Kapcsolat
H-1068 Budapest, Dózsa György út 86/b.
Tel.: (+36-1) 351-9483, (+36-1) 413-1924,
Fax: (+36-1) 351-9485
E-mail: hivatal@mgyk.hu Hivatali kapu: MGYK
KRID azonosító: 338169369
Web: www.mgyk.hu
/magyargyogyszereszikamara
Nyomtatható változat
2012. július 23.
Orbán Viktor miniszterelnök sajtónyilatkozata a gyógyszerészekről - mgyk.hu

Dr. Orbán Viktor miniszterelnök a Magyar Gyógyszerészi Kamara vezetőivel 2012. július 21-én folytatott konzultáció után közös sajtótájékoztatót tartott dr. Hankó Zoltán kamarai elnökkel Budapesten, a Róna Patika officinájában. Az alábbiakban dr. Orbán Viktor sajtónyilatkozatát közöljük.

„Elnök úrnak én is köszönöm a mai találkozás lehetőségét, Önöket pedig tisztelettel köszöntöm! Elnök úrnak hálás vagyok a helyszín kiválasztásáért is. Egy különleges helyen vagyunk. Ha a táblát megnézik, amely itt a falon található, láthatják, hogy ez egy Őrangyal névre hallgató patika volt valaha, és egy elfeledett, de nagyon híres magyar családnak volt a tulajdona. Kár is, hogy a család nincs gyakrabban említve a közbeszédben. Ez a Harsányi családé volt, akiknek nem a patikus apuka a legismertebb tagja, hanem a fia, aki a II. világháború üldöztetése elől szerencsésen külföldre menekülve világhírű karriert futott be, és az egyik magyar Nobel-díjassá vált. Emlékeim szerint valamikor a kilencvenes évek közepén, '94-ben kapta meg a Nobel-díjat két amerikai tudóssal egyetemben. Ha jól emlékszem, akkor a játékelmélet területén elért eredményére. Ez egy nagy történet, egy igazi nagy magyar történet. Örülök, hogy egy ilyen nagy történelmi helyszínen jöhetett létre a találkozó.

Ami a mi dolgunkat illeti, Önök ugyan mindig csak legyintenek, sosem írják meg, amikor ezt mondom, de ismétlem, hogy van értelme annak a fél mondatnak, hogy egy országot nem a kormány kormányoz, hanem egy országot az emberek közösen tudnak kormányozni. Például olyan szervezetek révén, mint amilyen a kamara. Az elnök úr szerény volt, és nem említette azt a tényt, hogy a kamara nélkül nem tudott volna a mostani kormányzat hozzálátni a megelőző nyolc év egyik legsúlyosabb hibájának kijavításához. Ezt a súlyos hibát úgy hívták, úgy hívják, hogy patikaliberalizáció.

Most mielőtt ennek a lényegéről mondanék valamit, először a visszafordításról, a folyamat visszafordításáról, beszélgettünk itt a kamara elnökségével, és egyikünk sem tudott felidézni olyan nemzetközi példát, amikor egy liberalizációs folyamat megindulása után, amikor a gyeplőt a lovak közé dobták, és ment minden szanaszét amerre látott, sikerült volna egy társadalomnak – nem egy kormánynak, egy társadalomnak – közös erővel visszafordítani egy liberalizációs folyamatot az egészségügyben. Magyarországon ez megtörtént, illetve reméljük hamarosan sikeresen be is fejeződik, mert olyan szabályokat alkottunk, a kamara támogatásával egyébként az elmúlt másfél-két évben, amelyek ezt a hibát, ezt a liberalizációs hibát orvosolják.

A megbeszélésünk egyik legfontosabb pontja éppen az volt, hogy miképpen tudjuk végigvinni ezt a folyamatot. Ugye a folyamatot azért akarjuk végigvinni, mert egyfelől meggyőződésünk szerint a patika működtetése az nem kereskedés, az alapvetően hivatás. Kétségkívül kereskedni is kell, mert el kell adni, pénzt kell beszedni a gyógyszerért, és így tovább. De alapvetően az emberek gyógyszerrel való ellátása, méghozzá fölkészült, szakmailag kompetens módon történő gyógyszerrel való ellátása, az egy hivatás. És miután persze fizetni kell a gyógyszerért, ezért a kereskedelmi elemet nem lehet kiküszöbölni belőle, de fontos dolog, hogy hova tesszük a hangsúlyt: a kereskedelemre, vagy a hivatásra. És a mi meggyőződésünk az, hogy azért kellett a liberalizációnak nevezett hibát kijavítani, mert a gyógyszerész szakma alapvetően mégiscsak hivatás, és a hangsúlynak a hivatásra kell kerülnie. Ezért fontos számunkra, hogy azok az emberek, akik ezt a hivatást gyakorolják, anyagi biztonságban legyenek, a szakmájuk egzisztenciális biztonságban legyen és ezen keresztül a szolgáltatás, amit az embereknek nyújtanak garantáltan jó minőségű és megbízható legyen. A jó állapotban lévő patika, a jó állapotban lévő gyógyszerész a beteg érdeke elsősorban. Fontos persze a patikusnak is, de mégiscsak elsősorban a beteg, vagyis mindannyiunk érdeke.

