„…éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok”
(Ef 4,1

Quo vadis pharmacia?

Dr. Hankó Zoltán

A 2024-es év elején dr. Csupor Dezső professzor úr, MGYT alelnök felkért, hogy egy készülő kiadványba írjam meg a közforgalom (közvetlen lakossági gyógyszerellátás) helyzetértékelését és vízióját. A levélből az is nyilvánvalóvá vált, hogy hasonló felkérést kapott az oktatás, az ipar és a kórházi-klinikai gyógyszerészet egy-egy képviselője is. Mint jelezte, az MGYT a kiadványt az alapításának centenáriumára kívánja megjelentetni. A felkérést elfogadtam és júliusra el is készítettem az írást „Quo vadis pharmacia?” címmel.

Ezt követően, szeptember végén rendezte az MGYT a centenáriumi ünnepségsorozat záró eseményét, amelyen a négy témában dr. Bódis Attila (ipar), prof. dr. Botz Lajos (oktatás), dr. Süle András (kórházi-klinikai gyógyszerészet) és én (lakossági gyógyszerellátás) tartottunk előadást.

A gyógyszerészet jövőképe mindenképpen további egyeztetéseket igényel, ezért a konferenciát követően kezdeményeztem, hogy az MGYT, a MAGYOSZ és a Kamara a felkért szerzők bevonásával folytassa a közös gondolkodást az MGYT koordinálásával. Azóta több egyeztetés is történt és decemberben az MGYT honlapjára feltöltésre került dr. Bódis Attila és prof. dr. Botz Lajos írása, valamint a „Quo vadis pharmacia?” című írásom.

Mivel a „Quo vadis pharmacia?” c. írás terjedelmes, az elkövetkező napokban több részre bontva, de változatlan tartalommal teszem közzé a Kamara honlapján, a minél szélesebb körű elérhetőség érdekében. Az írás az alábbi fejezetekre bontva jelenik meg:

   I. Bevezetés, Történelmi távlatok
   https://www.mgyk.hu/dr-hanko-zoltan-quo-vadis-pharmacia-8211;-i-resz.html

   II. Állam és gyógyszerészet
   https://www.mgyk.hu/dr-hanko-zoltan-quo-vadis-pharmacia-8211;-ii-resz.html

   III. A gyógyszertári gyógyszerészet gazdasági dimenziói
   https://www.mgyk.hu/dr-hanko-zoltan-quo-vadis-pharmacia-8211;-iii-resz.html

   IV. Kompetenciák, gyógyszertári szolgáltatások
   https://www.mgyk.hu/dr-hanko-zoltan-quo-vadis-pharmacia-8211;-iv-resz.html

   V. Társadalmi környezet és az elvárások
   https://www.mgyk.hu/dr-hanko-zoltan-quo-vadis-pharmacia-8211;-v-resz.html

   VI. A technológiai környezetről
   https://www.mgyk.hu/dr-hanko-zoltan-quo-vadis-pharmacia-8211;-vi-resz.html

   VII. Gyógyszerészi szemlélet
   https://www.mgyk.hu/dr-hanko-zoltan-quo-vadis-pharmacia-8211;-vii-resz.html

   VIII. Merre tovább? 

VIII.

Merre tovább?

Annak megválaszolására, hogy milyen lesz 10, 20 vagy éppen 30 év múlva a gyógyszertári gyógyszerészet, nehéz válaszolni. Azt gondolom, az előző fejezetekben sikerült bemutatni, hogy a gyógyszertári gyógyszerészet változásai az elmúlt másfél évszázadban (és az utolsó harmincöt évben is) nemcsak attól függtek, hogy a gyógyszerészek felismerték-e társadalmi küldetésüket és az „idők változását”, hanem a politikai döntésektől, a gyógyszerészetet körülvevő technológiai fejlődéstől, vagy éppen a társadalmi igények változásától is. Tény azonban, hogy a változások minősége jelentős mértékben függött attól, hogy a gyógyszerészek felismerték-e az „idők szavát” és képesek voltak-e az új kihívásokhoz igazodni.

Ma a gyógyszertári gyógyszerészeket jórészt az foglalkoztatja, hogy lesz-e és ha igen, mikor lesz árréskorrekció, mikor rendezik a GYSE árképzést, megoldódik-e a gyógyszertárak ügyeleti szabályozása és finanszírozása. Mi történik a kórházi gyógyszerellátás (és ezen belül a vényforgalmas részlegek) tervbe vett kiszervezése kapcsán, illetve hogyan lehet a Naszlady Attila Egészségfejlesztési Program feltételezett negatív hatásait kiküszöbölni? Ezek fontos kérdések és megoldandó feladatok. Nem kisebbítve ezek jelentőségét, azonban van néhány olyan kérdés, amelyekre a válasz „történelmi távlatokban” határozhatja meg a gyógyszertári gyógyszerészet jövőjét. Néhány ilyen kérdést, amelyek jelentősen befolyásolhatják a gyógyszerészet jövőjét, igyekszem megfogalmazni.

