehetőséget adnak arra, hogy a gyógyszerészi hivatás szakmai/minőségi színvonala emelkedjen, és a gyógyszerészet morálisan megújuljon. A kívánt változások bekövetkezése most már elsősorban rajtunk múlik: szervezeteink hozzáállásán és mindannyiunk mindennapi tevékenységén. A szakmai megújulásra vonatkozóan már számos kezdeményezés indult (például gyógyszerészi gondozás), és – standardok, protokollok formájában – több javaslat előkészítése is megtörtént. Az új etikai norma- és intézményrendszer kialakításának szakmai vitája is elkezdődött. Ennek keretében több új elem bevezetésének a gondolata is felmerült. Ilyen például az etikai forródrót és az etikai audit is.

Ezekről az elkövetkező időben nyilván sokat fogunk vitázni. Azonban a megújulás legfontosabb feltételének a szemlélet megváltozását tartom. Egészségpolitikusokkal a közelmúltban folytatott beszélgetéseken többször is elhangzott: elképedve tapasztalták, hogy az egyértelmű szabályozás igényével megfogalmazott új jogi kereteket a régi szemlélettel hogyan forgatják ki egyesek az eredeti jelentésükből. Lehetett-e a jogalkotás során józan ésszel például arra számítani, hogy patikában arra hivatkozva adnak (egyébként tiltott) kedvezményt, mert a beteg nem kér szatyrot? Vagy, hogy a személyi jogos gyógyszerész új menedzsmentkötelességeinek ismeretében is megpróbálnak egyesek kibújni az előírások betartása alól – talán arra számítva, hogy a hatósági ellenőrzés nem veszi észre, vagy éppenséggel nagyvonalú lesz velük szemben.

A gyógyszerészek jelentős hányada – a társadalom többségével és a politikai akarattal egybehangzóan – várta a változást! Azonban az új jogi keretrendszer, a megújuló szakmai normák és az előkészítés alatt álló új etikai intézmények csak akkor fogják megváltoztatni a mindennapok gyakorlatát, ha a lakossági gyógyszerellátás rendszerében a normaszegés normája helyett a normakövetés válik általánossá. A „mindent szabad, csak rajta ne kapjanak” szemléletét magunk mögött kell hagyni. A kiskapuk keresése helyett a szabályok szövegének és szellemiségének betartása az, ami a gyógyszerészi hivatás lényegéből fakad. Hatására pedig a gyógyszerészek közötti bizalom is helyreállhat, hiszen a több ezer éve ismert aranyszabály megvalósulását segítheti elő: „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük!” (Mt 7, 12). Az elkövetkező lapszámokban ehhez a megújuláshoz szeretnék néhány gondolattal hozzájárulni.

Dr. Hankó Zoltán,
a Magyar Gyógyszerészi Kamara alelnöke

2018 © MAGYAR GYÓGYSZERÉSZI KAMARA