Ezért Magyarországnak az az érdeke, hogy a patikák a patikusok tulajdonában legyenek, a patikusok tulajdonában lévő patikák olyan gazdasági közegben és szabályozók mellett tudjanak dolgozni, amelyek garantálják a nyugodt munkavégzés feltételét és a biztos megélhetést. Ennek a lehetőségéről tárgyaltunk.

A jogszabályok megvannak, azonban a patikusok általi patika visszavásárlás pénzt is igényel, pénzügyi alapokra is szükség van, és megállapodtunk egy közös munkacsoport fölállításában, amely a miniszterelnöki vállalást, amit ma itt tettem, miszerint a magyar állam megadja a pénzügyi lehetőséget, megteremti a pénzügyi alapot a patikusok világa számára, hogy visszavásárolhatják – méghozzá reményeim szerint gyorsabban, mint terveztük – a többségét a patikáknak. Ennek a folyamatnak és szándéknak a pénzügyi alapjait meg fogja teremteni. Lesz ilyen alap, erre ígéretet tettem. A működtetéséről, kereteiről, kondícióiról pedig tárgyalásokat fogunk folytatni a kamarával. Ez talán a mai megbeszélés legfontosabb eleme.

A másik fontos elem, hogy a kormány abban támogatja a patikusokat, hogy azok a bizonyos árrések, amelyek mentén a nagykereskedők és a kiskereskedők működtetik ezt a rendszert, itt olyan módosulások történjenek, amelyek a patikák számára kedvezőek, a kispatikákat biztonságba helyezzék. Erre vonatkozó rendeletet egy-két nappal ezelőtt alá is írtam, talán meg is jelent. Tehát ide már egy három-négy milliárd forintos többletet eredményező szabályozással a tarsolyomban érkeztem a kamarával való megbeszélésre.

Megbeszéltük azt is, hogy a 2013-as évre kidolgozott rendkívül feszített gyógyszerkassza kérdését folyamatosan újra és újratárgyaljuk. Mind a kettőnknek az az érdeke, hogy a gyógyszerkasszát úgy ésszerűsítsük, a gyártók extra profitját úgy szűntessük meg, hogy közben plusz terhek a betegekre ne háruljanak. Ennek a módját kell megtalálnunk. Számokat nagyjából ismerünk, ezek nincsenek kőbe vésve. Ezek fontos számok, ezekről tárgyalni tudunk és elsősorban a Gyógyszerész Kamarával szeretnénk erről tárgyalni és megegyezni, mert ők találkoznak leginkább a betegekkel. Ha jól láttam a számokat, van vagy hatvanmillió évenkénti patikus-beteg találkozás. Tehát ha tudni akarjuk, hogy mi zajlik a valóságban, akkor leginkább a patikusokkal érdemes, illetve az ő szervezetükkel, a kamarával érdemes tárgyalnunk és megegyeznünk.

Még talán annyit hadd mondjak el, hogy a beszélgetés eleje arról szólt, hogy időarányosan, ahogy elnök úr is mondta, tulajdonképpen jól állunk. De senkit sem érdekel, mert a politikusokat nem azért tartják, hogy elmondják, hogy a hibákat jól kijavították, időarányosan is jól haladnak, hanem mindenkit az érdekel, hogy milyen gondok-bajok vannak, és a gondok-bajok megoldásában hogyan tud a kormány segítséget nyújtani, tehát a szakmai szervezeteknek, meg maguknak az embereknek. Én abban a reményben távozok ma erről a tárgyalásról, hogy ahogy időarányosan elvégeztük a vállalt munkát az elmúlt két évben, ugyanolyan időarányosan fogjuk elvégezni a még előttünk álló munkát az következő két évben.

Köszönöm szépen a figyelmet!”

 

mgyk.hu

 

A sajtónyilatkozat video anyaga a kormany.hu oldalon!

2018-2021 © MAGYAR GYÓGYSZERÉSZI KAMARA
hírlevél