1. Nemzeti érdekkörben és gyógyszerészi többségi tulajdonban lesznek-e a gyógyszertárak? Ez nyilván függ attól, hogy

– az Unió az elkövetkező időszakban az egészségügy egységesítésének folyamatában milyen politika mellett dönt: a szolgáltatások harmonizálási törekvései kiegészülnek-e a struktúra és/vagy a finanszírozás egységesítésének szándékával. A gyógyszer-szabályozás egyre egységesebb, azonban az Unió Bizottsága 2005-ös félresikerült kezdeményezése a gyógyszertári piac harmonizációját illetően a részükről óvatosságot igényel;
– a mindenkori magyar kormány milyen álláspontot képvisel. Ez ma 2010 óta változatlan. A nemzeti érdekkörben tartásnak ma a legfontosabb eleme a gyógyszertári vállalkozásban a gyógyszerészek valódi többségi tulajdonosi pozíciója, valamint a gyógyszerpiac többi szereplőjének (gyártók, nagykereskedők, vényíró orvosok) kizárása a gyógyszertárakban való tulajdonszerzésből. A napi gyakorlatban ez az elv csak korlátozottan érvényesül;
– a gyógyszerészek élni tudnak-e a jelenlegi szabályozásból fakadó előnyükkel, a többségi gyógyszerészi tulajdonhoz tapadó jog- és felelősségi körük transzparens érvényesítésével. Jó lenne elkerülni, hogy a nemzeti érdekkörben tartás más eszközei előtérbe kerüljenek, de ezért a gyógyszerészek tehetnek a legtöbbet.

2. Biztosítani lehet-e a gyógyszerészek szakmai önállóságát?

Ehhez szükséges előfeltétel olyan tudás, képesség és szemlélet ágazati szintű megléte, amely a gyógyszertár szakmai irányításában és a napi gyógyszertári munkában a gyógyszerészt megkerülhetetlenné teszi. Ebből a szempontból olyan kompetenciák megtartására és bővítésére van szükség, amelyek (1) piacképes, (2) jogszabályban előírt és (3) gyógyszerészi diplomához kötött kompetenciák. Ma ilyen a személyi jog és a gyógyszertárvezetés, elvileg ilyen lehet a gyógyszerészi gondozás (és kevésbé hangsúlyosan a magisztrális gyógyszerkészítés). Komoly előrelépést jelenthet a klinikai gyógyszerészi szemlélet (és gyakorlat!) lakossági gyógyszerellátásban történő bevezetése. Fontosnak tartom, hogy a gyógyszerpiaci ellátási értéklánc és az egészségügyi értéklánc viszonyában az egészségügyi értéklánc dominánsabbá váljék, mert ehhez kapcsolódhatnak további szakmai kompetenciák (pl. prevenció, szűrések, praxisközösségek munkájának támogatása).

3. Megkerülhetetlenek lesznek-e a gyógyszertárak a lakossági gyógyszerellátás rendszerében?

Sok év óta az egyik igen kritikus kérdés a gyógyszertárak jövője szempontjából. Egyfelől folyamatos törekvés van a gyógyszerek gyógyszertári forgalmazási monopóliumának megtörésére. 2006 óta a gyógyszerek egy részét gyógyszertáron kívül is lehet forgalmazni. A gyógyszerkiadó automaták rendszerbe állításának szinte valamennyi kezdeményezője alternatív forgalmazási útvonalat látott a lehetőségben. A nagykereskedők speditőr cégei úgyszintén a patikákat akarták megkerülni és a csomagküldéssel történő gyógyszerértékesítés is erőteljes kísérlet volt a gyógyszertárak kiiktatására. A Máltai Szeretetszolgálat Naszlady Attila Egészségfejlesztési Programja a kistelepülésen élőket a gyógyszertárak de facto kikerülésével akarja gyógyszerrel ellátni, és akkor még az online kereskedelemben rejlő potenciált nem is hoztam szóba. A kérdés – számomra – itt is az, hogy tud-e a gyógyszerészet a politikának és a társadalomnak olyan „ajánlatot” tenni, amely politikai, gazdasági és szakmai szempontból is a gyógyszertárak lakossági gyógyszerellátásban ma még meglévő monopóliumát meg tudja őrizni. Az ajánlatnak egyszerre kell a szakmai és logisztikai kihívásokra válaszolni (beleértve a gyógyszerbiztonságot, az ellátási garanciákat, az adherencia-fejlesztést és a népegészségügyi programokba való integrálódást, valamint a gyógyszertárral nem rendelkező települések és a gyógyszertárat felkeresni nem tudó idős, beteg emberek gyógyszerellátását, továbbá az online térben való jelenlétet).

4. Tovább folyik-e és ha igen, milyen ütemben a gyógyszerek és egyéb egészségtermékek kommercializálódása?

A gyógyszerek egy része – elsődlegesen a mai reklámgyakorlat miatt – a közgondolkodásban egyre inkább a klasszikus fogyasztási cikkek közé tartozik. Ez együtt jár azzal az igénnyel, hogy a beszerzése és használata is a többi fogyasztási cikkéhez igazodjék. Úgyszintén megfigyelhető, hogy az étrend-kiegészítők és a vénynélküli gyógyszerek közötti különbségtétel is egyre nehezebb. Ugyanakkor a gyógyszer (a vénynélküli is) komoly élettani hatással rendelkezik. Indokolatlan vagy hibás használata éppúgy egészségkárosodást okozhat, mint indokolt alkalmazásának elmulasztása. A gyógyszerek kommercializálódásának folyamata paradox módon a gyógyszerész gyógyszer- és betegbiztonságot garantáló feladatát és felelősségét növeli, de ehhez a gyógyszer- és a gyógyszertári marketing közötti különbségek felismerése és tudatos alkalmazása is szükséges. 

5. Képesek leszünk-e a minket körülvevő politikai, gazdasági, technológiai és társadalmi változásokra preventív módon reagálni?

Ez az elmúlt másfél évszázad állandó kihívása a lakossági gyógyszerellátásban. Ez olyan szakemberek jelenlétét igényli a szakmapolitikában, akik képesek a politikai, gazdasági, társadalompolitikai és szociológiai folyamatok értelmezésére és arra, hogy ezek ismeretében megfelelő stratégia legyen kidolgozható. Ez tudatos építkezést igényel a szakmáért és szakmapolitikáért felelős vezetők részéről. Személyes tapasztalatom, hogy az ágazati szintű tiltakozásra, politikával szembeni zsarolásra építő szakmapolitika hosszú távon nem lehet eredményes (és ez nemcsak a gyógyszerészetre, hanem más hivatásrendekre is érvényes). Stabil eredmény akkor érhető el, ha a szakmapolitika képes meggyőzni a politikai döntéshozót arról, hogy amit kér, javasol vagy ellenez, az nemcsak a saját érdeke, hanem a politikának és a társadalomnak is jó és hasznos.

6. Képes lesz-e a gyógyszerészet ágazati stratégiai önérdekének felismerésére, artikulálására és egységes képviseletére?

Ez egyfelől feltételezi az ágazati, a csoport- és az egyéni érdekek megfelelő priorizálását és az ágazati érdek csoport- és egyéni érdekek elé helyezését. Ebben az elmúlt három és fél évtizedben csak korlátozott eredményeket értünk el: a szakma (gyógyszerészek) érdekeinek képviseletére hivatkozva a legkülönfélébb részérdekek is rendre utat törtek maguknak. Másfelől feltételezi a célok és az elérésükért alkalmazott eszközök ágazati konszenzusának kialakítását. (Sajnos sok esetben azonos célokért folyó munkában is „össze lehet veszni” az alkalmazható eszközökről.)  

***

 

1. Közéleti funkcióimban képviselt álláspontom és személyes meggyőződésem is az, hogy a gyógyszerészek és a gyógyszertárak szakmai és egzisztenciális függetlenségének megőrzése jelentheti azt az alapot, amelyre építve a gyógyszerészet önállósága megmaradhat és fejlődhet.
2. A gyógyszerészet egyszerre gazdálkodó és segítő hivatás, amelynek egységét „kapitalista” körülmények között is meg kell tudni teremteni és őrizni. Ez szabályozási, finanszírozási, ellenőrzési és szemléleti szempontból egyaránt tudatos és elkötelezett tevékenységet, valamint megfelelő struktúrát kíván.
3. A struktúrának elő kell segíteni, hogy a gyógyszerész normakövető módon, a beteg objektív érdekét szem előtt tartva tudjon szakmai, etikai és gazdasági értelemben is kiteljesedni.
4. A beteg és a gyógyszerész személyes kapcsolatának megőrzése és megerősítése szintén fontos: az ember nemcsak sejtek, szövetek és szervek szervezetté összeálló egysége, amit a biológiai folyamatokat befolyásolni képes molekulákkal és eszközökkel lehet befolyásolni, hanem biológiai, szellemi és lelki értelemben is jól összerendezett egységet képvisel: gyógyszerészként ennek a harmóniáját is szolgálnunk kell.
5. Mindehhez a gyógyszerésznek megfelelő szakmai ismeretekkel, készségekkel és szemlélettel is rendelkeznie kell, amelyhez nélkülözhetetlen az önértékének megfelelő tudata és jó önreflexiós képessége, hogy az önvédelmi reflexei is egészségesek legyenek.
6. Végezetül Deák Ferencet idézem. Nem először az elmúlt években, mert a gyógyszerészet története és a szakmapolitikában eltöltött évtizedek arra tanítottak, hogy ez a gyógyszerészetre is igaz: „Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják. De miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, s mindig kétséges.” A jövőnk rajtunk múlik!

 

Kistarcsa, 2024. július (újra szerkesztve december)

vissza